KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon furcsa helyzet alakult ki itt az elmúlt évi költségvetés zárszámadásakor, ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy a parlament az államháztartási törvény előírásának a szigorú betartásával igazából most nem tud korrekt döntést hozni, mert nincs olyan előterjesztett javaslat, amely igazából ezt megalapozná.
A helyzet ugyanis a következő: az én megítélésem az, hogy a parlament valószínűleg három héttel ezelőtt nem kellő körültekintéssel hozott döntést, ugyanis ebben a helyzetben csak kétfajta normatív magatartás képzelhető el. Az egyik az, hogy az államháztartási törvény előírásait követve elfogadjuk az Állami Számvevőszék azon javaslatát, amelyet az eredeti előterjesztés tartalmazott, és a fennálló törvények előírásait figyelembe véve kötelezzük azokat az önkormányzatokat, amelyek érintettek voltak, és a Számvevőszék megállapítása szerint vagy jogosulatlanul vették fel a támogatást, vagy a támogatást nem megfelelő célra használták fel, vagy a támogatás kapcsán olyan áfa-visszaigénylést eszközöltek, amelyet a törvények nem tettek lehetővé. Ezen önkormányzatok esetében a visszafizetésre kötelezzük az önkormányzatokat.
Hozzáteszem, hogy azon az alapon megítélni ezeket a visszafizetéseket, hogy milyen célok valósultak meg belőlük, rendkívül nehéz, hiszen nem lehet az alapján mérlegelni, hogy vajon most Kőszegen, a szakoktatási feladatra kapott pénzeszközt valóban fejlesztésre kellett-e volna fordítani vagy sem. Nagyon nehéz megítélni, hogy a szolnoki önkormányzat esetében vajon helytelen volt-e az önkormányzat döntése az önkormányzat érdekeinek figyelembevételével akkor, amikor az általa egyfajta jogértelmezés szerint visszaigényelt áfát nem más célra költötték el, hanem az áfával növelték az akkori parlament és az akkori kormány által már elfogadott támogatási cél műszaki tartalmát. Nevezetesen, ezt a pénzt visszatették az állam által támogatandónak ítélt csatornafejlesztési programba.
Lehet sorolni ezeket a példákat. Azt gondolom, hogy nincs olyan - és ezt szeretném hangsúlyozni, nincs olyan - önkormányzat az érintett önkormányzatok között, amely azzal a magatartással lenne gyanúsítható, hogy támogatást tudatosan más célra használt fel, ezzel oldva meg az olyan feladatát, amelyet az állam nem ítélt támogatandónak.
(17.40)
Ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon fontos elv az, hogy a vonatkozó jogszabályok, így a PM-BM költségvetési törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasítása, az államháztartás előírásai mindenki számára normatív módon érvényesüljenek, ugyanis ellenkező esetben - miután nagyon sok támogatást valósít meg a kormány a legkülönbözőbb célokra minden évben, a parlament által elfogadott költségvetési törvényben - nagyon nehéz orientálni a támogatást felvevőket a tekintetben, hogy igazából milyen magatartás az, amihez minden körülmények között tartani kell magukat.
Elvileg a koherenciazavar kiküszöbölésére két lehetőség van, de igazából úgy látom, hogy csak egy lenne. A két lehetőség az, hogy vagy mindenkinek elengedjük azt a visszafizetési kötelezettséget, amelyet egyébként az itteni 5. számú módosító javaslat tartalmaz, a másik pedig, amire azt mondtam, hogy igazából csak egy, az, hogy visszaemeljük a törvénybe az Állami Számvevőszék által elfogadott eredeti szöveget. A számvevőszéki bizottság ezt terjesztette elő a parlament számára. Azonban meg kell állapítanom, hogy az általam egyedül tarthatónak vélt álláspont ma rendkívül nehezen szavazható meg, és ennek a következő az oka: a számvevőszéki bizottság nem tudott mit kezdeni azzal a problémával, hogy egyúttal a számvevőszéki bizottság által elfogadott javaslat megszavazása ellentmondana a parlament többsége által elfogadott módosító indítványoknak, amelyeket három héttel ezelőtt a parlament elfogadott.
Szerettük volna, ha az alkotmányügyi bizottság vagy a költségvetési bizottság erre a dilemmára valamilyen útmutatást ad. A számvevőszéki bizottság csak azt tudta felvállalni, hogy szakmai szempontból úgy jelezte, hogy csak ez a magatartás elfogadható. Nem vitatom, hogy az 5. módosító indítvány támogatása egyfajta más logikában szintén normatív eljárást eredményezne, viszont rendkívüli módon szeretném vitatni, hogy az 5. módosítás elfogadása bármilyen módon megnyugtatóan kezelné ezt a problémát. Nem kezeli, mert azt mondjuk, hogy mindaz, amit a Számvevőszék megállapított, félretoljuk, és a kialakult helyzetre való tekintettel - teljesen függetlenül mindenfajta eljárásrendtől, vonatkozó jogszabályoktól - mindenkinek elengedjük azt, amit egyébként a Számvevőszék visszafizetésre kötelezett.
Ezért, megmondom őszintén, nagyon nehéz a helyzet, mert a három héttel ezelőtti döntéshez képest nem sikerült olyan javaslatot előterjeszteni az alkotmányügyi bizottság és a költségvetési bizottság által sem, ami igazán az én álláspontom szerint egyetlen megnyugtató módon rendezné ezt a kérdést. Így most az a sajátos dilemma áll elő, ami azt jelenti, hogy nem tudunk jó döntést hozni, mert vagy elfogadjuk az 5. számú indítványt, vagy elfogadjuk az alkotmányügyi bizottság indítványát. Az is egyfajta normativitást kezdeményez, bár az is nagyon felemás módon - nézzünk szembe a tényekkel -, mert alkalmasint azzal járhat, hogy azok, akik komolyan vették a Számvevőszék iránymutatásában foglaltakat, és nem terjesztettek be az Áht.-val és a vonatkozó BM-PM közös végrehajtási utasításokkal ellentétes szellemű és tartalmú módosító javaslatokat, most teljesen rosszul járnának. Bár kétségtelen, hogy az alkotmányügyi bizottság álláspontja abból a szempontból elfogadható, hogy olyan koherenciazavar-helyreállítás nem képzelhető el, hogy kénytelenek lennének most a képviselők döntésükkel a három héttel ezelőtt elfogadott módosító indítványokat megszavazni. A helyzet nagyon sajátos, ebben az esetben azt gondolom, tanulságos is az, hogy hogyan nem szabad ezt a kérdést kezelni.
Azt kérném a tisztelt Háztól és a képviselőktől, hogy az általunk, többek által a vitában elmondott érvek hatására próbálják meg mérlegelni azt, hogy melyik az az út, amelyik a koherenciazavar feloldására módot ad. Megmondom őszintén, hogy szakmailag nem tudom elfogadni sem az 5. módosítást, sem pedig az alkotmányügyi bizottság módosítását, de egyébként meg tudom érteni a képviselőket ebben a helyzetben, hogy akár az 5-öst, akár az alkotmányügyi bizottság módosítását fogadják el azért, hogy a normativitás valamilyen szinten helyreálljon. Ilyen dilemmát a következő költségvetés zárszámadásakor nem szabad előidézni, mert nem tudjuk orientálni a támogatást igénybe vevők magatartását, és ez teljesen nonszensz helyzetet teremthet akkor, amikor az államháztartási törvény végrehajtását kell a parlamentnek felügyelnie.
Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
