DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás képviselőtársam kellemes esti csendről beszélt, én ehhez némi szomorúsággal azt tenném hozzá, hogy elég méltatlan dolog, hogy egy ilyen fajsúlyos törvénymódosítás tárgyalására kevesebb, mint 24 óra áll rendelkezésre, és ezt is lassan már a következő napra átnyúló módon kell megtennünk, úgy, hogy erre a törvényjavaslatra az itt lévő és kitartó körülbelül húsz képviselőtársamon kívül a Kossuth rádió URH álmatlanságban szenvedő hallgatói lehetnek csak kíváncsiak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat az általa átfogott valamennyi területen adós egy részletes hatástanulmány bemutatásával. Ugyanis ha megnézzük az egyes szakaszokhoz fűzött indoklásokat, akkor a törvényjavaslat tényleges tartalmának feltárása és annak megismerése szinte lehetetlen, és ez érvényes a gyermekvédelmi törvény és a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény tervezett módosítására, amelyről szólni szeretnék, és amely törvénymódosítások megítélésem szerint a hátrányos helyzetű csoportok ellátási pozícióját tovább rontják.
Ami a gyermekek védelméről szóló, alig több mint két évvel ezelőtt született és a szakma által is nagyon méltatott törvény módosítását illeti, ez látszólag egy apró módosítás. Mégis egy kicsit farizeus magatartást tanúsítva a kormány arra hivatkozva kíván hozzányúlni a rendszeres gyermekvédelmi támogatás feltételeihez, mert azt a polgármesterek és a szociális munkások közül sokan javasolták, úgymond, visszaéléseket akarva megakadályozni. Egy burkolt jövedelemtesztet vezet be, mondván, hogy ez az eszköz a felnőttek ellátásában már szabályozott. Indokolt feltenni a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényben javasolt vagyoni limitek valóban olyan mértékűek-e, amelyek gazdagságot jelentenek, és a megjelölt vagyontárgyak birtoklása jelenti-e a megélhetés biztonságát. Kicsit cinikusan hadd jegyezzem meg, hogy sajnos a törvényhozó a hasznosítható vagyontárgyak között nem sorolja fel a nagy értékű vízi járműveket és az értékes műkincseket.
Úgy látom, hogy súlyosan lerontja az 1997. évi XXXI. törvény tekintélyét és az iránta kialakult bizalmat egy olyan igazolási rendszer, amely most nagyobb teret enged a szubjektív értékítéleteknek. Úgy gondolom, hogy ezt a módosítást nem szabad elfogadni, illetve akkor lehet majd erre visszatérni, ha a kormány elfogadható javaslatot dolgoz ki és terjeszt elő a vagyoni gyarapodások mérésére és azok közteherviselésbe történő bevonására.
Az átlagosnál jobb jövedelmű családoknak ma már alanyi jogon fizetünk családi pótlékot, de gondoljuk meg, képviselőtársaim, ennek összege alig valamivel kisebb, mint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás. Milyen kár, hogy csak a szegényeknél mérünk szigorú mércével!
Szeretném még azt is megjegyezni, hogy a törvény-előkészítés folyamán nem is olyan régen a tárca vezető munkatársai azt nyilatkozták, hogy úgymond, a visszaélések megakadályozásával megtakarítható összegre tekintettel a rendszeres gyermekvédelmi támogatás jelenlegi mértékének emelését tervezik. Ez már a múlté, feltehetően ez túl sokba került volna, és a törvényjavaslat most már csak egy szeptember hónapban kifizetendő 13. havi juttatásról beszél.
(23.50)
Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosítását is tartalmazza ez a csomag a VI. fejezetben. Az indokolás számomra azt üzeni, hogy a kormánynak a legfőbb törekvése itt is az volt: minél kevesebb többletforrásból ússza meg a törvényi kötelezettség teljesítését. Itt is tetten érhető a hatályos rendelkezések gyengítése, illetőleg a nemkívánatosak kiiktatása. Nem tudom, hogy a fogyatékosok érdekképviseletei vajon miként vélekedtek erről a módosításról, de az bizonyosnak látszik, hogy nem örültek a javasolt megoldásoknak. És ami az indokolásokat illeti, arról jobb, ha nem is beszélünk itt a csendet zavarva, mert csak igen-igen nem ideillő jelzőket alkalmazhatnék.
A javaslat nagy lendülettel kiiktatja a hatályos 22. és 23. §-t, és helyébe egy elgyengített definíciót tesz. Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hatályos 23. § egységes fogyatékossági támogatásról beszél, amelynek összege a nyugdíjminimum 80 százaléka. Ezt most a kormány nem vállalta, mert a módosítás az egyik csoport számára 50 százalékot, a másik csoport számára 80 százalékot javasol. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érintettek nagyobbik részének sajnos csak minimális ellátás fog jutni. A jogosulti kör meghatározása, úgy látom, nincs köszönő viszonyban a törvény 4. § a) pontjában szereplő definícióval, sokkal súlyosabb feltételeket szab az új meghatározás, és érthetetlen, hogy az előterjesztők hogyan gondolják egy törvényben használni ezt a két terminológiát.
A legfájdalmasabb azonban az a szemléletbeli fogyatékosság, amely a 49. §-hoz fűzött indoklásban érhető tetten, amely szó szerint azt tartalmazza, hogy: "Az egyes fogyatékossági kategóriák jogszabályi ismérveinek definiálásán túl a jogosulti kör meghatározása konjunktív feltételként a biológiai deficitek szociális következményeit is értékeli, azaz az önellátási képesség teljes vagy részleges hiányát.". Ez a mondat megítélésem szerint egy torz szakmai szemléletet tükröz, a szociális hátrányokat azonosítja az önellátó képesség mértékével, és egy szót nem szól a társadalmi hátrányok kompenzálásáról.
A hatályos 22. § a fogyatékosság folytán keletkező többletköltségek részbeni fedezésére rendelte a fogyatékossági támogatást, de az új definíció, képviselőtársaim, már csak homályos esélyegyenlőségről szól, és - az indokolással ellentétben - felemlegeti a társadalmi hátrányokat. Úgy vélem, az a csoportképző ismérv, miszerint a fogyatékos tud-e magáról gondoskodni vagy sem, alkalmatlan a probléma lényegének a megragadására, azt a látszatot kelti, hogy a magáról gondoskodni tudó fogyatékos hendikepje szinte már elhanyagolható.
Az már csak a kormány kodifikációs varázslata, hogy az új ellátás csak 2000. szeptember 1-jétől folyósítható, vagyis egy konok takarékossági szemlélet következtében a következő költségvetési évben csak négy hónap kiadásai terhelik a büdzsét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a munkanélküli-ellátás átalakításával összefüggő nagyon fontos kérdésekről beszéltek itt képviselőtársaim, úgy, ahogy Béki Gabriella még délelőtt mondta, egy kicsit árnyék vetült ezekre a nagyon lényeges kérdésekre, amelyekről azért szerettem volna szólni, hogy megindokoljam: a szocialista képviselők számára miért elfogadhatatlan a törvénynek, a törvényjavaslatnak ez a két fejezete is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
