DR. FODOR GÁBOR

Teljes szövegű keresés

DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnöknő! Kedves Képviselőtársaim! Amikor erről a furcsa című törvényjavaslatról beszélünk, elsőként a négy különböző törvény úgynevezett összegereblyézéséről szeretnék szólni. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném a tisztelt Ház előtt kifejteni, hogy megengedhetetlennek tartjuk ezt a gyakorlatot. Úgy véljük, hogy olyan típusú törvényalkotással állunk szemben, ami arra kell hogy példa legyen, hogy ilyen soha többé ne forduljon elő a Házban.
De azt gondolom, önmagában az sem elfogadható, ami előttünk van, hiszen azzal, hogy ez a négy különböző törvényjavaslat ilyen módon került elénk, egy törvényben, ahogy már említettem az előzőekben bizottsági előadóként, az ellenzéki jogok csorbulnak, hiszen kevesebb időt foglalkozhatunk egy-egy témával, kevesebb lehetőségünk van az egyes problémák megvitatására. És mint ahogy majd részletesebben szeretnék szólni a dajkaanyasággal kapcsolatos súlyos bajokról, amelyek e törvényjavaslatból kirajzolódnak, világossá válik talán képviselőtársaim számára is, hogy itt olyan problémáról van szó például, aminek könyvtárnyi szakirodalma van a világon, s e törvényjavaslatban suttyomban, még a címben sem megemlítve próbálja a kormány eltörölni a dajkaanyaság azon intézményét, amelyik alapvető emberi jogokat érint. Tehát ezért ez elfogadhatatlan a számunkra.
Engedjék meg, mielőtt e lényegi kérdésre rátérnék, mármint a dajkaanyaság problematikájára, néhány mondatban hadd szóljak a többi kérdésről is, ami a törvényjavaslatban megbújik, természetesen egymással mindenféle logikai kapcsolat nélkül.
(18.20)
Először is, az első paragrafusokban a törvényjavaslat különböző intézményeknél a "központi hivatal" kifejezést vezeti be az "országos hatáskörű államigazgatási szerv" helyett. Nem elfogadható ez a számunkra, méghozzá azért nem, mert kiderül az egyik paragrafusból, hogy erre tulajdonképpen azért kerül sor, mert majd e szervek vezetői, illetve a kormánybiztos esetében lehetőség lesz az indoklás nélküli felmentésre, és úgy gondoljuk, hogy itt olyan szervekről van szó, ahol nem politikai alapon kell kinevezni a vezetőket, hanem szakmai alapon.
Másfelől az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatban, ha itt külön törvény lenne, elmondhatnánk, hogy technikai javaslatokról van szó, amelyeket alapvetően tudnánk támogatni, habár ellenzéki képviselőtársaim észrevételeit itt is illene figyelembe venni, amiket hallottunk bizottsági előadóként megfogalmazva.
Harmadrészt a halászat és horgászat témakörével képviselőtársaim behatóan foglalkoztak, én nem szeretnék ezzel részletesen törődni. Kis Zoltán képviselőtársam kért meg arra, hogy elmondjam, hogy tulajdonképpen 1996-ban a Földművelésügyi Minisztérium valami hasonlót terjesztett be, de aztán később ezt képviselői módosító indítvánnyal módosították, ezért itt is sok mindent tudnánk támogatni.
De a lényegi kérdés - mint ahogy mondtam - a negyedik témakör, és ez a dajkaanyaság kérdése. Minden szempontból elfogadhatatlan, megengedhetetlen az, amire itt a kormány törekszik! Itt alapvető jogokról van szó; nevezetesen az egyik oldalról - mint ahogy már utaltam rá - minden betegnek joga van az egészségügyi ellátáshoz, másfelől mindenkinek joga van a saját teste feletti önrendelkezéshez. A kormány ezt az önrendelkezési jogot kívánja csorbítani ezzel a módosító indítvánnyal, amelyben 2000-től lehetetlenné kívánja tenni a dajkaanyaság intézményét Magyarországon.
A gyakorlat - mint ahogy említettem - elfogadhatatlan, ellenkezik mindenféle nemzetközi tendenciával, ellenkezik az alapvető emberi jogokkal, ellenkezik mindenféle morális megfontolással, mindenféle egészségügyi megfontolással. Semmi tartható indokot nem hallottunk arra vonatkozóan, hogy miért kívánja ezt az elképesztő lépést meglépni a kormány, és még egyszer mondom: ilyen módon, a horgászat, a halászat és egyebek mellé berakva ezt a rendkívül fontos kérdést, amiről 10-15 éve vitatkozik a civilizált, a művelt világ szerte a világon.
Felfoghatatlan, és az ember nem tud másra gondolni, mint hogy fél a kormány a nyilvános vitától, fél a kritikától, fél attól, hogy szembe kell nézni az érvekkel; legalábbis szembe kellene nézni az érvekkel - érvek viszont nincsenek. Hiszen az indoklásban található érvek - mint ahogy említettem már - tarthatatlanok. Erre mindjárt röviden szeretnék is kitérni, hogy miért.
Tudnunk kell - természetesen nem szeretnék most belemenni abba, hogy a dajkaterhesség definíciói mit jelentenek, mert képviselőtársaim ezt nyilván pontosan tudják, és az idő nem engedi meg, hogy ilyesmivel is foglalkozzam, de ha már említettem az indoklás silányságát a törvényjavaslattal kapcsolatban, akkor hadd kezdjem rögtön azzal, hogy az egyik oldalról az indoklás azt mondja, miszerint állítólag a nemzetközi tendenciák nem indokolják azt, hogy Magyarországon is lehetővé váljon a dajkaterhesség.
Nos, kedves képviselőtársaim, ilyet már hallottunk a Házban párszor, hogy nemzetközi tendenciák bizonyos dolgokat nem indokolnak, de mindig az derült ki, hogy sajnos nem így van. Önkényes dolog erre hivatkozni a kormány részéről - a tények itt is egészen mást mondanak.
Nevezetesen azt láthatjuk, hogy egyre több államban dajkaterhességet szabályozó törvény születik. Azt láthatjuk, hogy egyre több országban engedélyezik a dajkaterhességet; ezt egyébként az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is megállapította a jelentésében. Azt látjuk, hogy ahol még tiltó szabályok vannak, onnan a polgárok elutaznak azokba az országokba, ahol ez lehetővé válik; és azt látjuk, hogy bizonyos szabályokkal természetesen korlátok közé kívánják szorítani a dajkaanyaság fontos intézményét szerte a világon.
Az angolszász világban - az Egyesült Államokban és Angliában, Ausztráliában - egyértelműen lehetőség van a dajkaanyaság és a dajkaterhesség intézményére. A Benelux-államok Európában szintén szabályozzák - Hollandia, Belgium, Luxemburg -, de más országokban is fölmerül ez, és ha a tendenciát vizsgáljuk, azt látjuk - miként még egyszer mondom, sok helyütt megállapíthattuk már ezt a parlamentben az elmúlt időszakban -: valahonnan valahová megyünk. A teljes tiltástól, ami mondjuk, húsz-harminc évvel ezelőtt még megvolt, vagy hogy a jog egyáltalán nem beszélt erről a kérdésről, ma az engedélyezés irányába haladunk. Sikerült a kormánynak megint a nemzetközi tendenciákkal szemben megfogalmazni az álláspontját, amit nem tudott megindokolni.
Másfelől az indoklásban szerepel az, hogy ez állítólag kevesek problémája. Erről már szóltam, hogy ez különösen elfogadhatatlan indok. Egyfelől azért - mint ahogy bizottsági előadóként említettem -, mert egyetlenegy ember jogsérelme sem hivatkozási alap arra, hogy ez kevesek problémája, ha a joga nem érvényesül, ha a joga - és ahogy említettem, itt az önrendelkezési jogról van szó - csorbát szenved; másfelől pedig mit jelent az, hogy kevesek problémája? Ma Magyarországon - az egészségügyi adatok szerint - a lakosság 10 százaléka meddőnek tekinthető. (Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: 15! - Dr. Horváth Zsolt: 15!) Ezeknek az embereknek a kormány szerint nincs joguk arra, hogy valamilyen módon gyermekhez jussanak? (Dr. Horváth Zsolt: De nem ezzel a kezeléssel!) Nincs joguk arra, hogy a dajkaterhesség fontos intézményével és fontos lehetőségével valóban boldog szülőkké váljanak? Önmagában ez a cinizmus is elképesztő a javaslattal kapcsolatban!
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudnunk kell azt is, hogy a törvényjavaslat, amelynek rendelkezéseit negligálni kívánja a kormány, ez az egészségügyről szóló törvény, amelynek ezen rendelkezései 2000. januártól lépnének hatályba, a törvényjavaslat eredményeként ez most nem fog bekövetkezni.
Egy harmadik hivatkozási ok is volt erre az előbb említett kettőn kívül, nevezetesen, hogy állítólag bonyolult jogi szabályozásra lenne szükség: a családjogi törvényt, az egészségügyről szóló törvényt kellene módosítani.
Nos, ha ez így van, és ez az indok, akkor ez látványos beismerése annak, hogy a tárca alkalmatlan volt arra, hogy kezelje ezt a problémát. Lett volna ideje, lett volna lehetősége arra, hogy kidolgozza ezeket a jogszabályokat - esze ágában sem volt -; nem azzal foglalkozott, hogy a családjogi törvényt hogyan lehet a nemzetközi, a nyugat-európai mércéhez és színvonalhoz képest megfogalmazni, nem azzal foglalkozott, hogy jogi problémákat hogyan lehet elhárítani, hanem azt mondta, hogy mivel vannak jogi problémák, ezért sajnos ezt nem lehet bevezetni és alkalmazni.
Ha ez valóban így van, ha komolyan kell vennünk ezt az érvet, akkor ez kapituláció, az Igazságügyi Minisztérium kapitulációját jelenti, azt, hogy alkalmatlan volt ennek a munkának az elvégzésére: nem sikerült megtalálnia sem azokat a munkatársakat, sem azokat a jogszabályhelyeket, amivel e problémát orvosolni tudta volna. Ha ez így van, még egyszer mondom, ez, hogy finoman fogalmazzak, különösen furcsává teszi ezt az egész törvényjavaslatot.
Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim - amikor az előbb a kevesekről beszéltem, mondtam, hogy a lakosságnak hány százaléka meddő Magyarországon -, tudjuk azt is egyébként, hogy szintén születtek már a dajkaanyaságból gyermekek hazánkban is. Legutóbb - egy orvosprofesszor cikke szerint - tizenöt ilyen gyermek látott napvilágot Magyarországon, szerte a világon több mint ezer ilyen gyermekről beszélünk. Vagyis itt is van egy nemzetközi tendencia, létezik valami a világon, fejlődik a világ. Magyarország nem kíván erről tudomást venni? A kormánynak az az álláspontja, hogy hunyjuk be a szemünket? Nem létezik ez a probléma? Azért, mert nem tudunk - még egyszer mondom - megfelelő szakembereket vagy fantáziát, képzelőerőt mozgósítani arra, hogy valahogy megoldjuk ezt a problémát?
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt olyan súlyos bajokról van szó, hogy azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mindez világossá teszi azt, hogy számunkra elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, nem tudjuk támogatni, és azt javasoljuk a kormánynak, hogy vonja vissza.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem