BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen szerencsés, hogy éppen Lezsák Sándor után szólhatok. Nagyon sok mindennel egyetértek abból, amit az előbb elmondott. Látszik a módosító indítványaiból, hogy alapos előkészítő munka előzte meg.
Egy icipicivel szeretnék bizakodóbb hangot megütni akkor, amikor összefoglalom a magam tapasztalatait a bizottsági munkákat illetően, illetve a módosító indítványok sorsát illetően. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy nekem az egészségügyi és szociális bizottságban egy kicsivel jobb tapasztalatom volt.
Szám szerint nagyon kevés módosító indítvány született ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz, összesen 16, azt is összesen 7 képviselőtársunk nyújtotta be - alig vagyunk most többen ebben a teremben. Igazán méltatlan körülmények között, éjjel 11 órakor tárgyalunk ezekről a kérdésekről. Mégis, én azt szeretném hangsúlyozni, hogy az az árok, az az átjárhatatlannak tűnő szakadék kormánypártok és ellenzéki pártok között, mintha legalábbis néhány kérdésben - hogy úgy mondjam - nagyon vékony pallóval áthidalhatóvá tevődött volna ezen kérdések mentén. Mondom ezt azért, mert én például személy szerint három módosító javaslatot nyújtottam be, és a három közül kettő az egészségügyi bizottságban többségi támogatást kapott.
Egyébként az egészségügyi bizottság összesen hét módosító indítványt támogatott, amihez pedig, mindannyian tudjuk, hogy kormánypárti szavazatok is kellettek. Tehát itt körvonalazódik, bontakozik valami, valami nagyon halovány együttműködés egy fontos téma, egy fontos ügy kapcsán. Ezért is örülök, hogy itt van az államtitkár úr, és egészen személyesen szeretném megszólítani akkor, amikor a módosító indítványokat szóba hozom és érvelek mellettük, ugyanannál az oknál fogva, amit Lezsák Sándor is említett, hogy nagyon kellemetlenül éltük meg, hogy az előterjesztő képviselője egyetlen módosító indítványt nem támogatott. Pedig ezek között az indítványok között nagyon sok jól sikerült, jó szándékú indítvány van, úgyhogy én őszintén bízom benne, hogy ez a késő éjszakai vita alkalmas lesz arra, hogy az államtitkár úr esetleg újragondolja a szaktárca hozzáállását ezekhez a kérdésekhez.
Ami az országgyűlési határozati javaslatot illeti, ez az anyag messze nem kiváló. A pesszimista emberek azt a kifejezést használják rá, hogy ez lózungok gyűjteménye. Az optimistább ember azt mondja rá, hogy szép fogalmazvány. Amikor én az általános vitában beszéltem, akkor kifogásoltam, hogy nem elég konkrét, mert tulajdonképpen az lenne a feladata, hogy tovább bontsa azokat a határidőket, amelyeket a fogyatékostörvény előír 2005-re, 2010-re, jó néhány kérdés tekintetében ezt nem teszi meg; vagy ahol megteszi, ott legfeljebb a felmérésre való utalásra, mármint hogy a helyzetet fel kell mérni, vagy a jogszabályokat valamilyen korrekció alá kell venni, erre történik ígéret.
De hogy két kérdést kiemeljek a sok közül, például a közlekedést, a szállítást végző hálózat kiépítésének átalakítása kapcsán ugyanazt az egy darab dátumot találjuk, azt a 2010-es dátumot, amely a törvényben is benne van, és semmit nem tudunk meg arról, hogy az addig vezető út körülbelül hogyan fog építkezni. Szóval semmi konkrétumot nem tudunk meg arról, hogy milyen ütemben, hogyan próbálják a szállítást végző hálózatot kiépíteni és a többi. Konkrétabb anyagra lenne szükség!
Ugyanez a helyzet a lakóotthonok kialakításával, ott is megtaláljuk az anyagban megint a 2010-es dátumot, hogy addigra kiépül. Én éppen tegnap a költségvetési vitában mondtam el, súlyosan kifogásolva, hogy nincs forrás az első év feladataihoz, hogy elinduljon valami érdemben e tekintetben, hogy gyakorlatilag ez a költségvetés nem tartalmaz pénzt ezekhez a feladatokhoz.
(23.00)
A legnagyobb kifogásom az anyaggal kapcsolatban pont az volt, hogy nem tartalmaz konkrét pénzügyi utalásokat, pedig a törvény előírja, a 26. § g) pontja azt fogalmazza meg célul, hogy a kitűzött célok megvalósulásához szükséges eszközöket és intézményeket, valamint a szükséges pénzügyi forrásokat a fogyatékosügyi programnak tartalmaznia kell. Le van írva egy oldal, de általános kijelentéssel, körülbelül ugyanazt megismételve, hogy mik a célok, és hogy a költségvetés majd tartalmaz forrásokat; sajnálatos módon nem tartalmaz, ezért az a három módosító indítvány, amit benyújtottam, és az ajánlás 9., 10. és 11. pontjában megtalálható, a kérdés lényegéhez nyúlt hozzá, amikor arra próbált javaslatot tenni, hogy pénzügyi forrásokat biztosítson.
A 9. ajánlási pontban egy olyan kiegészítő mondatot szerepeltettem, hogy az első részprogram feladatainak a megoldásához, vagyis az első év, a 2000. év feladatainak megvalósításához a 2000. évi költségvetésben szerepeljen 40 milliárd. Ezt a 40 milliárdos összeget nem én találtam ki, hanem a Fogyatékosügyi Tanácsban ülő szakemberek, érintettek szervezeteinek képviselői a saját tapasztalatuk, háttérmunkájuk alapján fogalmazták meg ezt a nagyságrendet igényként. Az áprilisi változat mellett még volt valamifajta táblázat, ami számokat tartalmazott, hogy körülbelül mekkora nagyságrendű pénzre lenne szükség, ütemezést tartalmazott a következő évekre. Sajnos ezt a táblázatot a benyújtott országgyűlési határozati javaslat mellől, a program mellől egyszerűen levették, következésképp kiüresítették, elszegényítették magát az egész programot.
Hallottuk ugyan, hogy a kormány 30 milliárdról egy ízben, ősz elején döntött, hogy annyi pénzt tartalmaz a költségvetés, de hadd mondjam el itt is, hogy nem kaptam segítséget, választ arra, hogy ezt a 30 milliárdot megtaláljam a költségvetésben. Amikor az egészségügyi bizottság ülésén elkezdtük ennek az anyagnak az általános vitáját, akkor a jelen lévő pénzügyminisztériumi képviselőt kértem, segítsen rámutatni azokra a pontokra, hogy hol van ebben a költségvetésben 30 milliárd, és meg kell mondanom, hogy nem tudott elszámolni 30 milliárdig, körülbelül 15 milliárdot sorolt föl. Én magam is tudom, hogy mozgáskorlátozottak támogatására ott van 4 milliárd, hogy vakok támogatására ott van 3 milliárd s a többi, hogy van néhány tétel, hogy különböző tárcáknál is található néhány tétel, de máig nem bizonyított számomra, hogy a 30 milliárd benne van a költségvetésben.
De ami ennél is fontosabb: körülbelül ezek az összegek tavaly is benne voltak a költségvetésben. Nem jelenik meg többlet, pluszpénz amiatt, hogy van egy fogyatékostörvény, ami új feladatokat, határidőket határoz meg, és ha nem kezdünk el pénzt rendelni ezeknek a feladatoknak a végrehajtására, akkor egészen bizonyos, hogy 2005-re, 2010-re nem lehet majd befejezni ezeknek a feladatoknak a megoldását.
De ezen is túlmegyek, mert magam is tudom, hogy a költségvetésben mindig kevés a pénz, a költségvetésben mindig nagyon sok érdek ütközik, mindig nagyon sok helyre kell az a kevés pénz. Ezért fogalmaztam meg a 11. ajánlási pontban található javaslatomat, ami arra irányul, hogy további plusz-, pótlólagos forrást tudjunk mozgósítani ehhez a célhoz, a fogyatékosügyi törvényből fakadó feladatok végrehajtásához. Ebben a pontban található az a mondat, amiben azt fogalmaztam meg, hogy felkérést kap a kormány, hogy 2000. december 31-éig dolgozza ki egy új szerencsejáték bevezetésének feltételeit, aminek a bevételeiből kiegészítő forrást képezne a fogyatékosügyi program feladatainak megvalósításához.
Őszintén hittem, reméltem, hogy ez egy olyan javaslat, amelyen a pénzügyi tárca kapva kap, hiszen teljesen világos, hogy itt új források bevonására teremtődik lehetőség; az emberek szeretnek játszani, szeretnek reménykedni abban, hogy nyernek, ezért egészen bizonyos, hogy miként a Szerencsejáték Alapban nagy pénz képződik szerencsejáték-bevételekből, egy ilyen fogyatékosügyből kifolyólag bevezetett új szerencsejáték is elérne olyan forrásokat, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre. Következésképp azt gondolom, hogy a pénzügyi tárca terhein is enyhítene a dolog, ha partner lenne ennek a bevezetéséhez.
Hivatkoztam arra is, hogy világszerte sok országban van ilyen szerencsejáték, van, ahol már egészen régóta alkalmazzák ezt a módszert, és nagyon sikeresen alkalmazzák. Ráadásul mozgáskorlátozottak számára munkát is tudnának teremteni ennek a szerencsejátéknak a bevezetésével; nem véletlen, hogy a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete már évek óta kéri, hogy történjen valami ennek a dolognak az érdekében.
Nagyon csalódott voltam, amikor az előterjesztő elzárkózott a módosító indítvánnyal kapcsolatban, viszont nagyon jólesett, hogy kormánypárti oldalon egyetértés volt, tehát kormánypárt és ellenzék ebben a kérdésben egyet tudott érteni. Őszintén remélem, hogy az előterjesztő esetleg meggondolja magát, és azt is, hogy egy izgalmas szavazás lesz ezen a ponton három hét múlva, amikor a módosító indítványokról szavazunk, hogy kormánypárti képviselők támogatásával megvalósulhat ez a javaslat.
A 10. pont egy, az előzőekben említettnél lényegesen jelentéktelenebb, ha úgy tetszik - ha használhatom ezt a kifejezést -, témát hoz szóba. Azt, hogy szerencsés lenne, ha a fogyatékosügyi program arról is szót ejtene, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács működtetéséhez is szükség van pénzre, hogy tehát a tanács működésének anyagi feltételeit is meg kellene teremteni.
A magam módosító indítványaival kapcsolatban körülbelül ezt szerettem volna elmondani, kiegészítve azzal, hogy jó néhány képviselőtársam által benyújtott módosító indítvánnyal egyetértek, így Lezsák Sándor indítványaival, illetve a Szabó, Mátrai és Vojnik Mária által benyújtott indítványokkal. Őszintén remélem, hogy három hét múlva eredményes szavazásunk lesz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
