ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. 23 óra 15 perc van, és ennek megfelelően igyekszem lerövidíteni a hozzászólásomat, előrebocsátva, hogy Lezsák képviselő úr és Béki Gabriella is joggal megállapította, hogy az előterjesztő részéről olyan sajátos magatartást tanúsított a módosító indítványok beterjesztésének fogadásánál és nem elfogadásánál, ami egyszerűen megmagyarázhatatlan.
Így erre nem kívánok sok szót fordítani, kizárólag megjegyezném, hogy a módosító indítványaim között voltak olyanok, amelyek kifejezetten értelemzavaró fogalmazásra utaltak, és ebben jó szándékú javítást javasoltak, ami helyenként néhány szótag megváltoztatását igényelte volna, és a mondat ettől értelmessé vált volna, vagy kifejezetten rosszul használt idegen szó leleplezését szolgálta. Ezt - hogy úgy mondjam - backhanddal verte vissza az előterjesztő, egyszerűen azt a benyomást keltve, mintha semmiféle adminisztratív feladatot nem kívánna vállalni a program megfogalmazása után a minisztérium, ami már csak azért is elképzelhetetlen, mert példának okáért sem a miniszter úrtól, sem az államtitkár úrtól élőbeszédben az itteni előterjesztéseknél ilyen jellegű hibákat és más beszéd-, nyelvi hibákat sem tapasztaltam, sőt.
Ezek után engedjék meg, hogy az 1. pontban ajánlott módosítómra térjek, különös tekintettel arra, hogy néhány nappal ezelőtt valamennyien tapasztalhattuk a televízió közvetítésében, hogy egy tragikus baleset történt: egy még iskolás kor alatti kisfiú belelőtt a nővére szemébe egy olyan marokfegyverrel, amelyet a nagyszülő kabátzsebében talált, ahonnan kivette, és magától értetődően játszott vele úgy, hogy egy emberre - méghozzá a testvérére - irányította a fegyvert, és úgy sütötte el, és a golyó a kislány szemébe fúródott.
Abban a pillanatban, ahogy ezt a történetet eddig elmondták, eszembe jutott az 1. pontban jelzett, és egyébként az előterjesztő által is kiemelt helyet elfoglaló megelőzés elve. Szándékosan nem mondtam a prevenciót, ezzel majd foglalkozzanak a szakemberek - tehát a megelőzés. Az előterjesztő szerint a fogyatékosprogramnak ebben a történetben addig semmiféle szerepe nem volt, amíg a golyó a kislány szemébe nem fúródott. Hogy kinek a felelőssége addig, azt nem lehet tudni, de innentől kezdve az előterjesztő tárt karokkal fogadja a kislányt, és azt mondja a prevenció elve - mert a szövegben ez a neve -, hogy törekednünk kell arra, hogy a fogyatékos állapota ne rosszabbodjék. Azzal nem kell foglalkoznunk, hogy ne legyen fogyatékos.
Nos, én úgy gondolom, hogy a prevenció, illetve a megelőzés elvének ilyen módon való szűkítése egyszerűen elfogadhatatlan, mondhatnám, hogy tűrhetetlen, annál is inkább, mert a Szociális Chartának a 2. fejezet 7. cikkelyét, amely a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogát deklarálja, nyilván komoly okokra való hivatkozással a kormány nem hirdette ki. Tehát akkor feltételezem, hogy ha már úgyis lesz tárcaközi egyeztetés más témákban, ilyen megelőzés témákban, amely természetesen nemcsak szembelövést jelent, hiszen ez egy tragikus véletlen, amelyhez hasonlót ezen a héten csak hármat ír le a napi sajtó... - csőbomba, levélbomba, nem tudom, milyen bomba felrobbanása következtében leszakadt végtagok és súlyos sérülésekben, tehát nyilván ezzel sem kell foglalkozni.
Gondolom, hogy ha netán úgy fogalmaznánk meg ezt az 1. pontot, hogy ez külön feladatot, súlyos feladatot, kiadást ne jelentsen a minisztériumnak, ezzel szemben felhívja a társadalom figyelmét, hogy mindent el kell követnie annak érdekében, hogy ne legyen fogyatékos az egyébként egészségesként megszületendő gyermek, vagy akit arra szánnak, hogy majd egészségesen szülessen meg, egy egészséges fiatal és netántán még egy egészséges idős korú sem.
Hogy a dolog tényleg általában súlyosabb, mint egy ilyen látszólag ironikusan megfogalmazott bevezető szöveg, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy még pár hónappal ezelőtt arról beszélt a sajtó és a média általában, hogy a droggal találkozó fiatalok már 10 közül 2-3 fő, ezelőtt 2-3 héttel azt hallottam, hogy 4-5 fő. Ez 40-50 százalékot jelent, tisztelt képviselőtársaim. Úgy gondolom, hogy ha nem foglalkozunk azzal, hogy mi folyik azokban a diszkókban, ahol ezeket a drogokat be lehet szerezni, akkor azok a fiatalok, akik most használják ezeket a drogokat, és majd azt tapasztalják, hogy a gyermekük úgy születik meg, hogy már a megszületés pillanatában elvonási tünetei vannak, mert nem kapja az anya szervezetén keresztül az általa is megszokott drogmennyiséget, akkor, azt hiszem, valami katasztrofális helyzetnek nézünk elébe.
De beszéljünk egy másik, általában és rendszeresen visszatérő témáról! Az imént a kezemben volt egy újságcikk, aminek a címe: "Drágább lesz az abortusz, olcsóbb a fogamzásgátlás." Ez a Népszavának egy korábbi cikke, amely szeptemberben jelent meg.
(23.20)
Amiben arról van szó, hogy az abortuszok közül az elsőt a jövőben is ingyen vállalja majd a kormány, csak a továbbiakért kell majd fizetnie a delikvensnek, aki ezt kiköveteli magának, vagy netalántán rábeszélik, és éppen ezért talán mégiscsak célszerűbb volna azzal foglalkozni, hogy olcsóbbá tegyük a megelőzés más eszközeit.
Arról nincs szó a cikkben, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen következményekkel jár egy igen fiatal korban végrehajtott abortusz, és majdnem száz százalék biztosan az abortuszok sorozata, akár kiköveteli magának az illető fiatal, akár felkínálják neki - azt hiszem, hogy ez tökéletesen mindegy. De ha belegondolok abba, hogy én minden este a Híradóban egy percben, vagy talán még annál is rövidebb időn keresztül egy olyan természetvédelmi filmpillanatot kapok a televízióban - állami támogatással elkészülve -, amit véletlenül sem mulasztanék el, mert kedves növényeim, kedves fáim, kedves természeti környezetem és az állatok jelennek meg, akiket én is védenék, mert ők számomra személyek, és akikért mindent megtennék - és pont az emberekért nem?
Miért ne lehetne ugyanilyen filmekben felvilágosítani már gyermekkorban a gyermeket - bár sorozatban kapja azokat a filmeket a televízión keresztül, ahol hihetetlen agresszivitás, az emberek tűrhetetlen mészárlása folyik gyermekek szeme előtt -, példának okáért a társadalom közönyét felrobbantva, végre tudatosítva, hogy ennek ilyen következményei lehetnek? Ez a prevenciónak egy olyan alkalmazása, amely itt kell hogy szerepeljen. Éppen ezért, miután az előterjesztő azzal utasította vissza ezt a módosító indítványt, hogy hosszú, szeretném a tisztelt államtitkár úr figyelmébe ajánlani, hogy a megváltoztatott javaslat csupán fél mondattal bővíti az eredetit. Egyúttal arra is felhívnám a figyelmét, hogy ugyanebben a sorban az integráció elve pontosan hatszor olyan hosszú, mint a prevenció elve. Tehát a hosszúság talán mégsem játszott szerepet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben idézem Béki Gabriella szavait, az én javaslataim között is van kettő, amely jelentéktelennek bizonyul az előbb előterjesztettel szemben. Az I. fejezet 2. pontja 2/3. alpontja első mondatának szeretném a módosítását javasolni, egyúttal felhívni a figyelmet arra, hogy a vezérszónoklat alkalmával elmondtam, hogy számos félreértésre okot adó fogalmazás van a szövegben, és mérhetetlenül, indokolatlanul sok és nemegyszer rosszul alkalmazott idegen szó.
Ez magyarul fogalmazott, de a véleményem szerint így nem helyes. "Az integráció elve feltételezi, hogy a fogyatékos emberek kapcsolatot létesíthessenek és kapcsolatokat tarthassanak fenn más emberekkel és a társadalmi-gazdasági intézmények legszélesebb körével." Ez a kettős feltételezés nem igazán szerencsés, és meggyőződésem, hogy a szándékot pontosan kifejezi az, hogy a fogyatékos emberek kapcsolatot létesítenek és kapcsolatot tartanak fenn - ezt tételezzük fel.
A másik hasonló módosító javaslat a következő szöveggel függ össze. "A munkahelyi integráció elősegítése érdekében szélesíteni kell azokat az eszközöket, feltételeket, amelyek igénybevétele mellett több fogyatékos ember dolgozhat az ép emberekkel együtt." Nem kívánok ironizálni, bizonyára vannak olyan eszközök, amelyeket szélesíteni kell a jobb használhatóság érdekében, de meggyőződésem, hogy itt az eszközök körének a szélesítéséről van szó, és a módosítás ezt a javaslatot tartalmazza.
Még egy nyelvi, de ebben az esetben sokkal kellemetlenebb változtatási igénnyel szeretnék előhozakodni. A szöveg ezt tartalmazza: "Meg kell teremteni a települési önkormányzatok érdekeltségét az inaktivitás mérséklésében. A fogyatékos emberek aktivitását elősegítő szolgáltatások fejlesztéséhez pályázati rendszerben támogatást kell biztosítani." Ebből az első mondat elhagyását javaslom a következő indoklással. Az elhagyásra javasolt mondat nyelvileg sem tökéletes, mivel az előterjesztő célja valószínűleg az, hogy megteremtse a települési önkormányzatok érdekeltségét az inaktivitási arány csökkentésében, és nem az, hogy megteremtse a települési önkormányzatok érdekeltségét az inaktivitás mérséklésében. Ez a nyelvtanilag is helytelen mondat azon a minden valóságot nélkülöző feltételezésen alapul, hogy ma az önkormányzatok érdekeltek a nyugdíjasok, a fogyatékosok településen belüli magas arányában, azaz ezt a kóros érdekeltséget mérsékelni kellene.
Ha ezt a hibás alapfeltételezést elfogadjuk, akkor a következő lépés az önkormányzati érdekeltséget fiktíven megalapozó támogatási normák csökkentése. Például a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat 3. számú mellékletében a 13-14-16. pontokban szereplő, a fogyatékosokra is vonatkozó támogatási normatívák lefaragása. Nem fogadhatjuk el, hogy létezik ilyen, a határozati javaslatban feltételezett érdekeltség, ezért ennek a mondatnak az elhagyását javasoljuk. Megjegyzendő, hogy ha a személyi jövedelemadóból több maradhatna a településeken, akkor nyilván jobban érdekeltek lennének a települési önkormányzatok az aktív keresők arányának a növelésében.
Utoljára engedjék meg, hogy egy olyan módosításra is kitérjek, amelyet valamennyi bizottság elutasított, éppen ezért egyetlen mondatát idézném csupán. Azt javasoltam, hogy az országgyűlési határozati javaslat mellékletének III. fejezetéből ezt a bizonyos jelölt szöveget hagyják el. A javaslatom lényege az, hogy ez a bizonyos szövegrész olyan statisztikai adatokat tartalmaz, amelyek általában ilyen törvényjavaslatoknál, határozatoknál az indoklásban szerepelnek, miután konkrét, tevőleges programban nem vesz részt.
Még egy adattal szeretném kiegészíteni az indoklásomat. A (2) bekezdés úgy szól: "A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. népszámláláskor került sor, amely szerint 368 ezer fő volt a számuk, ez a népesség 3,5 százalékát tette ki. Az adatfelvétel a KSH szerint alábecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszámot 400-500 ezer főre becsülhetjük."
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez pontosan 25 százaléknyi eltérés, amely véleményem szerint egy ilyen anyagon belül elfogadhatatlan. Ám mégis magától értetődő, mert ez a szám és az összes ezzel összefüggő későbbi statisztikai adat változó, mint ahogy a fogyatékosok száma növekszik, és reméljük, hogy a jövőben csökkenni fog. Éppen ezért mint melléklet, ehhez az anyaghoz bizonyos időszakonként változó, és reméljük, hogy a jövőben pontosabb adatokkal csatlakozhat.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Lezsák Sándor tapsol.)
