HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mindnyájan tisztában vagyunk ennek a törvényjavaslatnak a társadalompolitikai jelentőségével. Ígérhetem, hogy ez az expozé ennek megfelelő lesz, úgyhogy nyugodtan dőljenek hátra a székükben, de kérem, hogy azért figyeljenek.
A törvényjavaslat több munkaügyi és szociális törvény módosítását tartalmazza. A módosítások a munka világát és a családok helyzetét érintik. Az a törekvés fejeződik ki bennük, hogy a ma segélyből élő családok létalapját a jövőben egyre inkább a munka biztosítsa, és azokat segélyezzük, akik önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni; javuljanak a törvényes és biztonságos munkavégzés feltételei; váljanak célzottabbá a gyermekneveléshez nyújtott családi támogatások, és végezetül a szociális ellátórendszer átalakításának fontos elemeként kerüljön bevezetésre a fogyatékos emberek által elszenvedett hátrányok mérséklését szolgáló fogyatékossági támogatás.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításával az a célunk, hogy a hangsúlyok az eredeti helyükre kerüljenek; a munkanélküliek mielőbb munkához és munkabérhez jussanak, s ezáltal arányában csökkenjen a segélyen töltött idő. A javaslat egy évről kilenc hónapra csökkenti a munkanélküli-járadékon tölthető idő hosszát. Úgy gondoljuk, hogy a munkahely elvesztését követően viszonylag rövid időn belül ki kell derülnie annak, hogy a munkanélküli talál-e saját szakmájában új munkahelyet vagy ehhez új ismeretekre van szüksége. Ezért a javaslat a rövidítés mellett meg is hosszabbítja a munkanélküli-járadék időszakát.
Itt szeretnék megállni, és különösen az ellenzéki képviselők számára még egyszer nyomatékkal megismételni ezt a mondatot: "Ezért a javaslat a rövidítés mellett meg is hosszabbítja a munkanélküli-járadék időszakát." Ezzel szeretném megelőzni a már eddig is sokszor hallott vádat, hogy itt megszorításról van szó. Nem, itt új lehetőségekről van szó.
Azon mukanélküliek, akik az első hat hónapban bekapcsolódnak az esélyeiket javító munkaerő-piaci képzésbe, a képzés időtartamára - de legfeljebb a képzés megkezdésétől számított további egy évig - kaphatják a munkanélküli-járadékot. Így a képzést vállaló munkanélküli számára a járadék jogosultsága, időtartama nem csökken, hanem másfél évre is növekedhet.
Ennek az az üzenete, hogy a nehéz helyzetbe jutott egyén tegyen és tehessen többet helyzete javítása érdekében, és akkor számíthat a társadalom nagyobb segítségére. A javaslat az eddiginél nagyobb szerepet szán az önkormányzatoknak a tartós munkanélküliség gondjainak enyhítésében. Megjegyzem, hogy a munkanélküli-járadékukat kimerítő és elhelyezkedni nem tudó, rossz anyagi helyzetben levő munkanélküliek foglalkoztatása, illetve segélyezése ma is az önkormányzatok feladata.
(8.50)
Ma az önkormányzatok állapítják meg az egyén rászorultságát, és a Munkaerő-piaci Alap fedezi foglalkoztatásuk esetén a bérköltség 70-90 százalékát, segélyezésük esetén a segély 75 százalékát. Ez arra utal, hogy ma nem eléggé egyértelmű a felelősség és az érdekeltség. Az egyértelműbb felelősség kialakítása érdekében jövő évtől változtatni kívánunk e rendszeren.
A javaslat értelmében jövő év május elejétől már nem jövedelempótló támogatást kapnak a munkanélküliek, a rászorulók előbb a lakóhelyük szerinti önkormányzathoz fordulhatnak munkáért. Segélyezésükre akkor kerülhet sor, ha nem tudnak számukra megfelelő munkát biztosítani. E feladatok ellátásában nem maradnak magukra az önkormányzatok, a Munkaerő-piaci Alap 2000-re 6,8 milliárd forint többletforrást fog biztosítani számukra a foglalkoztatásra, az időközi segélyezésre és az adminisztrációra. Emellett a munkaügyi szervezet még szorosabb együttműködést kíván kialakítani az önkormányzatokkal, az általa feltárt munkalehetőségek és az általa nyújtott szolgáltatások révén. Ezért különösen fontos, hogy a tartósan munkanélküliek továbbra is regisztráltassák magukat, és az önkormányzatok kössenek együttműködési megállapodást a munkaügyi szervezettel. A tartósan munkanélküliek foglalkoztatásának előmozdításában növekvő mértékben számítunk a civil és nonprofit szervezetek segítségére.
A munkanélküliek ellátórendszerét érintő változások szükségszerűen maguk után vonják a szociális támogatások rendszerének átalakítását is. Az önkormányzati szociálpolitika területén a tartósan munkanélküliek esetében előtérbe kell kerülnie a foglalkoztatás ösztönzésének. Ez azt jelenti, hogy a pénzbeli támogatásra csak abban az esetben és csak addig kerüljön sor, amikor a foglalkoztatásra nincs lehetőség. E célkitűzés érvényesülését szolgálja a rendszeres szociális segély újraszabályozásával a szociális törvény módosítása. A rendszeres szociális segély feltételrendszerének megváltoztatása a "segély helyett munka" alapelvére épül. Ennek megfelelően a segély megállapítása előtt meg kell kísérelni legalább 30 napra a foglalkoztatást, másfelől pedig az együttműködési kötelezettség során ezentúl fokozottabban érvényesül a munkára való ösztönzés.
Tehát nemcsak a segélyezés megkezdése előtt, hanem annak teljes tartama alatt is, a segélyezettnek el kell fogadnia az önkormányzat által felajánlott, számára megfelelő munkát. A segélyezett munkanélküli az önfenntartó képességét javító programokban való részvételre is kötelezhető. A javasolt szabályozás védi a segélyezett munkanélküli érdekeit, amikor kimondja, a felajánlott munkát csak akkor kell elfogadnia, ha az megfelel a kérelmező egészségi állapotának és szakképzettségének, illetve iskolai képzettségének vagy annál eggyel alacsonyabb szintű képzettségnek.
Összességében azt lehet mondani, hogy a Munkaerő-piaci Alapból az önkormányzati szférának átadásra kerülő mintegy 6,8 milliárd forintnak több mint a fele aktív foglalkoztatáspolitikai célokat szolgál, és célja a tartós munkanélküliség fokozatos mérséklődése. Az Országos Munkaügyi Tanács a törvényjavaslat tervezetét megtárgyalta, és az abban foglaltakkal kapcsolatos fenntartásait is kifejezte.
Tisztelt Országgyűlés! A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény a hatálybalépése óta mindössze egyszer módosult. Az elmúlt két év tapasztalatai azt igazolták, hogy a törvény alapvetően megfelel rendeltetésének. A jogalkalmazás során azonban felmerültek olyan, újragondolást, szabályozást igénylő kérdések, amelyek szükségessé tették a módosításra vonatkozó javaslatok elkészítését.
A törvény módosításának további indoka az Alkotmánybíróság határozata volt. Ennek lényege, hogy abban az esetben, ha a munkaügyi ellenőrzés eredményeképpen a munkáltató jogorvoslattal él a felügyelet határozata ellen, a közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadására a közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A közigazgatási eljárás folyamán előfordulhat azonban az, hogy a munkavállaló ugyanabban a tárgykörben munkaügyi jogvitát is kezdeményez. Így megtörténhet az, hogy a közigazgatási bíróság és a munkaügyi bíróság párhuzamosan jár el az ügyben. Ezért a javaslat rögzíti, hogy a felügyelő a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszonyt érintő intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenőrzést megelőzően a felek között munkaügyi jogvita indult.
A kormány programjában célul tűzte ki a munkaügyi felügyelet átalakítását és megerősítését. 1997-től a munkaügyi felügyelőségek a megyei munkaügyi központok részeként végzik tevékenységüket. A szakmai és pénzügyi irányítás kettőssége a működés területén problémákat okozott. Másfelől a felügyelőségek hatósági tevékenysége élesen elüt a munkaügyi központok munkahelyteremtő, szolgáltató, és a munkanélküliség adminisztratív feladatait kezelő funkciójától. Mindezekre tekintettel a javaslat a munkaügyi felügyelőségek tekintetében a vegyes irányítású rendszer megszüntetését és az egységes irányítás helyreállítását tartalmazza, amely várhatóan javítani fogja tevékenységük hatékonyságát.
A munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegése miatt kiszabott pénzbírságot az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség számlájára kell befizetni, amely összeg ezután pályázati rendszerben, kizárólag munkavédelmi célra fordítható. A javaslat a bírságösszeg felhasználása tekintetében, amely jelenleg évente 100-150 millió forint, új prioritásokat vezet be. A felhasználás kereteit normatív módon kell megállapítani, megőrizve továbbra is a pályázati jelleget.
Tisztelt Képviselők! A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény által bevezetett rendszeres gyermekvédelmi támogatás a szülők érdemességétől és érdemtelenségétől függetlenül szolgálja a gyermekek szociális biztonságát, hogy kizárólag anyagi okokból ne kelljen a gyermekeket kiemelni a családból. A támogatás évente mintegy 800 ezer kiskorú gyermeket és 30 ezer még továbbtanuló, 24. életévét be nem töltött fiatal felnőttet illet meg. Sok önkormányzat jelezte, hogy a jövedelembevallás ismert problémái miatt olyan családok is jogosultságot szereznek erre a támogatásra, amelyek nem szorulnak rá. A módosítás ezért a jogosultsági feltételek szigorítását fogalmazza meg abban az esetben, ha a család életvitele az elvégzett környezettanulmány alapján nincs szinkronban a bevallott jövedelemnyilatkozatban foglalt adatokkal.
A módosítás szerint a települési önkormányzatok a helyi rendeletükben dönthetnek arról, hogy a gyermekvédelmi törvényben meghatározott vagyoni helyzetet vizsgálják-e. A gyermekek érdekét szolgálja az a rendelkezés, hogy nem számít vagyonnak a lakás céljára szolgáló azon ingatlan, amelyben életvitelszerűen élnek, illetve hogy nem lehet elvárni a családtól magasabb mértékű vagyon értékesítését, ha ez a család megélhetési feltételeit veszélyeztetné. A szigorítás által elért megtakarítást a gyermekek érdekében szeretnénk felhasználni. Ezért a célzottabbá tett támogatás mellett javaslatot teszünk egy egyszeri beiskolázási támogatásra is azon gyermekeket nevelő családoknál, ahol a gyermekek rendszeres támogatásban részesülnek.
Tisztelt Országgyűlés! Köztudott, hogy Magyarországon több százezer, a társadalmi együttélésben jelentős mértékben akadályozott, fogyatékos ember él. Közöttük több tízezren vannak olyanok, akiknek veleszületett vagy szerzett fogyatékossága súlyos. A mindennapi életben kevesekkel lehet találkozni közülük, mert otthonokban vagy intézetekben élnek, és az utcára - a lehetőségek hiányában és egyedül - ki sem jutnak.
(9.00)
Állapotuk ma jelentős mértékben korlátozza részvételüket a társadalomban. Az a tény, hogy a fogyatékos emberek a valóságban számos jogukkal nem képesek élni, természetesen nemcsak őket érinti, hanem egy szélesebb személyi kör, hozzátartozóik, családjuk életlehetőségeit is messzemenően korlátozza. A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint a fogyatékos állampolgárokat ugyanazok a civil és politikai jogok, gazdasági, szociális és kulturális jogok illetik meg, mint bármely más állampolgárt. E jogok érvényesülése azonban a valóságban esetükben jelentős akadályba ütközik. Ezeknek az amúgy is rendkívüli nehézségekkel küzdő embereknek ugyanis további gondot okoz, hogy a foglalkoztatás, a tömegkommunikáció, a közlekedés, a tanulás, az egészségügyi szolgáltatások, a sport, a pihenés területén gyakran csak korlátozottan képesek jogaikat érvényesíteni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy gyakran úgy érzik, a társadalom hátrányos megkülönböztetésben részesíti őket.
Az alkotmányban biztosított jogok tényleges gyakorlása feltételeinek megteremtésében óriási előrelépést jelentett az esélyegyenlőségi törvény elfogadása. A törvény célja a fogyatékos emberek hátrányainak mérséklése, esélyegyenlőségük megalapozása, valamint a társadalom szemléletmódjának kedvező irányú befolyásolása. A törvény az alkotmányhoz kapcsolódva részletesen meghatározza az állam feladatait, a fogyatékosokat megillető többletjogokat, az esélyegyenlőség célterületeit, valamint vázolja annak intézmény- és szervezetrendszerét. Annak érdekében, hogy az állam és a szociális partnerek együttműködése, valamint a rehabilitációs célok koordinációja hosszú távon megvalósulhasson, elkészült az országos fogyatékosügyi program, amely jelenleg a tisztelt Ház előtt van.
Mind az esélyegyenlőségi törvénynek, mind az országos fogyatékosügyi programnak egyik fontos eleme, a szociális ellátórendszer korszerűsítésének részeként a fogyatékossági támogatás bevezetése. Az esélyegyenlőségi törvény végrehajtásával megkezdődik a széttagolt, funkciójában ellentmondásos és sok esetben nem kellően hatékony szociális ellátórendszer átalakítása. A súlyosan fogyatékos személyek támogatásának rendszerét a javaslat új elvi alapokra helyezi. A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. Célja, hogy anyagi segítséggel járuljon hozzá a 18. életévüket betöltött, súlyosan fogyatékosok társadalmi hátrányainak mérsékléséhez, ezáltal esélyegyenlőségük és társadalmi integrációjuk javításához. Ezt oly módon is kifejezésre juttatja, hogy a támogatás alanyi jogon járó, a jövedelemtől, illetve annak nagyságától független támogatási forma, amelynek jogosultja a súlyosan fogyatékos személy.
Tekintettel arra, hogy az esélyegyenlőségi törvény csak keretjelleggel határozza meg a fogyatékosokat megillető többletjogokat, ezért a részletes törvényi rendelkezéseket a fogyatékossági támogatás vonatkozásában a most megvitatásra kerülő törvényjavaslat tartalmazza. A fogyatékossági támogatásra való jogosultságot legkorábban 2001. július 1-jétől lehetne megállapítani. A fogyatékossági támogatás bevezetésével sikerül lerakni egy korszerű támogatási rendszer alapjait. A súlyosan fogyatékos személyek támogatási rendszerének átalakításával kapcsolatos előkészítő munkákat idén és a jövő év folyamán kell elvégezni. A fogyatékossági támogatás bevezetésével összefüggő előterjesztést az Országos Fogyatékosügyi Tanács soros ülésén megtárgyalta, az ülésen elfogadott határozati javaslattal, amely beépítésre került a törvényjavaslatba, a tanács a fogyatékossági támogatásról szóló előterjesztést elfogadta.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
