DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Döbbenten és elhűlten hallgattam mindazt (Vancsik Zoltán: Azt elhiszem!), amit elmondott, és most számítok mindazoknak az igazságérzetére, akik az FKGP frakcióvezetőjének felszólalása kapcsán a Házszabályra hivatkoztak öt percen keresztül.
Engedjék meg nekem, hogy amikor ezt a napirend előtti felszólalást, amit az előbb a képviselő úr elmondott, megkaptuk, még nem tudhattuk, hogy miről fog beszélni, hiszen sem a tárgyát, sem az okát, sem az országos jelentőségét, de a rendkívüliségét bőségesen megmagyarázta azzal, hogy azért rendkívüli, mert szükséges, hogy ebben a kérdésben az MSZP kifejtse az álláspontját. Miután az MSZP-nek nagyon sokféle dologban van álláspontja, ezért nem is gondoltam, hogy erről a kérdésről fog ma beszélni a képviselő úr (Vancsik Zoltán: Mi a címe?), miután a címe annyi, hogy "A múltat vállalni kell. A múltat a kormány is vállalja?" (Vancsik Zoltán: Nagyon nehéz kitalálni!)
Ha ezt a címet megnézem, tisztelt képviselő úr, akkor két dolog jut eszembe. A kormány egy testület, ez a kormány vállalja a múltját, amely másfél éves. Amiről a képviselő úr beszélt, az egészen más kérdés, itt néhány kormánytagról van szó (Horn Gábor: Jó néhányról!), de mint ahogy a minisztertársam közbeszólt, egyszerűen nem is volt igaz az, amit elmondott. Tehát a képviselő úr a lehetőséget sem adta meg arra, hogy leírja mindazt, amire adott esetben megkaphatta volna az adekvát választ, mert itt hallom Járai miniszter úrtól, hogy egyszerűen nem igaz, hogy tagja volt az MSZP-nek, az MSZMP-nek vagy valamelyik baloldali pártnak.
Tisztelt Képviselő Úr! (Általános zaj. - Az elnök csenget.) A lényeg az, hogy a kormány vállalja a múltat, hangsúlyozom, hogy kétféle módon, és erről szólt az ön leírt anyaga. Az egyik az, amit kényszerűségből vállalnunk kell, és ez egyfajta örökség, amely rányomja a bélyegét a mindennapi munkánkra, amit röviden úgy szoktak megfogalmazni, hogy a szocializmusban a legrosszabb az, ami utána következik. Ezt nyögjük tíz év óta. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Valóban kellett vállalnunk egyfajta múltat. Az más kérdés, hogy másfél év óta mit vállal a kormány felelősen. Ebben bizony, képviselő úr, amiért felelősséget vállal, azt fel tudnám sorolni, de ahogy észrevettem, ön nem arra volt kíváncsi, hogy mit értünk el az elmúlt másfél év alatt, annak ellenére, hogy árvíz, belvíz, hókár volt, hogy milyen családpolitikát tudtunk kialakítani, hanem egészen más kérdésről szeretne ön beszélni.
Csak egyet nem értek: Kovács frakcióvezető úr rendszeresen - amikor felszólal - az ellenzék és a kormány közötti megbékélést, a múlt elfeledését és a jövő építését szorgalmazza. Minden egyes alkalommal kezet nyújtok egy ilyen jövőépítéshez, és minden egyes alkalommal döbbentem hallgatom azt, amikor ilyen ok nélküli és cél nélküli felszólalásokat hallok, mint amit a képviselő úr ma tett. Az az egyetlen kitétele, amely Kövér miniszter úr parlamentben elhangzott beszédére vonatkozott, az pedig utóbb többszörösen is korrigálásra került részéről is, amikor elnézést kért, hogy kit nem akart megsérteni, szándéka csak egy volt: azt bebizonyítani, hogy e mai kormány tagjai között egy sincs, aki a megszállók oldalán fegyvert fogott volna.
Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
