DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt országgyűlési frakciója tanulmányozta az 1823. számú törvényjavaslatot és azt általános vitára alkalmasnak találja.
A Btk. az elmúlt tíz esztendőben két alapvető, úgynevezett novelláris átalakításon ment keresztül. Igen jelentős módosításnak tekintjük ebből a szempontból az 1993. május 15-én hatályba léptetett novellát. A másik igen jelentős módosítás már az új kormányzat munkájaként fogható fel, hiszen 1999. március 1-jén lépett hatályba az 1998. évi LXXXVII. számú törvény, amelyet a másik igen jelentős novelláris módosításnak tekintünk az utóbbi tíz évben. E két novella jól kivehető, ám különböző hangsúlyokat szem előtt tartó büntetőpolitikai elvárásokra épült. A különböző hangsúlyeltolódás azonban főként az időbeli eltolódásból ered.
Mindkét igen jelentős novella azt a jogos és alapvető igényt, társadalmi elvárást vette figyelembe, hogy a társadalmi életben megjelenő új kihívásokra a büntetőpolitika új eszközeivel kell reagálni. Ismeretes, hogy a gazdasági életben, de más területeken is megjelentek olyan új tényállások, elkövetési magatartások, amelyeknek deliktumkénti megfogalmazása, bűncselekménnyé minősítése és pönalizálása a társadalom védelme érdekében alapvetően szükséges és fontos.
Az 1999. március 1-jén hatályba lépett novella azért fontos a büntetőjog-fejlődésben, mert olyan szigorításokat vezetett be, amelyek a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezések módosításával, egyes esetekben a büntetés kilátásba helyezésével, a bűncselekmények elkövetése esetén a következetes fellépés lehetőségét kívánják biztosítani. A büntetőjogban, amelyre az jellemző, hogy viszonylag hosszabb ideig a joganyagot, az új szabályozást nem érinti, teret ad a jogalkalmazó jogfejlesztő gyakorlatának, illetve a jogalkalmazásban feltárt szabályozásbeli hiányosságokat veszi figyelembe, és ezzel korrigálja a törvényt - elég szokatlan, hogy az utolsó módosításhoz képest alig fél éven belül újabb módosításra kerül a joganyag.
A frakciónk álláspontja szerint, ezt a hiányosságot észlelve, a most előttünk lévő törvénytervezetet, az 1823. számú módosítást mégis azért tartjuk általános vitára alkalmasnak, mert lényegében korrekcióként fogható fel, amint azt az előttem szóló képviselőtársam is elmondotta, ugyanazon az úton jár, a büntetőpolitika alapvető célját szolgálja, mint a korábbi novelláris módosítás. Nevezetesen, a deliktumokkal szembeni szigorúbb fellépés lehetőségét teremti meg, szélesítve a büntetőjog eszköztárát, illetve aktualizálja a joganyagot. E vonatkozásban különösen kiemelendőnek tartom a tiltott toborzás, illetve a tiltott pornográf felvétel készítése tényállásainak megfogalmazását.
Amint azt a miniszter asszony is említette, az előttünk fekvő törvénytervezet lényegében három fő elemre épül a módosítások terén. A módosítások egyik csoportját azok a javaslatok képezik, amelyek a jelenlegi büntetőjogi reagálás időszerűségén javítanak. Ide vonható a törvényjavaslat gerincét alkotó értékhatárok módosítása tárgykörben megfogalmazott javaslatok többsége.
(15.50)
Az értékhatár-emelés körében mi az elemzést alulról kezdjük, és ebből a szempontból különösen fontosnak tartjuk a szabálysértési értékhatárnak 5 ezer forintról 10 ezer forint értékhatárra való felemelését, amelyet az tett különösen indokolttá, hogy utoljára 1993-ban került sor a szabálysértési értékhatár rögzítésére 5 ezer forintban, az azóta eltelt időszak valorizációs mértéke mindenféleképpen az értékhatár emelését tette szükségessé.
Nem elhanyagolható e vonatkozásban az sem, hogy nem pusztán gazdasági logikát követ a törvény idevonatkozó módosítása, de jelentős, úgynevezett dekriminalizáló hatással is jár, nevezetesen, azt fogja eredményezni, hogy több tízezer cselekmény, amely eddig bűncselekménynek minősült, az 5 ezer forintos értékhatár emelése miatt átkerül a szabálysértési kategóriába. Ebből pedig természetszerűleg következik majd az a tény is, hogy a szabálysértési törvény - amely 2000. március 1-jétől lép hatályba - alkalmazása terén az átminősítés folytán többletteher fog a bíróságokra hárulni. Különösen az elbírálás 72 órás, illetve 10 napi tartamára gondolok itt, miután majd bíró dönt az elzárással sújtható szabálysértésekről, illetve a fellebbezés lehetősége is adott lesz a másodfokú bíróságokhoz.
Mi azonban azt gondoljuk, hogy az említett módosításra, az értékhatár emelésére mindenféleképpen szükség volt a már említett valorizációs hatás miatt, illetve az 1993 óta eltelt időszak miatt. A bírói létszám kérdésével pedig más törvényekben, más szerveknek kell foglalkozni, esetleg a bírósági vezetésre fog ez a körülmény többletterhet hárítani, nevezetesen igazgatásrendészeti feladatot, megjegyezve azt, hogy a szabálysértési tényállások elbírálása mindig rövidebb tényállás-felderítéssel, egyszerűbb indokolással ellátott határozatot kíván. Vagyis a módosítástól mi elsődlegesen azt várjuk, hogy a nagyobb bűncselekményekkel több ideje lesz majd foglalkozni mind a nyomozó hatóságoknak, mind a bíróságoknak.
Az értékhatár emelésénél nemcsak az alsó értékhatár emelésével foglalkozott frakciónk, hanem jelentőséget tulajdonított annak a ténynek is, hogy új értékhatár kerül bevezetésre, nevezetesen a különösen jelentős érték meghatározása 500 millió forint feletti értékhatárral, ahol azt is kiemeljük, hogy a megemelt értékhatár mellé megemelt büntetési tétel is rendelődött. Jelentősnek tartjuk, hogy a bűnös úton megszerzett vagyon legalizálását kizárja a törvény, mert a jogutódlás intézményének a bevezetésével nemcsak a természetes személy, hanem a jogi személy bűnös eredetű vagyonszerzését is pönalizálja a vagyonelkobzás lehetőségének kiszélesítésével.
A módosítások első csoportjának elemzése körében fontos módosításnak tartjuk a nagy nyilvánosság előtt való elkövetés fogalmiságának kiegészítését. Szükséges ugyanis a nagy nyilvánosság előtti elkövetés fogalmának kiterjesztése az internethálózaton keresztül történő elkövetésre is, mivel értelemszerűen internetes úton is megvalósítható a törvényi tényállás.
Fontos az első csoportban az emberölés előkészülete bűncselekmény büntetési tételének emelése, mivel a példák sorozata mutat arra, hogy a bűnözési helyzet, főként az élet elleni bűncselekmények vonatkozásában, romló helyzetet mutat.
Kiemeljük és egyben hiányoljuk a tiltott toborzás törvényi tényállásánál azt, hogy valóban büntetendő, veszélyes cselekményre felhívást rendel büntetni e helyütt a jogalkotó, ámde nem teljeskörűen. Helyes lett volna eme törvényi tényállásba is beépíteni az internetes elkövetés lehetőségét is, mert amíg a cselekmény Magyarország területén büntetni rendelt, addig ha külföldről interneten keresztül érkezik a felhívás, jelenleg a cselekmény büntetés nélkül marad.
Áttérve a módosítások második csoportjára, megállapítható, hogy ide olyan módosítások tartoznak, amelyek szükségességét a korábbi módosítások folytán szerzett gyakorlati tapasztalatok vetik fel; gondolok itt az összbüntetésbe foglalás újragondolására, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a szűkítésére. Ami az összbüntetésbe foglalás újragondolását jelenti, az azt eredményezi, hogy a jövőben gyakrabban fordul elő, hogy a terhelten több olyan szabadságvesztést kell végrehajtani, ami majd nem lesz összbüntetésbe foglalható. Ebből következik az is, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége is szűkül, mindezekből együttesen pedig az következik, hogy a társadalom védelmét szolgáló alapvető állami akarat testesül meg a törvényben a sorozatos bűnelkövetőkkel szemben. Így ezzel a módosítással mindenféleképpen egyetért a frakciónk.
Végül, harmadik csoportként említhetők azok a módosítások, amelyek más törvényi szabályozásból fakadó elvárások miatt váltak szükségessé. Ide tartozik a rendőrségről szóló 1994. évi XXXVI. törvény időközi hatálybalépése folytán a közfeladatot ellátó személy fogalmi körének a meghatározása, nevezetesen, a törvény azt a lehetőséget engedi meg az új törvény szerint, hogy a közfeladatkénti meghatározás a szaktörvényre hárul, nyitott kérdésként merül fel, és ha szaktörvény valamely személynek közfeladati jelleget ad, azon személy ellen elkövetett cselekmény bűncselekménynek minősül majd. Ezért jelentős, ugyancsak az időközi módosításra figyelemmel, a népszavazás rendje elleni bűncselekmények tényállásának a kiegészítése, és ugyanígy indokolt a társadalombiztosítás, valamint a magánnyugdíjra jogosultság, valamint ezen szolgáltatások fedezetének elvonása, a büntetőjog eszközeivel való értékelése.
Megemlítem, hogy az utóbbi tényállásnál átgondolandó lehet, hogy amennyiben az elkövető a köztartozását az eljárásban kiegyenlíti, a jelenlegi értékhatárnál eggyel magasabb értékhatár mellett is lehetősége nyíljék arra, hogy mentesüljön esetlegesen a büntetés alól; tehát hangsúlyozom, az eggyel magasabb értékhatárnál.
Végül megemlítem e harmadik csoportban foglalt módosítások körében a szerzői jogi törvényből eredő módosítások szükségességét, amely szintén új termékként, az 1999. évi LXXVI. törvény szó szerinti módosításait átvéve, pönalizálja az egyes szerzői jogi cselekményeket.
A módosítások eme hármas tagolása mellett frakciónk mindenben egyetért a tervezettel, azt általános vitára alkalmasnak találja. A magam szubjektív véleményét is tolmácsolva e helyütt, az a meglátásom, hogy a törvénytervezet jó, hibátlan, ámde nehézkesen alkalmazható a gyakorlati jogalkalmazók számára. Minden törvénytervezet csak akkor töltheti be az eredeti célját, ha gondol azokra is, akik azt alkalmazzák, és ezért e helyütt hívom fel a figyelmet a szöveg kissé nehézkes voltára.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
