RIGLER ZOLTÁN
RIGLER ZOLTÁN
RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény - mint az építésügy generál törvénye - átfogóan szabályozza és meghatározza a településrendezéssel és az építés teljes folyamatának szabályozásával kapcsolatos alapvető önkormányzati és állampolgári jogokat és kötelezettségeket. A törvény hatálybalépését követő közel két év gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a törvény szakmai koncepciója beváltotta a hozzá fűzött reményeket, alkalmazása mind a településrendezés során, mint pedig az építés folyamatában szakszerűbb, törvényesebb, ellenőrizhetőbb és minőségében jobb közigazgatást eredményezett. Az alkalmazásából nyert tapasztalatok azonban szükségessé tették néhány alapvető szabályozás további pontosítását, egyértelműbbé tételét, amelyek közül kiemelnék néhány fontos elemet.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló '97. évi LXXVIII. törvény lehetőséget adott arra, hogy a törvényi előírásokkal összhangban az olyan sajátos építményekre vonatkozóan, mint például a közlekedéssel, hírközléssel, bányaműveléssel kapcsolatos építmények, a rájuk vonatkozó külön kiegészítéseket és eltéréseket tartalmazó szabályozást meg lehessen alkotni. A törvény módosító javaslata pontosítja és tovább bővíti a sajátos építmények fogalmát, amely építmények közül ki kell emelnünk a honvédelmi és katonai célú építményeket. Ez utóbbi építmények vonatkozásában - tekintettel NATO-tagságunkra - a fogalom javasolt módosítása különösen fontos, mert csak így nyílik meg a lehetősége az ilyen célú építmények elhelyezésére, kialakítására és engedélyezésére vonatkozó speciális, külön szabályozásnak.
Az említett, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény részletesen szabályozta az építés résztvevőinek: a kivitelezőnek, a felelős műszaki vezetőjének, az építés műszaki ellenőrének a feladatait, felelősségét és jogállását. Ebben a körben a törvény módosító javaslata kimondja, hogy a kivitelező, valamint a felelős műszaki vezető csak az általa vállalt és elvégzett szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért lehet felelős. Ennek a szabályozásnak különös jelentőséget ad a közbeszerzések törvényi szintű szabályozása, miszerint az építés kivitelezésének tendereztetésekor az építtetőnek már ismernie kell azt a kivitelezői kört, amely az építményt megvalósítja, ez pedig sokszor generális alvállalkozói kivitelezésben, illetve több kivitelező egymást követő tevékenységében nyilvánul meg, és így az egyes elvégzett szakmunkák gyakran időben is elválnak egymástól.
Az előzőekkel összhangban fontos a módosító javaslatnak az a másik szabályozási eleme is, amely az építési naplót az építéskivitelezési tevékenység legfontosabb szakmai dokumentumává teszi, az építési napló részét képezik ugyanis az építmény használatbavételéhez szükséges, az egyes elvégzett szakmunkákra vonatkozó felelős műszaki vezetői nyilatkozatok is. Tekintettel arra, hogy az egyes nyilvántartások fajtáit csak törvény állapíthatja meg, ezért a felelős műszaki vezetői névjegyzék vezetését mint új nyilvántartást feltünteti a javaslat.
A további, az építés minőségét emelő, valamint az európai uniós elvárásoknak megfelelő szabályozási eleme a törvényjavaslatnak az, hogy a szövegkörnyezetből a "hazai" szót eltörölve kimondja: építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelőségigazolással lehet.
(14.20)
Az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, összhangban az európai uniós szabályozással, meghatározza, hogy akadálymentes az épített környezet akkor, ha annak kényelmes és biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük. A törvény az építmények elhelyezésének és kialakításának általános szabályai megfogalmazásának keretében kimondja továbbá, hogy a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosítani kell az építmények biztonságos és akadálymentes megközelíthetőségét és használhatóságát.
A szabályozások gyakorlati alkalmazhatóságát azonban erősen korlátozta a közhasználatú építmény meghatározásának hiánya, ezért az akadálymentes program végrehajtása szempontjából a törvényjavaslatnak ez egy kiemelkedően fontos alapfogalma. A törvényjavaslat az önkormányzatok településrendezési feladatainak egyszerűsítése és gyorsítása érdekében meghatározza a településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok egyeztetésének, véleményeztetésének eddig megkötés nélküli határidejét. Ezzel megszűnik a fennálló bizonytalanság, hogy nyilatkozik-e még az egyeztetésben érdekelt valamelyik államigazgatási vagy érdekképviseleti szerv, illetve meddig adja meg összefoglaló, elfogadása előtti szakmai véleményét a területi főépítész vagy az illetékes szaktárca.
Az állampolgárok és az eljáró hatóságok érdekeit szolgálja a településrendezéssel, az építési és telekalakítási tilalommal kapcsolatos kártalanítási szabályok egyszerűsítése. E szabályozás értelmében azok az állampolgárok is kaphatnak kártalanítást, akik az önkormányzat vagy az építésügyi hatóság konkrét tilalomelrendelő intézkedésének hiányában, valamint az úgymond kvázi tilalmak esetében eddig el voltak zárva ettől a lehetőségtől. Ezzel évtizedek óta húzódó ügyek zárulhatnak le, oldódhatnak meg.
A törvényjavaslat gátat szab a hosszú távú telekspekulációnak, amikor kimondja: "Az európai szabályozási gyakorlathoz igazodva, ha a tulajdonos hét évig nem él a rendezési terv, a helyi építési szabályzat adta lehetőségekkel, akkor ennek letelte után nem támaszthat kártalanítási igényt építési lehetőségeinek csökkenésekor." Ez igen fontos az önkormányzatok számára, mert így lehetővé válik a túlzott beépítést eredményező szabályozás korrigálása, a környezetvédelmi, lakhatási szempontok figyelembevétele.
A településrendezési eszközök megvalósulását szolgáló sajátos jogintézmények közül a javaslat érinti a közút céljára történő lejegyzést, és a változtatási, illetve az építési telekalakítási tilalmakat. A tilalom esetében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, valamint törlés egyértelműsítése a jogalkotási cél; a közút céljára történő lejegyzés tulajdonképpen egyszerűsített kisajátítás, szabályainak módosításakor pedig a közúti közlekedésre vonatkozó jogszabályi előírásokkal való teljes összhang.
Ezen túl a lejegyzés köre szűkül az egyes területek feltárását közvetlenül biztosító kiszolgáló- és lakóutakra, azaz a nagyobb terület érdekei miatt létesülő forgalmi és gyűjtőutak esetében nincs helye lejegyzésnek. A szabályozás kitér azokra az esetekre is, amikor egy kiszolgálóút szélesítése műszaki vagy egyéb okok miatt csak az egyik oldali teleksort érinti. Ebben az esetben a szabályozás elve az igazságos közteherviselés az út kétoldali tulajdonosai között.
Tisztelt Ház! Az előzőekben ismertetettek, és a törvényjavaslat egyéb rendelkezései is a nagyobb jogbiztonságot, az önkormányzati és állampolgári jogok teljesebb érvényesülését szolgálják, ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
