MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen. A mondókám a következő, elnök úr:
Nem szűnt meg a szabadságharc 1956. november 23-a után. A Kádár-kormány írásos garanciát ad Jugoszláviának, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni, szabadon távozhatnak a jugoszláv követségről lakásaikra. Amikor kimennek a kapun az autóbuszokhoz, Soldatics nagykövet odasúgja németül Nagy Imrének: "Bleiben Sie bitte", de Nagy Imre felvetette fejét, intett és ment társai után. A buszokat szovjet katonák vezették, nemsokára harckocsik vették körül, és elvitték őket előbb Mátyásföldre, majd repülőn gyermekestül, családostul Romániába deportálták. Soldatics nagykövet jegyzékben tiltakozott, világszerte óriási felháborodás. Nem ez volt Kádár első és utolsó szószegése.
Ez még a pártlap újságíróinak is sok volt, sztrájkba léptek. A néma tüntetés hallatlanul nagy erőt adott az ellenállásra. A Központi Munkástanács, rövidítve KMT, vezetői még határozottabban tiltakoznak a fiatalok Szovjetunióba hurcolása, Nagy Imréék Romániába vitele miatt, követelik visszahozatalukat, tiltakoznak a kádárista karhatalom túlkapásai, a hírhedt "tiszti nyilatkozatok" kierőltetése miatt, s mindenekelőtt követelik a szovjet csapatok kivonását. Sajtót követelnek és a rádió használatát.
Mi közben kezdtük szorosabbra szőni a laza ellenállási gócokat. A Bagoly csoport - Békési Béláék, Péch Gézáék, Gerleiék - felveszik a kapcsolatot a Péterfy utcai kórházbeliekkel, a Bástya-csoporttal - Nagy József, Szabó Lajos, Tóth Nándor, Forgács Ferenc, Hegedűs László és sokan mások, ide tartoztam én is - s rajtunk keresztül a Tompa utcai felkelők legendás vezetőjének, Bárány Jánosnak a csoportjával, aki a Csepeli Vasműben éppen szervezte az Ifjúmunkás Szövetséget harcostársával, Kárászi János repülő századossal és csapatukkal. De kapcsolatokat kerestünk a jogi kar hallgatóival, a műszaki egyetem nemzetőreivel, más egyetemekkel és felkelőcsoportokkal.
Számtalan síkon folyik az ellenállás szervezése. Még látunk reményt. Szirmai Ottó, a rádió dramaturgja hihetetlenül aktív, Széll Sándor műegyetemi tanársegéd és mások bevonásával csoportokat szervez. Huszonkét egyetem és főiskola képviselői megalakítják az Összegyetemi Forradalmi Bizottságot, amely a MEFESZ-szel együtt leszögezi, hogy az egyetemi ifjúság ragaszkodik a 16 pont követeléseihez. Csepelen Nagy Elekék egyesítik a gyári munkástanácsokat és megalakítják Csepelen a Vasművek Központi Munkástanácsát. Ez a munkástanács tart ki a legtovább.
Közben előbújnak az ávósok, a volt pártfunkcionáriusok, szovjet segítséggel szervezik a karhatalmat. Még együtt járőröznek a szovjet katonákkal, egyedül nem mernek. Megvetik őket. Razziáznak. Rátörnek az egyetemi diákszállókra, például a Hess András téri villamosmérnöki szállóra, végigverik, akit érnek, s dühödten kutatnak röplapok, fegyverek, de főként fényképek után, amelyeket összetépnek, elhordanak. S közben megindulnak a letartóztatások. Itt jár Szuszlov, Malenkov, itt van Szerov, s megegyeznek Kádárral, sürgősen kivégeznek egy sor forradalmi vezetőt, hogy példát statuáljanak. Név szerint megjelölik Dudás Józsefet és a Széna téri parancsnokot, Szabó bácsit.
A KMT sajtósztrájkot hirdet, senki se vásárolja az MSZMP lapját, az újságosstandokon összetépik, elégetik a Népszabadságot. Az Írószövetség felveszi a kapcsolatot a Központi Munkástanáccsal. Gáli József, Obersovszky Gyula és mások december 4-ére, a szovjet invázió hófordulójára csendes nőtüntentést szerveznek a forradalomban elesettek emlékére, az ismeretlen katona sírjához virágokkal. Mindezt a Budapesten tartózkodó Krisna Menon, India nagykövete meghatottan látja, s megdöbben a karhatalom brutális fellépése miatt. A szovjet erők letartóztatják a forradalom mindenesét, a rendkívül aktív és tevékeny Gimes Miklóst.
December 8-án összeül a KMT és a vidékről érkezett küldöttek, hogy megalakítsák az Országos Munkástanácsot. Eközben Rácz Sándort telefonhoz hívják, s a salgótarjáni munkástanács egyik vezetője közli, hogy békés tüntetőkre tüzet nyitottak a kormány karhatalmistái és a szovjet harckocsik, több mint száz halott és legalább százötven sebesült maradt ott. A KMT azonnal általános sztrájkot hirdet. Salgótarjánban elhurcolták az acélgyári nemzetőrség két vezetőjét, Hadady Rudolfot és Hargitay Lajost, akit az Ipoly partján halálra kínoztak és agyonvertek.
Az Elnöki Tanács elrendeli a rögtönítélő bíráskodást. December 11-én Kádár tárgyalásra hívja a KMT vezetőit, Rácz Sándort és Bali Sándor a Parlamentbe, ahol orvul letartóztatják őket. Megkezdődött a munkástanácsok lefejezése. Még mindig éltünk. (Taps.)
(22.20)
