ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgyalt javaslat - néhány más területet leszámítva - a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárai vonatkozásában szabja át a Btk.-t. Ez a gyakorlatban nagy jelentőségű változás, mivel Magyarországon az elkövetett bűncselekmények több mint kétharmada vagyon elleni bűncselekmény. E bűncselekmények megítélésének természete olyan, hogy minősítésükben kiemelkedő szerepet játszik az elkövetési érték. A "mennyiért mennyit lehet kapni" kérdés a büntető igazságszolgáltatás matematikája. A kategóriákat a különös részi tényállásokban - például lopás, csalás, sikkasztás, rongálás, közveszélyokozás, hűtlen és hanyag kezelés és a többit is - átvezetni szükséges. Ezért a tervezet hatását a MIÉP frakciója jelentősnek ítéli.
A MIÉP-frakció vizsgálta, hogy a tervezet szigorítja-e a büntető igazságszolgáltatás gyakorlatát. Amíg infláció van hazánkban, addig a vagyon elleni bűncselekményeket fenyegető törvényi tényállások állami közbeavatkozás nélkül önmaguktól szigorodnak. 1980-ban például 500 forint volt a vagyon elleni szabálysértések értékhatárának felső szintje. Az azóta eltelt idő alatt ezt a határt fokozatosan emelgette a jogalkotó, ha ezt nem tette volna, akkor napjainkban a bolti lopások java része lopás vétségének bűncselekményi tényállását képzené. Jelenleg a szabálysértésekről szóló törvény 10 ezer forintban jelöli meg a vagyon elleni szabálysértések felső értékhatárát. Az értékhatárok kiigazítását nem lehet büntetőjogi szigorításként felfogni, hiszen nagyobb értékben kell lopni, csalni, sikkasztani az elkövetőnek azért, hogy ugyanarra a minősítésre rászolgáljon. Ugyanakkor szükséges átszabni az ítélethozatal matematikáját, mivel a szabálysértésekről szóló törvény 10 ezer forintra emelte fel a szabálysértési értékhatárt, amely most átlóg a bűncselekményi értékhatárba.
A tervezet rövidebb távú hatása kettős, ezek amnesztia jellegű, illetve statisztikai jellegű hatások. A tervezet amnesztia jellegű hatásai szerint azon eljárások, amelyek korábban bűncselekménynek minősültek, de szabálysértéssé lettek dekriminalizálva, a továbbiakban átmeneti eljárási szabályok alá esnek. A bíróság megküldi az iratokat a szabálysértési hatóságnak a szabálysértési eljárás lefolytatása végett. A szabálysértések és vétségek elévülési határideje azonban eltérő. Ha a szabálysértéssé átminősülő ügyben a cselekmény már elévült, akkor az ügy iratait nem kell megküldeni a szabálysértési hatóságnak, ennek következtében sok kis ügyben mentesül sok kis elkövető. Ez az időpont 2000. március első napján következik be. A szabálysértési törvény és a most elfogadásra javasolt tervezet 2000. március 1-jével lépne hatályba.
A tervezet másik rövid távú hatása statisztikai jellegű, és az imént lezajlott vita erről szólt. 2000. március első napján sok ügy válik szabálysértéssé, illetve szűnik meg, a továbbiak során pedig sok olyan ügy keletkezik, amely pár nappal korábban még bűncselekménynek minősült volna, ezért kétségtelenül javulni fog hazánk bűnözési statisztikája. Én csak azt nem értem, hogy ez miért probléma, miután ez korábban is mindig így volt. Ennek következtében a büntető igazságszolgáltatás asztalai sok ügytől szabadulnak meg.
Kérdés, hogy a tervezet alkalmas-e a bűnözés visszaszorítására. Véleményünk szerint erre ez a törvénytervezet nem alkalmas, a tervezet a jelenlegi koncepciót szinten tartja reformtartalom nélkül, és ezt vállalja. A rendszerváltozás óta két alkalommal került sor a Btk. jelentősebb módosítására. Az egyik 1993-ban történt, amikor visszalépések történtek a büntető jogszabályok szigora vonatkozásában. A másik nagy módosítás 1998-ban történt, amikor kisebb szigorításokat fogadott el a törvényhozás, kisebb enyhítésektől kísérten. Ebben a két módosításban fejeződött ki a három lépés hátra, egy lépés előre taktikája. A most tárgyalt javaslat értékhatárokat átszabó jogszabály, ezen túlmenően nem tartalmaz jelentős változtatásokat.
A MIÉP véleménye szerint a bűnözés jelentősebb mértékű visszaszorításához vezető utak egyike a törvény szigorának erősítése a büntetőjog területén. A büntetések szigorítása bevett és elismert módszer, hiszen a büntetések arra szolgálnak, hogy eltántorítsák az embereket a bűnözéstől. Maga a módszer ráadásul olcsó is, mivel az államtól a szigor kilátásba helyezése nem igényel nagy anyagi ráfordításokat. Magyarországon azonban húsz éve folyamatosan csökken a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szigora, és ezzel a folyamattal a most tárgyalt törvénytervezet sem száll szembe.
A törvénytervezet, a törvényjavaslat gerincét az elkövetési értékek újraszabályozása teszi ki. A jelenlegi négylépcsős rendszer hatlépcsősre módosul. A szabálysértési érték felső határa jelenleg 5 ezer forint, ez 2000. március 1-jén 10 ezer forint lesz. A változás racionális és elfogadható érveken alapul, de a gyakorlatban enyhítést jelent. A kisebb elkövetési érték jelenleg 5 ezer forint és 500 ezer forint között van megállapítva, a tervezet 10 ezer forint és 200 ezer forint között javasolja ezt megállapítani. A felső értékhatár csökkenése szigorítást jelent. A nagyobb elkövetési érték jelenleg 500 ezer forint és 2 millió forint között van meghatározva, a tervezet 200 ezer forint és 2 millió forint között javasolja megállapítani. Itt az alsó elkövetési érték szigorítása és a felső elkövetési érték változatlanul hagyása állapítható meg. A jelentős érték jelenleg 2 millió forint és 6 millió forint között van meghatározva, a tervezet 2 millió forint és 50 millió forint között javasolja ezt megállapítani.
(16.40)
Itt az alsó határ változatlanul maradása mellett a felső határ jelentős enyhítése állapítható meg. Az enyhítés gyakorlati hatására több példa kínálkozik, de egy ebből: ha jelenleg egy nagyon drága luxusautót ellopnak, és annak értéke meghaladja a 6 millió forintot, akkor az különösen nagy értékre elkövetett bűncselekménynek minősül. Most, hogy a jelentős érték felső határa 50 millió forintban kerülne meghatározásra, az értékes gépkocsikra szakosodott bűnelkövetők egy minősítési tétellel kedvezőbb megítélés alá kerülnek, ritkaság ugyanis az 50 millió forintos értéket meghaladó gépkocsi.
Azért ezt a példát választottam, mert a közelmúltban, eredetvizsgálat címen, komoly utánajárással párosuló anyagi terhet akasztott az állam a gépjárművet eladó vagy elcserélő állampolgárok nyakába, kötelező jelleggel.
Különösen nagy elkövetési érték jelenleg a 6 millió forintot meghaladó elkövetési érték. A tervezet ezt 50 millió forint és 500 millió forint értékben javasolja meghatározni. Az ilyen nagy értékre elkövetett bűncselekmények, nagy publicisztikai nyilvánosságuk ellenére, nem gyakoriak. Nem az átlagos gépkocsitolvaj, a víkendházfeltörő, a részeg embereket kifosztó vagy az átlagos adóeltitkoló s a többi követ el ilyen érték sérelmére bűncselekményt.
A tervezet egy új fogalmat, a különösen jelentős érték fogalmát javasolja bevezetni. Eszerint az 500 millió forintot meghaladó érték minősülne különösen jelentős értéknek. Ez az elkövetési érték nagyon ritka, hiszen a szociálliberális tocsikok világába nyúlik át, ahol a felelősségre vonás ritka kuriózumnak számít.
Az elkövetési értékek inflációt követő újraszabályozását a MIÉP-frakció is szükségesnek tartja. Nem elegendő azonban egy olyan koncepció foltozgatása, ami a jelenlegi helyzet szinten tartó vegetálását célozza meg. Az állam őszinte akaratának megléte esetén rendelkezésre áll az a történelmi recept, aminek az alkalmazásával a bűnözés eddig még mindig visszaszoríthatónak bizonyult.
A MIÉP a lépések irányvonalát a következőkben látja: a társadalom kriminalitásának mértékét figyelembe véve emelni kell a bűncselekményekre törvény szerint kilátásba helyezett szigort. Ennek van elriasztó hatása, de ez nem elegendő, mivel a Btk. csak absztrakt következményeket helyez kilátásba. A büntetés-végrehajtás módja is visszariasztó hatást kell hogy kifejezzen, ezért a büntetés-végrehajtási intézményeknek is vissza kell szerezniük azt az elrettentő erőt, amely a bűnözők előtt elhalványult.
Fontos, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények ne legyenek a kiszabott büntetések végrehajtásának elszabotálói, és házirendjük ne legyen vonzó még azok számára sem, akik a tél közeledtével ott szeretnék meghúzni magukat. Nem elegendő azonban sem a Btk., sem a büntetés-végrehajtás szigorának fokozása, mivel a bűnelkövetők a bűnelkövetés pillanatnyi lázában erre nem gondolnak.
Ezért a harmadik legfontosabb üzenet a bűnöző számára az, hogy az állam komolyan veszi-e és tényleg üldözni fogja-e őt, képes-e leleplezni a tevékenységét? Ha csupán elvont fenyegetést érez a jogszabályokból, azon könnyen túlteszi magát. A tudatos bűnözők többsége ugyanis életformát változtatni nehezen képes, de a maga szintjén pontosan előre kalkuláló típus. Ezek az emberek a büntetőjog elvont szigorától csak akkor félnek, ha a lebukás lehetőségével komolyan kell számolni. Erre tekintettel az ellenük irányuló eljárásnak határozottnak és eszköztárral rendelkezőnek kell lennie. A kéz nélküli, tehetetlen eljárás megvetést vált ki a hatósággal szemben abból, aki a bűnözést választotta. A bűnözők lételeme az erő, megvetik a velük szemben alkalmazott tehetetlen, aktatologató eljárásokat.
Ilyesmi tapasztalásának esetén kialakul bennük a hatóságokkal szembeni magabiztos fölény érzése. Kezdetben bizonyítási nehézségek merülnek fel, a későbbiek során a tanúkat félemlítik meg. Fontos jele ennek, hogy a tanúvédelem jogintézménye megjelenik az eljárásjogban. Egyre nehezebbé válik bármire is tanút találni.
Ugyanakkor ha nincs tanú, a szerény kockázat miatt és ellenszolgáltatás fejében egyre könnyebb találni. Fokozatosan hanyatlik a tanúskodás intézménye. Ezt követően a hatósági személyek válnak célponttá: ha nem megvehetőek, akár meg is halhatnak. A halálbüntetés átcsúszik az állam kezéből a bűnözők kezébe. A bűnüldöző félni kezd a bűnözőtől.
A MIÉP tehát nem ért egyet a jelenlegi bűnüldözési koncepció olyan jellegű foltozgatásával, amely érintetlenül hagyja magát a koncepciót. Olyan koncepció bevezetését szorgalmazzuk, amelynek keretében a büntetőjog szigora erőteljesebben sújt le a bűn elkövetőire, a kiszabott büntetéseknek a jelenleginél nagyobb a visszariasztó ereje, és a büntetőeljárás a jelenleginél hatékonyabb és erélyesebb. Ennek a követelménynek sem a jelenlegi büntető jogszabályok, sem a módosításukra előterjesztett tervezet nem felel meg.
Erre tekintettel frakciónk ebben a formájában nem támogatja a tervezetet. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
