DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzákezdenék az ajánlás 15. és 16. pontjában Szabó Sándorné és a 15. pontban Kökény Mihály képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító indítványaink indoklására, engedjék meg, hogy visszautaljak az első felszólaló által elmondottakra, Sági képviselőtársam az általános vitához tartozó, de itt sem későn elmondott hozzászólására.
A képviselőtársam mondanivalója lényeges elemeket tartalmazott a fogyatékkal élő személyek korlátozottságának mérséklésére, és egy ütemezéssel is előállt, amelyekkel alapjában véve egyet lehetne érteni.
(23.30)
Csak sajnálni tudom, hogy a képviselőtársam által elmondottak egyike sem testesült meg egyetlen módosító indítványban sem, így tehát ezeket a módosító indítványokat a mai ülésen érdemben nem is tudjuk mérlegelni, a bizottsági vitában nem tudtuk támogatni, a kormány nem alakíthatta ki a viszonyát ezekhez a fontos felvetésekhez, így bármennyire sajnálom, azt tudom mondani: szép beszéd.
Ahogy szép beszéd egyébként a fogyatékos személyekről szóló program is, ha annak a gyakorlati megvalósítására nincs pénz vagy nincs érdemi akarat. A program megvalósítását a kormány elég távoli időre tette, néhány programelem a 2010 utáni időkre nyúlik el. Módosító indítványunk egy részében arra tettünk kísérletet, hogy ennek a programnak a megvalósítását egy kicsivel előrébb hozzuk. Nem tettünk mást képviselőtársaimmal, mint hogy szigorúan, az általunk egyébként támogatott stratégiai célokhoz kapcsolódóan, kicsit megpróbáltuk sürgetni a kormányt abban, hogy teljesítse az egyébként itt vállalt kötelezettségeket. Ez a 15. számú módosító indítványunkban az egészségügy területén megvalósuló programok részbeni előrehozását jelentené.
Ebben a körben, amelyben most folytatjuk a vitát, a legkevésbé sem szorul különös indoklásra, hogy a beteg egyébként is meglévő kiszolgáltatottsága milyen mértékben súlyosbodik, ha ez a betegség egy fogyatékkal élő személyt érint. Ezért nézzük meg, hogy mekkora hátrányt jelent, ha az egészségügyi intézményekben a jogérvényesítés feltételeit nem tudjuk biztosítani minél hamarabb és minél teljesebb körben. Egyetlen példát szeretnék felhozni, ezt pedig az egészségügyi törvényben úgy fogalmaztuk meg, hogy a tájékozott beleegyezés kritériuma. Ez azt jelenti, hogy a betegnek úgy kell a hozzájárulását adnia egy adott gyógyító eljáráshoz, hogy annak a lényegét, az esetleges kockázatait ismerje, elfogadja, és így adja hozzá a beleegyezését.
Amikor a módosító indítványunkat beadtuk, arra gondoltunk, hogy a napi életben mekkora hátrányok érik például azt a süketet vagy nagyothallót, akit egyébként a fogyatékossága gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hoz egy ilyen kórházi kezelés kapcsán. Arra gondoltunk, vajon valódi akadályok merülnek-e fel arra, hogy egy adott intézményben 2001. január 1-jéig biztosítsák a jeltolmács működését. Azt gondolom, kedves képviselőtársaim, nem érdemi az akadály, és nem lehetséges, hogy ezen nem tudunk úrrá lenni. Ezért igazából a kormány jelen lévő képviselője sem tudta megindokolni, miért is nem lehet egy évvel korábban megteremteni a feltételeit például ebben az ügyben a jog érvényesítésének.
De vannak a beteg embernek és az egészségügyben megforduló fogyatékosoknak olyan emberi jogai, amelyek a kórházba vagy egy adott egészségügyi intézménybe kerülésük során az általános emberi mivoltukban is további jogsérelmet okoznak. Ilyen jogsérelemnek mondja a törvény és a fogyatékosügyi program is, hogy a fogyatékos autonómiájának olyan csökkentése, amely egyébként nem indokolt, tehát a maga korlátaihoz további korlátok már nem állíthatók, mert ez sérti a fogyatékos jogait. Úgy gondoljuk, a kormánynak 2001-ig több mint egy éve van arra, hogy a jogérvényesítés feltételeit kidolgozza.
Ezzel a hitünkkel és meggyőződésünkkel mentünk el a bizottsági vitára, és bár lényeges ellenérvek nem hangoztak el a bizottságban, módosító indítványunk nem kapta meg a többségi támogatást ebben az esetben.
De azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egészségügy területén még a meghatározott programban meglévő feltételek sem adottak, ha igazak ugyanis azok a hírek, hogy a gyógyászati segédeszköz-ellátás feltételrendszerének a felülvizsgálata, mondjuk, 2001-ig első lépcsőben megtörténik például akkor, amikor egyes gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájutás feltételei szigorodnak. Amikor azt olvasom az újsághírekben, hogy a sztómával élő betegeknél az úgynevezett egészségügyi zsák korszerűbb változata meg fog drágulni, mert luxuscikknek számíthat, hogy a kötözőszereknek csak egy meghatározott - ötször öt vagy tízszer tíz centiméteres - változata számíthat támogatásra, a többi pedig drágább térítés mellett vehető igénybe, akkor azt gondolom, ahelyett, hogy ez a segítség nőne, a hátrány fog inkább fokozódni.
A 16. pontban már részben érintettem a módosító indítványunkat, melyet Szabó Sándorné képviselőtársammal nyújtottunk be. Még egyszer szeretném elmondani, hogy módosító indítványunk egyáltalán nem azzal a szándékkal készült, mintha azt gondolnánk, hogy féléves gyógypedagógiai képzés elégséges lenne egy pedagógusnak ahhoz, hogy gyógypedagógusként működhessen az adott szakterületen. Hanem arra gondoltunk, hogy ennek a programnak az egyik stratégiai célja a II. fejezetben, hogy a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet kedvezően változzék. Ezért számomra sem a kormány képviselőjének az elutasítása nem volt érthető - nyilván mi nem tudtuk ezt elég meggyőzően prezentálni a számára -, sem elsőként felszólaló kormánypárti képviselőtársam hozzászólása, aki számomra elfogadhatatlan módon, megosztott bennünket azon az alapon, hogy kormánypárti és ellenzéki.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az itt leírtak és a kormányprogramban megjelöltek is általános emberi jogokat érintenek. Ebben a parlamentben nincs olyan politikai párt, amely arra gondolhatna is, hogy az alapvető emberi jogok területén lehetnek közöttünk érdemi és lényeges különbségek, kormánypártiként és ellenzékiként. A megvalósítás természetesen lehet különféle természetű, az elsődlegesen megvalósított és a másodlagosan elérendő célok között nyilván a politikai akarat megtestesítőjeként lehet különbözőség.
(23.40)
Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat és elsősorban a szociális tárca képviselőjét, az államtitkár urat, nézzék végig újra a 16 pontban összefoglalt módosító indítványokat, és a módosító indítványnak akár kormánypárti, akár ellenzéki előterjesztője van, takarják le az indítványtevők nevét, és vizsgálják meg a módosító indítványokat tartalmuk szerint, és támogassák őket tartalmuk szerint.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
