DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban nyilvánosságra került az a felmérés, amelyet nyugat-európai gazdasági körök felkérésére végeztek arra vonatkozóan, hogy az egyes országok a korrupcióval milyen mértékben érintettek. Örvendetesnek tekinthető, hogy Magyarország az előző évhez képest két helyet javított a pozícióján.
(14.20)
Ez önmagában örvendetes, de nem elégséges. Magyarországon ugyanis a korrupció jelen van, ezt mindannyian tudjuk, a korrupció elleni harcot időnként azt kell mondanom, kampányszerűen megindítjuk, majd ezt követően, némi sajtóvisszhangot követően a kampány elhal, és a kampány elhalását követően a korrupció elleni harc megint nyugszik egy darabig. Azt gondolom, ez egy olyan fontos kérdés, amelyben szervezetten, előre eltökélten és közös erővel kell fellépni. Pallag László képviselőtársam elindított valamit, amire, úgy tűnik, meg is próbálnak néhányan rácsatlakozni, a sajtó is igen határozott visszhangban fejezte ki a támogatását, de mintha már kezdene elhalni ez a kampány.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, minden ilyen korrupcióellenes küzdelmet oly módon kell végrehajtani, hogy bizonyos meghatározott cél érdekében a meghatározott eszközök is rendelkezésre álljanak. Mire gondolok? Elsősorban a következőre: az Országgyűlésnek határozatot kellene hoznia, amely határozat megszabja azt az utat és módot, amelyen keresztül a kormány érvényesítse a korrupció elleni küzdelmet. A kormánynak szüksége van arra, hogy hozzon egy határozatot, amely a tárcák feladatait határozza meg, és amely összehangoltan folytatható. Nem utolsósorban pedig szükség van arra, hogy azok a szervezetek, amelyek a korrupció elleni küzdelmet elsősorban végre kell hogy hajtsák, ennek a legnagyobb terheit viselniük kell, biztonsággal és a jogállamiság keretein belül hajtsák ezt végre.
Mire gondolok? Mindenekelőtt arra, tisztelt Ház, hogy az a korrupció elleni küzdelem, amely nem valamiféle szervezett módon történik, előbb vagy utóbb az ellenkezőjébe fordul át. Elfogadhatatlan nézetem szerint, hogy hovatovább névtelen levelekkel, hovatovább olyan feljelentgetésekkel, amely hol a miniszterelnök ellen, hol mások ellen irányul, olyan támadások következzenek be, amely ellen az érdekelt védekezni sem tud. Mert nem lehet védekezni olyan támadásokkal szemben, amelyek oly mértékben alaptalanok, hogy annak semmiféle valóságalapja nincs, hogy oly mértékben alaptalanok, hogy az illető arra se veszi a fáradságot, hogy valamiféle indokolást próbáljon hozzáfűzni. Én azt gondolom, tisztelt Ház, egyértelmű a helyzet Magyarországon. A korrupció nem most keletkezett, a korrupció Magyarországon sajnálatos módon évszázados jelenség. Megpróbáltak ez ellen a kiegyezést követően küzdeni, a két háború között küzdeni, de mindig valahogy fél kézzel, mindig valahogy nem igazi elszántsággal.
Nos, azt gondolom, ennek a kormánynak, ennek a kormánykoalíciónak alapvető feladata, hogy ezen a téren ne álljon meg a 31. helyen Magyarország, hanem próbálja meg azt a helyzetet elérni, hogy valahol Dánia irányába közelítsen. Mert úgy tűnik, hogy amiről annyit beszéltünk, hogy nincs bűnözés nélküli ország meg nincs bűnözés olyan, amelyet föl lehetne teljesen számolni, mintha ez máshol nem így lenne. Hiszen ezen a táblázaton, ha egyszer meg tetszenek nézni, Dánia nulla ponttal szerepel. Nem tudom, hogy ez igaz vagy nem igaz, de bizonyára közelít a valósághoz. A cél tehát nem az, semmiképpen nem az, hogy most megelégedjünk azzal, hogy az ország a 31. helyen megállt a korrupció elleni küzdelemben, hanem ezt a harcot folytatni kell. A parlamentnek kiemelkedő szerepe van ebben.
Mi teszi lehetővé, hogy a korrupció éljen és tovább éljen? Mindenekelőtt azok a joghézagok, amely joghézagokról néha az embernek már az az érzése, hogy talán nem is gondatlanságból, hanem ennél rosszabb körülmények között kerültek be a törvénybe. A joghézagok felszámolása elsődleges törvényi feladat kell legyen, mert a joghézagok megszüntetése egyben a korrupció legalapvetőbb talaját vonja el és teszi lehetővé azt, hogy eredményes küzdelmet lehessen folytatni. Azt gondolom, hogy a Házban megvan erre az elszántság. De ha az elszántság megvan, akkor vissza kell tudnunk nyúlni bizonyos kétharmados törvényekhez is. El kell tudni végre határolni, hogy hol van a titok határa, és hol vannak azok a határok, amelyek a bűncselekmények felderítésénél elkerülhetetlenül szükségesek, hogy a társadalom érdekében napvilágra kerüljenek.
Azt hiszem, hogy ebben egyet kell értenünk, ebben együtt kell dolgoznunk, ez nemcsak kormány-, ez országfeladat. (Taps a kormánypártok soraiban.)
