DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kissé furcsának találom, hogy éppen a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője szólal fel a bírói függetlenséget mintegy megvédendő az igazságügy-miniszterrel és a miniszterelnökkel szemben. Épp az önök részéről furcsa ez, akik az Orbán-kormány időszakában a mindeddig egyetlen súlyos és látványos támadást intézték az igazságszolgáltatás ellen.
Igen, képviselő úr, az önök pártjának tagjai és szimpatizánsai fütyültek és hurrogtak akkor, amikor az ismert bankár, Kunos Péter ügyében a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletet hirdetett Kunos bűnösségét megállapítva. (Bauer Tamás: Ez nem igaz!) Az önöket rendszeresen méltató cikkírók sercegtették tollaikat, és az önökhöz közel álló "szakértők" - idézőjelben - nyilatkoztak és kérdőjelezték meg a jogerős bírói ítéletet. (Bauer Tamás: Ez nem igaz!) Nem baj, nem dőlt össze a világ, de az ámuló néző és olvasó bizony kapkodhatja a fejét: ki támadja tehát a független igazságszolgáltatást?
A bíróságok igazgatásának teendőit a több mint kétharmad részben bírákból álló Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el hazánkban. Ez a szervezet Európában egyedülálló formában jött létre, egy nem vitásan rosszabb megoldást messze nem a legjobbal felváltva. Talán ez okozhat önben olyan téves képzetet, hogy a bírói önigazgatást, az ítélkező munkát és annak időszerűségét illetően egyesek számára a jog minden, a kötelezettség semmi. Ez azonban súlyos tévedés!
A kormány ugyanis felelős az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelméért, a törvények végrehajtásáért. E felelősségi körében a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt Magyarországot a kormány, és ráadásul épp az Igazságügyi Minisztérium képviseli azokban a perekben, amelyeket állampolgáraink a bírósági eljárások visszásságai miatt indítanak. A magyar bírósági eljárások rendkívüli elhúzódása miatt a magyar állam már több esetben nagy összegű kártérítés fizetésére kényszerült a bíróság ítélete alapján. A kártérítéseket persze nem az OIT költségvetéséből, hanem a kormány pénzeszközeiből, végső soron tehát az adófizetők pénzéből kell megfizetni.
Ezért tehát az igazságügyi miniszter, akinek az OIT tagjaként kötelessége mindent megtenni az eljárások gyorsítása érdekében, semmilyen szempontból nem szolgáltatott okot arra, hogy ön őt a bíróságok függetlensége iránt érzett aggódás hangjába burkolva alaptalan vádakkal illesse. A miniszter asszonynak az OIT tagjaként a Kovács Mihály ügyének soron kívüli tárgyalása érdekében előterjesztett indítványát a testület vita nélkül, egyhangúlag megszavazta. Az ítélkezés lassúságának kritikája sohasem az ítéletek tartalmának bírálata, mert az valóban megengedhetetlen volna.
Meggyőződésem, hogy csak a bírói kar maga lehet képes arra, hogy feloldja a bírósági szervezet működésében rejlő ellentmondásokat. A miniszter asszony éppen ennek érdekében javasolta ez év november 3-án, a testület e havi ülésén, hogy az OIT a két évnél régebbi bírósági ügyek elhúzódásának okát vizsgáltassa meg. Ezt a javaslatát is egyhangúlag fogadta el a testület. Az pedig hogyan is lenne elvitatható az igazságügy-minisztertől, hogy akár a nyilvánosság előtt is kifejthesse a bíróságok működését érintő olyan bíráló véleményét, amely hangsúlyozottan nem a bíróság érdemi ítélkező tevékenységét érinti?
Képviselő Úr! Solt Pál elnök úr az 1999. október 12-én, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága előtt tartott meghallgatáson maga jelentette ki, hogy a bíróságok nem bírálhatatlanok. Engedje meg, hogy néhány szó szerinti idézettel éljek ebből a jegyzőkönyvből; egyébként, ha jól emlékszem, ön is részt vett ezen a meghallgatáson. (Bauer Tamás bólint.)
Az elnök úr szó szerint a következőket mondta: "Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a bíróságok bírálhatók-e, az a válaszom, hogy természetesen igen. Nyitottak vagyunk, várjuk a bírálatokat. A bírói kar nem tévedhetetlen, tárgyszerű, higgadt bírálatra mindenkor fogékony." - mondta a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnöke.
Úgy vélem, ő eddigi tevékenységével már bizonyította, hogy nincs nála harcosabb és elkötelezettebb védelmezője a bírói függetlenségnek. Képviselő úr, kérem, ne legyen pápább a pápánál!
Köszönöm a figyelmüket.
