DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány évtizeddel ezelőtt az elméleti jogászok között mindenki irigyelte a pénzügyi jogászokat és a társadalombiztosítási jogászokat, mert ezeken a területeken a jogszabályok olyan gyakran változtak, hogy a témával foglalkozó elméleti jogászok évente egy-két könyvet biztosan megírhattak az aktuális változások nyomán. Ma már a büntetőjogászok is ebbe a kategóriába lépnek; évente több könyvet írhatnak az éppen aktuálisan változó jogszabályszövegekről.
A most működő kormány működésének rövid másfél éve alatt a büntető törvénykönyv harmadik módosítását nyújtja be. Képviselőcsoportunk álláspontja szerint nem helyes a büntető törvénykönyv ilyen gyakori módosítása, ez aláássa a jogbiztonságot, nehezíti a jogalkalmazást.
Nem értünk egyet a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak azzal a gondolati vonulatával sem, hogy ahelyett, hogy az eljáró hatóságok számára a hatékony működés feltételeit biztosítaná, a törvényi garanciákat veszi vissza, olyan törvényekben is, amelyek ma még nem is léptek hatályba. Tehát rövid fél évvel ezelőtt az Országgyűlés által elfogadott, de még hatályba nem lépett törvényi garanciákat rombol le a mostani javaslat, ahelyett, még egyszer mondom, hogy feltételeket teremtene az Országgyűlés által elfogadott törvény végrehajtására.
(16.00)
Ez a két pont az, ami miatt képviselőcsoportunk nem tudja támogatni a törvényjavaslatot.
(Az elnöki széket
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ami az elsőt illeti, nevezetesen a túl gyakori és nem kellően végiggondolt törvényi módosítást, azzal kapcsolatban elhangzott itt már, hogy 1978 óta több mint negyven ízben módosították a büntető törvénykönyvet, 1990 óta ez a tizenötödik büntetőtörvénykönyv-módosítás. Miközben természetesen ezeknek a módosításoknak egy része valóban indokolt és valóban szükséges volt, aközben látnunk kell, hogy ez alatt a tíz év alatt 75 új törvényi tényállást vezettünk be a magyar büntetőjogban. Ebből a 75 törvényi tényállásból 25 olyan van, amit még el sem követtek, tehát nincs velük kapcsolatban bírói gyakorlat - a bevezetett új tényállásoknak az egyharmada ilyen -, és 19 olyan tényállás van, amit húsznál kevesebb alkalommal követtek el.
Természetesen ezek alapján nem lehet azt mondani, hogy ezen tényállások mind feleslegesek, mert nyilván van közöttük olyan, például a nukleáris létesítménnyel kapcsolatos bűncselekmény, ahol az a kívánatos, ha ilyen bűncselekményt soha nem követnek el, és helyes, hogy a törvényben benne van egy olyan tényállás, amit ha mégis elkövetnének, akkor indokolt lenne. De például 1990-ben a negyedik törvény, tehát még az Antall-kormány idején a büntető törvénykönyv a 300/A. §-ában a tiltott értékpapír-kereskedelmet rendelte szankcionálni. Az eltelt nyolc év alatt egyetlenegy ilyen bűncselekményt sem követtek el. Lehet, hogy azért, mert azok a típusú kriminalizálható magatartások, amiket ez a törvény leír, más tényállások keretében szankcionálhatók.
Én erre csak azért hívom fel a figyelmet, mert ha elfogadnánk a mostani javaslatnak a szükségességét, az is csak az előző javaslatoknak a kritikájaként értelmezhető; nem volt elegendő idő, nem volt elegendő hely arra, hogy végiggondolják ezeket a törvényjavaslatokat, illetve a megfogalmazott tényállásokat. Ezért vetettük fel az SZDSZ részéről már korábban azt, hogy egy-egy elfogadott tényállás kapcsán, hacsak feltétlenül nem indokolt, tehát nyilvánvaló jogalkotási hiba nem történik, legalább három, uszkve öt éven belül nem szerencsés hozzányúlni a tényálláshoz, mert az időközben elkövetett új cselekmények új hibákra mutatnak rá.
Itt szeretnék utalni arra, hogy a jelen törvényjavaslatban módosítani szándékozott tiltott pornográf felvételek című tényállással kapcsolatban eddig összesen 13 ügyet regisztrált a Legfőbb Ügyészség statisztikája. Ez a 13 ügy nem biztos, hogy olyan jogalkotási gyakorlathalmazt hozott létre, aminek alapján a korábban elfogadott tényállásnak minden olyan hibáját kiküszöbölnénk, ami előállhat. Kérdés, hogy esetleg 20-30-40 ilyen tényállás után nem merülnek-e fel újabb jogalkotási szükségek.
A nem kellő végiggondolásra utal az újonnan bevezetendő tiltott toborzás tényállása is. Kisgazda képviselőtársam, anélkül, hogy a forrást megjelölte volna, idézte ezzel kapcsolatos álláspontunkat a bizottság ülésén, ahol mi vetettük fel azt, hogy a tiltott toborzásnál nincs végiggondolva az, hogy ki, hol követi el ezt a tiltott toborzást. A kormány eredeti álláspontja szerint, amit a bizottság ülésén előadott, ezt csak a Magyar Köztársaság területén lehetett elkövetni, nevezetesen akkor bűncselekmény, ha a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezet katonai szolgálatára toborzott valakit. Mint köztudott, az ilyen, jelenleg is folyó toborzások többnyire az interneten történnek, nem magyarországi címről. Fura, hogy egy ötéves szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt, ha egy falusi lapban jelenik meg a toborzás, öt évvel büntetjük, ha az interneten, több ezer ember számára hozzáférhetően, akkor a kormány eredeti álláspontja szerint nem is lenne büntethető.
Ugyancsak a végiggondolatlanságra utal például az, hogy miközben a gyakorlat sokszor felvetette a rablás tényállása kapcsán a Btk. 321. § (3) bekezdés c) pontjának fogalmazási pontatlanságát, nevezetesen azt, hogy a bűnszövetségben vagy csoportosan elkövetés együttes minősítő feltétel, addig a javaslat ezt a gyakorlatban felmerülő problémát nem próbálja korrigálni, megteremtve annak a feltételét, hogy a következő félévben is hozzányúljunk a Btk. módosításához.
Ezeket a hibákat álláspontunk szerint akkor lehetne kiküszöbölni, ha a kormány időt hagyna a joggyakorlat számára, és a Btk. átfogó revíziójának keretében oldaná meg mindazokat az egyébként sem tartalmában, sem jogalkalmazói jelentőségében nem nagy jelentőségű korrekciókat, amiket most elénk tárt.
Van ugyanakkor egy nagyobb jelentőségű korrekció ebben a törvényjavaslatban, ez az értékhatároknak - a kormány szava szerint - a valorizációja. Itt is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez 1993 óta nem történt meg. 1993 után az MDF-kormány nagy kriminálpolitikai sikerként könyvelte el a választási kampányban, hogy csökkent a bűnözés - azóta kiderült, hogy annak köszönhetően, hogy csökkentették az értékhatárokat. Most kell előre jelezni, hogy a kormány becslése szerint évente 5 százalékkal fog csökkenni a bűnözés, hiszen ez - a kormány becslése szerint - évente 30 ezer bűncselekménynek a bűncselekményi értékhatárból a szabálysértések közé kerülését jelenti. Ez a sikerlistákon, a bűnügyi statisztikai sikerlistákon úgy fog megjelenni, mint a kormány bűnüldözési sikere, mint ahogy látjuk azt, hogy az a 80 ezer bűnügy, ami egy 50 forintos parkolójegycsalás kapcsán a '98-as statisztikát terhelte, a '99-es bűnügyi statisztikában szintén a jelenlegi kormány bűnügyi sikereként jelenik meg, annak ellenére, hogy az államtitkár úr korábban megígérte, hogy ilyet ez a kormány nem fog tenni. A mostani statisztikában, illetőleg sajtójelentésekben már megjelent a 20 százalékos csökkenés, mindannyian tudjuk, hogy azért, mert '98-ban parkolójegycsalásokkal 80 ezer ügy került be a statisztikába, a Legfőbb Ügyészség akkori jelentésében ezt korrektül jelezte is. A kormány, illetőleg a Belügyminisztérium ezt ma, amikor a sikerjelentéseket adja, elfelejti megemlíteni.
Itt szeretném előre rögzíteni, hogy a kormány 30 ezer bűncselekményt mondott, amennyit ez érint. Egyes szakértők szerint ez annál több, ezt majd meglátjuk. Ha csak 30 ezer bűncselekménnyel kevesebb lesz, pusztán e miatt a törvényalkotás miatt - ez nem ennyivel kevesebb jogsérelmet fog jelenteni, csak a statisztikában ennyivel kevesebb cselekményt -, akkor már évente 5 százalékos csökkenés könyvelhető. Ennyiben logikus, hogy ezt a kormányzási ciklusnak viszonylag az elején érdemes megtenni.
Hozzáteszem, hogy a törvényalkotásnak ezzel az elemével egyébként mi a magunk részéről egyetértünk. Úgy ítéljük meg, hogy ez bizonyos értelemben enyhíti a kormány előző Btk.-módosításából eredő negatív hatásokat, hiszen viszonylag sok bűncselekményt kivisz a büntetőjogból a szabálysértés területére, ugyanakkor sok bűncselekménynél, vagyon elleni bűncselekménynél enyhíti a szankciókat. Ez bizonyos értelemben a vagyon elleni bűncselekményi körben ellensúlyozza az előző Btk.-módosításnál bekövetkezett súlyosítási tendenciát. Ennyiben tehát mi a magunk részéről ezt egy ésszerű lépésnek tartjuk.
Ugyanakkor nem tartjuk ésszerű lépésnek és elfogadhatónak azt, hogy a törvény módosítja a még hatályba nem lépett szabálysértési kódexet, azt a szabálysértési kódexet, ami csak 2000. március 1-jén fog hatályba lépni. Ráadásul a módosítás egyik része tulajdonképpen a kormány korábbi mulasztásának a pótlása, ennyiben egyfajta hiba beismerése, a másik része viszont egy rendkívül felelőtlen lépés. Ezt azért tartom felelőtlen lépésnek, mert amikor a szabálysértési törvényt vitattuk - bár azt a Belügyminisztérium, és nem az Igazságügyi Minisztérium terjesztette elő -, akkor a szabálysértési törvény kapcsán 40 plusz bírói helyet, annak megfelelő anyagi támogatást biztosított a kormány a szabálysértések bírói felülvizsgálatára. Ez a 40 bírói hely a bírák szerint kevés ahhoz, hogy a megnövekedett ügyterhet feldolgozza, ez álláspontom szerint is kevés ehhez, de ez a 40 bírói hely még évente 30 ezerrel kevesebb szabálysértéssel, bírói kontroll alá tartozó szabálysértéssel számol.
(16.10)
A mostani törvényjavaslat szakmailag tisztességes módon akkor lenne elfogadható, ha a 30 ezer plusz szabálysértésnek, amely a büntető törvénykönyvből a szabálysértéshez kerül, a konzekvenciáját levonná a kormány, és további bírói helyeket biztosítana a szabálysértések elbírálására. Ráadásul ez a mostani javaslat ahelyett, hogy plusz forrásokat biztosítana a még hatálybalépés előtt megnövekedő terheket elviselni kénytelen bíróságok számára, a garanciális szabályokon változtat, és 10 napra lehetővé teszi az őrizetbe vétel elrendelését a szabálysértéseknél, ami a mi megítélésünk szerint nem indokolt, különösen annak fényében, hogy fél évvel ezelőtt az Országgyűlés még úgy gondolta, hogy ez az őrizet csak 72 óráig tarthatna.
Mi változott azóta, miközben gyakorlati alkalmazási tapasztalat nincs, hiszen hatályba sem lépett a törvény? Plusz 30 ezer bűncselekmény van, amely még nagyobb körre illeti a garanciák kiszabását! Szerintünk a kormánynak helyesen ebben az esetben plusz anyagi forrásokat, plusz létszámot kellene biztosítania a bíróságok számára, és ha mindezt megtette és minden feltételt biztosított, csak utána gondolkodna azon, hogy a határidők betartását esetleg törvénymódosítással kellene kikényszeríteni. A megítélésünk szerint azonban gyakorlati alkalmazási tapasztalat nélkül garanciákat csökkenteni nem jóhiszemű magatartás.
Álláspontunk szerint a büntető törvénykönyv módosítására a lehető legritkábban, a lehető legalaposabb szakmai felkészítés alapján, a gyakorlati tapasztalatok széles körére építve és konzekvensen kell sort keríteni. Ezeknek a feltételeknek, sajnálatunkra, a mostani előterjesztés egyes progresszív elemei ellenére sem felel meg, ezért a magunk részéről annak elfogadását nem támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
