SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy képviselőtársammal együtt a legteljesebb és legtisztább szándék vezetett minket akkor, amikor azt javasoltuk, hogy mindenszentek ünnepe legyen munkaszüneti nap. Ez az ünnep nem azt jelenti, hogy állami ünneppé tesszük, hanem hogy munkaszüneti nap lesz ezen a napon, és ez a munkaszüneti nap azt jelenti, hogy az állam biztosítja azt a lehetőséget, hogy az emberek elmehessenek szeretteik, távoli rokonaik sírjához és meglátogassák őket.
Nem tudom, képviselőtársaim közül ki volt most ezen a hét végén, illetve a múlt hét végén temetőben. Ha jártak temetőben ezen a november 1-jéhez közel eső hétvégén, akkor láthatták azt, hogy a temetőben most bizony gyertyákat gyújtanak, virágokat helyeznek el a sírokon; találkoznak. Ha nem járt ilyen temetőben, akkor nyugodt szívvel tudom még most is mondani, hogy menjen el nyugodtan most is, hiszen még most is látszanak azok a koszorúk, azok a virágok, amelyek ott vannak. Ezek pedig azért vannak ott, tisztelt képviselő úr, mert a magyar társadalom többségének a szokása úgy alakult, hogy november 1-jén már elmegy a temetőbe, gyertyát gyújt szerettei sírjánál, másnap még kimegy, ha valaki azon a napon nem tud elmenni, koszorút helyez el, virágot helyez el.
Azért van ez az ünnep, és azért javasoltuk ezt az ünnepet, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azt gondoljuk, hogy ez az ünnep az emlékezés napja; az élőké, minden élőé. Függetlenül attól, hogy ő maga soha nem akar kimenni a temetőbe szeretteiről megemlékezni, függetlenül attól, hogy november 1-jén, november 2-án, vagy bármely más vallás szokása szerint ünnepli ezt, akár az ortodox, akár a zsidó felekezet szokása szerint.
Tehát én azt szeretném önöknek elmondani, hogy az a tudatos félreértelmezés, félremagyarázás, amelyet némely részről megtapasztal a tisztelt Ház, az nem először történik meg ebben a Házban. Én azt gondolom, hogy mindannyiunknak az a tiszte, hogy a saját gondolatát, a saját akaratát tisztán, közérthetően elmondja; szándéka kétségbe vonásának pedig ne lehessen ebben a Házban senki tanúja. Bár nem először történt meg, hogy némely képviselőtársam folyamatosan gyalázza az egyházakat, az összes egyházat és az egyházi ünnepeket, de jó lenne ennek határt szabni a tisztesség okán is. Ebben reménykedem.
Azt is el kell mondanom, tisztelt ház, hölgyeim és uraim, hogy ez az ünnepnap nem szétválaszt, hanem összeköt. Nagyon szép teológiai fejtegetéseket hallottunk, ami pont azt támasztja alá, hogy ez az ünnepnap összeköt. Mégpedig mit köt össze? Összeköti a mindenszentek estéjével a másnapi halottak napját. Tehát az estében csúcsosodik ki az az összekapcsolódási pont, amely a katolikus ember számára a mindenszenteket jelenti, a hétköznapi emberek számára pedig a halottakra való emlékezés előestéjét. Ezen az előestén mennek ki a temetőbe, ezen az előestén gyújt gyertyát a magyar polgárok nagy többsége, még azok az emberek is, akik egyébként nem hívő katolikusok, még azok az emberek is, akik egyébként, ha úgy tetszik, hitetlenül, ateistán élnek ebben az országban, de jóakaratú emberek, és elmennek emlékezni szeretteik sírjához.
Mindenki elmegy, a nagy többség elmegy, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, a nagy része ezen a napon megy el. Azt szeretnénk lehetővé tenni, hogy ezen a napon mint munkaszüneti napon lehetővé váljon, hogy el is utazhasson távolabbi helyekre. Ez az ünnep, ez az emlékezés napja, ez tehát összekapcsol és nem szétválaszt, és ez nagyon fontos számunkra.
Ezért is lepett meg sokunkat - lehet idézni a jegyzőkönyvekből, hogy hány ember érintette azt a vehemens hozzáállást, amit tapasztaltunk a Ház másik oldalán -, mert nem igazán értettük az indulatot, hogy mi szükség van arra, hogy ezt az ünnepet megtámadja valaki, hogy arról beszéljen, hogy itt más szándékok vannak, mint amiről beszélnek az előterjesztők.
Azt gondolom, érdemes még talán néhány érvet elmondani arra, hogy az a tiszta szándék, amivel mi beterjesztettük ezt a módosító javaslatot, arról szól, ahhoz alkalmazkodik, ami ebben az országban szokásként kialakult. Szokásként pedig az alakult ki, hogy az emberek nagy többsége, függetlenül világnézettől és vallástól, ezen a napon megy ki a temetőbe, vagy - teszem hozzá - gyújt otthon gyertyát a szerettei emlékére, hiszen nagyon sok idős ember van, aki már nincs abban az egészségi állapotban, hogy ki tudjon menni, ők sok esetben otthon szoktak megemlékezni.
Miről szól még ez a törvényjavaslat? Ez a törvényjavaslat a találkozásról szól, találkozásról az élet és a halál között, ha úgy tetszik, találkozás az élő emberek gondolkodásában meghalt szeretteik kapcsán. Rájuk gondolnak, emlékeznek, arra gondolnak, milyen jó volt, amíg köztük volt, és mennyire hiányzik. Ilyen egyszerű ez. Egy találkozásról szól, az élő ember találkozásáról az elvesztett szeretteiért. Ez az ünnep, ez az emlékezés, ez annak a napnak az estéje, amely a két napot összeköti, találkozást jelent sokféle más szempontból is, például nagyon sok olyan ember van, nagyon sok olyan család van, amely éppen az évnek ennek az egyetlen napján találkozik, évente egyszer rokonaival vagy régen látott barátaival a temetőben. Tehát ez egy találkozást jelent a távoli ismerősökkel legalább évente egyszer.
Ez az ünnep, ez a lehetőség találkozást jelent sok minden más viszonylatban is, de hadd mondjak két szimbolikus dolgot is. Az egyik szimbolikus dolog az, ami az idei november 1-jén történt, amikor a Don-kanyari áldozatokat egy nemzeti emlékhelyen helyezték el, és ezen a hétfői napon százezrek keresték fel elhunyt hozzátartozóik, ismerőseik nyughelyét, hogy leróják kegyeletüket. Az idei évben sok évtized után azoknak az elhunyt katonáknak az emlékére is elhelyezünk koszorút, akiknek hamvait a század viharai ismeretlen helyen szórták szét. A Don-kanyar emlékkápolnában kegyeleti ünnepség és ökumenikus gyászszertartás keretében katonai tiszteletadással helyezték végső nyughelyére a Don mellől '56 után hazatért ismeretlen magyar honvéd koporsóját; ennek a helye Pákozdon van.
A 120 ezer elesett társát képviselő névtelen katona földi maradványait Oroszországból szállították el, és a székesfehérvári bazilikában ravatalozták fel. Göncz Árpád is jelen volt ezen az ünnepen, és hadd idézzem az ő hozzászólását egy ilyen tisztes napon. "Elérkezett az idő, hogy Isten segítségével végre begyógyítsuk a véres XX. század, ezen belül a második világháború ütötte lelki sebeket. A Don mellett hősi halált halt ismeretlen magyar katona örök nyugalomra helyezésével jelképesen minden elesett magyar hazatér." Így nyitotta meg a moderátor a rendezvényt, és Göncz Árpád úgy folytatta, hogy "több mint 50 esztendő adósságát rójuk le a 120 ezer elesett hős előtt az ismeretlen katona temetésével". És emlékeztetett rá, hogy Magyarország csaknem minden községében megtalálható az a két emlékoszlop, amelyre az első, illetve a második világháborús áldozatok nevét vésték föl.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy ezen az ünnepen ennek a szimbolikus tettnek megvan a maga dicsősége és a maga rangja, a maga nemessége. És azt remélem, hogy ez a hozzáállás jellemzi a tisztelt Ház döntését is, amikor erről a törvényjavaslatról szól, hiszen ebben az esetben november 1-je úgy válik munkaszüneti nappá, hogy egyúttal ezen a napon tudunk emlékezni a Don-kanyarból hazatért ismeretlen katonára, és mindazokra, akik onnan élve jöttek haza, és akiket rengeteg meghurcolás ért az azt követő időszakban.
(16.40)
Hadd mondjak még néhány szót arról, hogy miért is találkozás ez a nap, miért is szimbolikus, és milyen további szimbólumot hordoz magával éppen az idei november 1-je. Ezen a napon a Katolikus Egyház és az Evangélikus Egyház aláírt egy olyan ökumenikus nyilatkozatot, amely tisztázott hitelvi vitákat. (Donáth László: Melyik napon?) Tehát ez a nap, amely november 1-je tájékán történt meg, ezzel is összekapcsolódik. Ez az időszak az, amikor két egyház találkozott egymással. Ez az az időszak, amikor két egyház találkozott magával. És ebben az időszakban volt olyan képviselője a Háznak, aki ennek a napnak a környékén egy sajtócikkben támadta meg és nevezte a magyar társadalom többségét szektásnak, és emiatt szomorú vagyok.
Miközben az egyházak és a Katolikus Egyház a megigazulás tanában egyezségre jut, és közös nyilatkozatokat bocsátanak ki, aközben elválasztásról beszélnek képviselők. Nem helyes, ha a politikus beleszól abba, hogy egyházak kibékülnek. Nem helyes, hogy abban az időszakban mondanak ilyen beszédeket, amikor éppen a béke első lépését teszik meg.
Hadd jelezzem azt, hogy a dokumentum aláírását követően az evangélikus Krause püspök kiemelte, hogy a két egyház évszázadok óta most először áll közös talajon, és arra buzdított, hogy katolikusok és evangélikusok közös munkálkodással tegyék hitelessé a konszenzust, és segítsék a szükséget szenvedőket. "A keresztények egyetemes közösséget alkotnak, a szegények a globalizáció áldozatainak gyámolítói." - tette hozzá. Cassidy bíboros a katolikus részről hangsúlyozta: "A keresztényeknek kötelességük helyreállítani az egyház egységét, a közös nyilatkozat e tekintetben nagy előrelépés, és az új reményt jelenti a nehéz úton". És Krause püspök még hozzáfűzte, hogy "szándékaik szerint a nyilatkozat megnyitja az utat több vitás kérdés, így az egyházi szentségek, a hivatalok eltérő értékelésének rendezése előtt is".
Tehát az a fajta közeg, amelyben beszélgettünk és beszélgetünk a november 1-jei munkaszüneti nap kapcsán, arról szól, hogy találkozások jönnek létre. Ez a közeg arról szól, hogy van értelme találkozni, egyházaknak is. Ebbe a politika nem szól közbe, ez csak egy felidézése részemről annak, hogy milyen időket élünk. Hála istennek, az összekapcsolódás idejét éljük, hála istennek olyan időket élünk, amikor béke jön létre két vitatkozó fél között. Ezekben az időkben is jó lenne egyezségre jutni, főleg egy olyan ünnep kapcsán, amely, azt gondolom, semmiféle támadásra nem érdemes. Nem szabad ezt az ünnepet támadni, semmilyen módon, én azt gondolom.
Tisztelt Ház! Befejezésül azt szeretném még elmondani, hogy nagyon fontos, kinek a nevében beszélnek az itt elhangzott képviselők. Én nem azt mondom, hogy mindenki nevében szólok. Én csak azt tudom, hogy amikor a törvényjavaslatot benyújtottuk, akkor azt előzetesen vitára bocsátottuk, és kértük az egyházak álláspontját. És tudom önöknek idézni a különböző egyházak nyilatkozatait, akár szó szerint is, akár - ha elfogadják nekem, tisztelt Ház - fejből. A Katolikus Egyház támogatta ezt a javaslatot. Nyilatkozott ebben az ügyben a Református Egyház is.
A Református Egyház azt nyilatkozta, hogy amikor 1997-ben ezt megkérdezték tőlük, az egyházi zsinattól, tehát a legfelsőbb döntéshozó szervtől, akkor a kérdés arra vonatkozóan, hogy november 1-je, mindenszentek ünnepe vagy november 2-a legyen a munkaszüneti nap, akkor az egyház, a Református Egyház, a református zsinat 1997 februárjában úgy foglalt állást, hogy a két nap közül inkább 1-jét támogatja. Amikor a szóvivő tájékoztatta erről az újságírókat, akkor hozzátette, hogy az elhunytakról való megemlékezés a társadalmi gyakorlat szerint egyébként is november 1-jére esik, tehát voltaképpen ma már mindenki mindenszentek napján látogatja a temetőket. És azt teszi hozzá, hogy a Református Egyház az idén sem kíván változtatni ezen az állásponton, tehát elfogadja, hogy november 1-je munkaszüneti nap legyen.
Hasonlóképpen cselekedett az evangélikus püspök is, Harmati püspök úr, aki egy sajtónyilatkozatban tájékoztatott mindenkit arról, hogy van ugyan politikus a parlamentben, aki a sajátos véleményét megfogalmazza, de ezzel a véleménnyel az ő egyháza nem osztja álláspontját. Ez is egy fontos szempont.
A harmadik ilyen véleményt a Mazsihisz fogalmazta meg: "Bár mindenszentek napja keresztény ünnep, a halottak tisztelete a zsidóság vallásának is alaptétele. Éppen ezért, amennyiben más egyházak is támogatják a javaslatot, a Mazsihisz egyetért ezzel."
Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, én azt látom, vagy azzal szeretném befejezni ezt a gondolatkört, hogy egyfelől a kormányzaton belül megtörtént az egyeztetés, ez fontos a parlament számára, másfelől megtörtént az előzetes egyeztetés a különböző történelmi egyházak között. Valamennyi támogatta ezt. Tudom, hogy az önök véleménye szerint ez a társadalomnak csak egy csekélyke szelete, akik hívő emberek, de nekem fontos az, hogy a hívő emberek is véleményt mondjanak erről. És fontos az is, hogy az emberek cselekvésükkel, azzal a szokással, amellyel - már több tíz esztendős szokással - bizonyítják, hogy fontosnak tartják a november 1-jét, hogy ekkor elmenjenek a misére, ekkor otthon gyertyát gyújtsanak a halottaik emlékére, ez a szokás, a magyar társadalom többségének a szokása is azt a jelzést tette számunkra, hogy ehhez a szokáshoz igazodóan érdemes megfontolnunk és javasolnunk azt, hogy november 1-je munkaszüneti nap legyen.
Tehát valóban, ha úgy tetszik, vannak, akik a kisebbség véleményét képviselik, bár nem tudom, melyik kisebbségét, hiszen a társadalom többségi gyakorlata arról szól, hogy eljárnak, akik fontosnak tartják, hogy emlékezzenek a halottaikra, és szeretteik sírját ápolják, a másik része, aki egyházias gondolkodásban van, azok közül az egyházi vezetők támogatták ezt a javaslatot.
Én azt gondolom, hogy érdemes hozzátenni zárásként azokat a szép szavakat, amelyek Pákozdon elhangzottak. A magyarországi történelmi egyházak képviselői megáldották és megszentelték, beszentelték ezeket az emlékhelyeket, és így nyilatkoznak, idézem: "Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten feltámasztja mindazokat, akik vele együtt hunytak el." - idézte Szent Pál levelét Paskai László. "Koporsó mellett állni hitünk szerint nem a reménytelenség, hanem az előretekintő remény ígérete." - fogalmazott Márkus Mihály református püspök. Fröhlich Róbert egy ősi zsidó tanításra emlékeztetett: "Ha a mennyekben az ima és a könyörület kapui már bezárultak, a könnyek kapuja akkor is nyitva marad. Az áldozatokért kiontott könnyek azonban újra megnyithatják az isteni könyörület kapuit." Így zárult a beszentelési szertartás. Természetesen az evangélikus püspökhelyettes úr is jelen volt ezen az ünnepen, és ő is mondott beszédet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én tisztelettel kérem önöket, hogy fontolják meg e törvényjavaslat támogatását, hiszen mindösszesen arról van szó, hogy szeretnénk ezen a napon lehetővé tenni a magyar polgárok többségének, hogy elmehessenek a temetőbe, hogy a sírokat ápolják, virágot helyezzenek el, koszorúkat vigyenek oda, hogy szeretteik emlékére gyertyát gyújtsanak ezen a napon. Ehhez a társadalmi szokáshoz igazodott ez a törvényjavaslat, ezért nyújtottuk be.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
