KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/1517. számú törvényjavaslat olyan nagy számú és eltérő területeket szabályozó jogszabályok módosítását javasolja, melyek együtt tárgyalása nem szerencsés. A bányászatról, a mérésügyről, a találmányok szabadalmi oltalmáról, a kormánytagok és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről, az ingatlan-nyilvántartásról, az egészségügyről, valamint a halászatról és horgászatról szóló jogszabályok módosítását indítványozza, mely tárgyak között csak nagyon laza az összefüggés.
A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja a törvénycsomagot nem tudja támogatni, mivel az sokkal nagyobb számú és horderejű olyan változtatást javasol, amivel a képviselőcsoportunk nem ért egyet, mint olyat, amivel egyetért. Helyesebb lett volna, ha egymással tartalmilag összefüggésben nem álló törvényjavaslatok külön-külön kerültek volna előterjesztésre.
A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló '97. évi LXXIX. törvény módosítására vonatkozó javaslatokkal a MIÉP képviselőcsoportja egyetért. Ez a módosítás a jelenlegi szabályozás pontosabb és részletesebb megfogalmazása.
A MIÉP képviselőcsoportja nem ért egyet az ingatlan-nyilvántartásról szóló '97. évi CXLI. törvény módosításáról szóló javaslatokkal. Köztudomású, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja nem ért egyet a külföldi állampolgárok Magyarországon történő tulajdonszerzésével, annak szabályozásával és annak gyakorlatával sem. Mivel ezzel nem értünk egyet, ebből az is következik, hogy a nyilvántartásra vonatkozó bejegyzésekkel sem érthetünk egyet. Csak olyan ingatlan-nyilvántartási törvénnyel értünk egyet, ahol a tulajdoni viszonyok és a földhasználati viszonyok nem kerülnek egymással logikai ellentmondásba.
Gondot okoz számunkra a törvénytervezetben az, hogy hirtelen fontossá vált a jogalkotó számára a haszonbérleti jogviszony telekkönyvi bejegyzése. Eddig ez a jogviszony nem került az ingatlan-nyilvántartásba. Most, hogy külföldi birtokosok többek között haszonbérlet címszó alatt birtokolnak nagy darab termőföldeket az országban, hirtelen fontos lett ennek a jognak a bejegyzése.
A mezőgazdasági termőföldek rendeltetése viszont az lenne, hogy a hazai mezőgazdasági termelésből élők egzisztenciájának alapjául szolgáljon. Az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvény módosítását és azt a fogalmat, mely az emberi élet előállítását reprodukciós eljárásként emlegeti, nem fogadjuk el. De egyetértenénk azzal a javaslattal, hogy a dajkaanyaságot támogatnánk. Ez megoldható az örökbefogadási eljárás szabályai szerint. A családjogi törvény a helyzetet világosan rendezi, az apa ebben az esetben megállapítható személy, az anya az, aki a gyermeket megszüli.
(19.30)
Ezt követően az örökbefogadás szabályai szerint kellene a dolgokat rendezni. Az örökbefogadást ebben az esetben nem lehet visszacsinálni, de még nem is akarta senki.
Más a helyzet akkor, amikor valaki pénzért vállalkozik a dajkaanyaságra. Ilyenkor az a helyzet áll elő, hogy a szegény ember hordja ki annak a gazdag embernek a gyermekét, akinek természetes úton nem lehet gyermeke. Kétségtelen, hogy ha a gyermek megszületését követően az örökbefogadási szándéktól elállnak az érdekeltek, akkor a gyermek anyja, aki azt megszülte, és a gyermek természetes apja fizeti a gyermektartási díjat, függetlenül attól, hogy férjezett-e a dajkaanya. Ilyen probléma azonban még nem merült fel a hazai joggyakorlatban, de elméletileg felmerülhet.
A Magyar Igazság és Élet Pártja egyébként nem ajánlgatja senkinek a dajkaanyaságot, megtiltani azonban nem akarja, ezért nem ért egyet ezzel a módosítással sem. Ez a probléma viszont nagyon kevés embert érint. Ha sikerül találni egy testvért, unokatestvért vagy más rokont, aki segít, az megoldást jelent azoknak a reményük vesztett embereknek a számára, akik már nem tudnak más megoldáshoz folyamodni, illetve először ezt a lehetőséget szeretnék megpróbálni. Ebben a kérdéskörben mi a külföldre történő örökbefogadás szabályainak megszegését és kijátszását tartjuk a nagyobb gondnak, és itt érezzük a komoly szigorítások szükségét.
A törvényjavaslat érinti a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvényt is, mivel annak módosítását javasolja. Ezzel sem ért egyet képviselőcsoportunk, a halászati jog ugyanis nem csupán a hal eszközökkel történő kifogását jelenti, hanem az élővizek védelmében megfelelő képzettséggel rendelkező embereknek a tevékenységét. Aki vízterületen halászati joggal rendelkezik, annak mindennapi munkája során jogi, könyvelési, kereskedelmi tevékenységet kell végeznie, ami a halászati vízterület jellegének megőrzését eredményezi. Ez munkát és ráfordítást igényel, telepíteni kell, őrizni kell a vízterületen a halakat a tolvajoktól, figyelni a vízminőségre, gondozni a halállományt, ezért a halban mérhető hozam megilleti a halászati jog jogosultját. Nem mindegy azonban, hogy a halászati jog jogosultja felett esetleg lehet különböző hatósági intézkedéseket gyakorolni, például akkor, amikor a vízszintet lecsökkentik egy lehalászás időtartama alatt, és ott el kell tűrni azt, hogy a vándormadarak óriási károkat okoznak. Ezt természetesen az a felügyelőség teljes joggal és szívből teszi, amiből nyilvánvalóan mezőgazdasági probléma keletkezik. Ezeket a kérdéseket szükséges lenne rendezni.
A javaslatban foglalt előterjesztéssel szemben a halászati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése intézményének továbbra is fenn kell maradnia, mivel az államnak tudnia kell arról, hogy az élővíz jelleg károsítása esetén kit kell felelősségre vonni, kitől kell követelnie az élővíz jelleg fenntartásának elmulasztását, kivel szemben kell a szankciókat alkalmaznia. A tervezet azonban ennek a nyilvántartását eltörölni javasolja.
A halászati jognak elsődlegesen az államot kell megilletnie, és ezt a jogát meghatározott feltételek mellett belföldi állandó lakóhellyel rendelkező, magyar állampolgárságú személyek vagy ilyenekből alakított gazdasági társaságok részére átengedheti, tőlük ugyanis könnyebben megkövetelhető a különböző kötelezettségek teljesítése. A halászati jog adásának olyan vagyoni értékű jognak kell lennie, melynek részletes és egyedi vízterületre szabott kötelezettségeket és jogokat kell jelentenie, jogbiztonságot is kell nyújtania a halászati jogosultaknak.
Megállapíthatom, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat nem elégíti ki a fentiekben kifejtett elvek követelményeit. Sajnos, a korábbi hibás intézkedések következtében állami tulajdonból magántulajdonba kerültek itt-ott olyan halászati vízterületek medrei, melyek felett az élővíz halászati jogának forrása továbbra is az állam. Az élővizek medre felett az államnak minden esetben fenn kell tartania a tulajdonjogát, annak hiányában pedig a meglévő halászati jogát.
Az ésszerű szigorításokkal a hallopások ügyében egyetértenénk, de a halőr által jegyzőkönyv nélkül bevonható horgászengedéllyel már nem, és a parton halfogásra alkalmas állapotban lévő eszközzel álldogáló személy megbüntetésével sem. Ennek az utóbbinak több oka van: először is lehetséges, hogy a part nem a halászati joggal rendelkező tulajdona, másodszor nincs meghatározva, hogy mi a hallopásra alkalmas eszköz - tudniillik ez lehet ruháskosár is -, harmadszor nyilvánvaló, hogy a szándék még szabálysértés esetén sem büntethető, csak a végrehajtott vagy a megkísérelt cselekmény.
Összefoglalva a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának álláspontját, úgy kell jellemeznem ezt az egymással még köszönő viszonyban sem álló témaköröket tárgyaló törvényjavaslatot, hogy ezek az előterjesztések többségükben ellentétesek pártunk elképzéseivel, ezért képviselőcsoportunk ezt a javaslatot nem fogja megszavazni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)
