DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, a területfejlesztési bizottság alelnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A területfejlesztési bizottság kisebbségi véleménye szerint ez az előterjesztés talán több lett volna, ha terjedelmét tekintve rövidebb.
Egyetlenegy paragrafusból áll, nevezetesen a jelenleg hatályos kamarai törvényt hatályon kívül helyezi, és visszatér ahhoz az állapothoz, amely az 1994-ig a köztestületi kamarák elődjeként működő úgynevezett reprezentatív kamarák esetleges érdek-képviseleti szerepét vállalva tartja ezt fenn. Miről van szó? Arról, amit már a kormányzat korábbi törvény-előterjesztéseiben is látott a bizottság, és amelyet megtapasztalt: a kormányzati centralizáció újabb elemével találkozunk, az apparátus és a kézi vezénylés megszilárdításával.
Jó előzménye volt ennek a törvénynek a területfejlesztési törvény módosítása, ahol a kamarák már kikerültek abból a rendszerből, amely őket, akár a megyei, akár a regionális területfejlesztési tanácsokban mint tagok részvételét korlátozta. Ugyanezt láttuk az ez évi költségvetésnél, ahol a kamaráknak mind a támogatásokból, mind pedig a közhatalmi jogosítványokból korábban megszerzett szerepköre is csorbul. Természetesen, és ezt az államtitkár úr ismertette az ülésen, a mindenkori kormányzatnak van olyan igénye, hogy a kamarák mozgásterét szűkítse; ezt a korábbi kormányzat is megpróbálta, de aztán letett erről a szándékáról. Ez a kormány végre is hajtja, amit elgondolt.
Mi, a kisebbségi véleményt hangsúlyozók úgy gondoljuk, hogy nem biztos, hogy az a törekvés, amely most a kormányzati és a hivatali feladatok átadását korlátozza a kamarák felé, és ezáltal a köztestületi jellegét csorbítja és gyengíti, hosszú távon is hasznos és eredményes lesz. Ez egy bürokrácia erősödését, egy központi kézi vezénylés megszilárdítását célozza, de semmiféleképpen nem lesz hasznos azok számára, akik a gazdaság szereplőiként élnek.
A kisebbségi véleményt megfogalmazók tisztában vannak azzal, hogy valóban feszültséget jelent a tagdíjfizetés és a kamarák által nyújtott szolgáltatás. Ez azonban nem lehet kellő indok és ok arra, hogy a kamarákat mint jogintézményt egy ilyen törvénymódosítással, gyakorlatilag a korábbi funkciójuk helyett, egy érdek-képviseleti szerepkörbe kényszerítsük. A kisebbségi véleményt megfogalmazók állítják, hogy ha ez a törvénymódosítás abba az irányba mozdult volna el, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti arányosságot teremtse meg törvényi szinten, ehhez nyújtson segítséget, és mindenféleképpen a kamarai tagdíj fizetési kötelezettségét is ennek arányában állapítsa meg, az helyesebb lett volna, egy regisztráció fenntartása mellett, különös tekintettel azokra a kis- és középvállalkozókra, akiknek a köztestületben való részvétele elengedhetetlen feltétele annak, hogy a piacon meg tudjanak jelenni, hogy piaci információkat tudjanak szerezni, valamint nem utolsósorban támogatásokhoz tudjanak hozzájutni.
Valóban kétségtelen, hogy ezt a törvényt több mint 90 százalékkal fogadta el annak idején az Országgyűlés, ehhez képest egyes pártok a korábbi évek tapasztalata alapján megváltoztatták a véleményüket - jelenleg ők vannak most kormányon. Mi azt gondoljuk, hogy ennek a köztestületi jellegnek a fenntartása szükséges, a tagdíjfizetés átalakítása természetesen reformokra szorul, és nem tartjuk célszerűnek azt, hogy a kormányzati központosító törekvések érdekében egy olyan jogintézmény is áldozatul essen, amelyet gazdasági kamaráknak hívtunk, és amely nemcsak a piaci szereplőket, hanem magát a fogyasztót, magát azt a polgárt is védte, aki ezeket a szolgáltatásokat a kamara tagjaitól megkapta.
A jövőre nézve, ha ez a törekvés így folytatódik, akkor nem lehetnek illúzióink abban a tekintetben, hogy egy olyan államapparátus, egy olyan kormányzati struktúra fog kialakulni, amelyben a vezénylési elvek a mindenkori miniszterektől, illetve miniszterelnöktől függenek. Azt gondoljuk, hogy ez nem mindenben szolgálja az európai uniós törekvéseket és elvárásokat.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
