DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmány- és igazságügyi bizottság november 3-ai ülésén vitatta meg a törvényjavaslatot. A vita tágabb értelemben az eredeti kamarai törvény, azaz az 1994. évi XVI. törvény felülvizsgálatának szükségességéről szólt, szűkebben a kamarai tagság kötelező jellegének megszüntetése állt a vita középpontjában.
A kamarai törvény felülvizsgálatának szükségességét a már elfogadott országgyűlési határozati javaslat kimondta, ez tehát - mint ahogy államtitkár úr is utalt rá az expozéjában - mintegy kijelölte a kormány számára a cselekvés lehetséges és egyszersmind kötelező irányát. A bizottsági ülésen ismétlődően elhangzottak azok az érvek, amelyek kiemelték, hogy az eredeti kamarai törvény, az 1994. évi XVI. törvény megoldásai több tekintetben nem váltak be. Éppen ezért az eredeti törvényt illetően egy olyan, a rendszerváltozás után meghozott törvénnyel állunk szemben, amely korrekcióra szorul. Egyébként nem először találkozunk a rendszerváltozás után született olyan jogszabályokkal, amelyeket a tapasztalatok jegyében felül kell vizsgálni, és jelenleg is ez a helyzet.
Egyébként nem egyedül mi jutottunk el ide. A bizottsági ülésen államtitkár úr idézte a Horn-kormány jogalkotási programjának egy mondatát, amit most én is felidézek, már csak azért is, mert az előttem szóló Lakatos András képviselő úr valamiféle politikai szándékról beszélt. A Horn-kormány a kamarai törvény tekintetében 1994-ben az alábbi véleményre jutott: "Az összehasonlító jogtörténet jelzi, hogy a kötelező tagság és a kamarai köztestületi jelleg a sajátos porosz gazdasági és társadalmi fejlődés terméke, ugyanakkor a liberális jogfejlődéstől és a mai, jelenlegi praxistól a kényszeren alapuló kamarai szerveződés idegen."
(10.40)
Nos, úgy gondolom, hogy nehéz feltételezni a Szocialista Pártról vagy a Fideszről valamiféle közös politikai szándékot - ez az egyik megjegyzésem. A másik pedig az, hogy a Horn-kormány is eljutott a kritikáig, eljutott annak kimondásáig, hogy a kötelező kamarai tagság idegen a jó megoldástól. A szavakat tettek nem követték. Ez a kormány vállalkozik arra, hogy a konzekvenciákat levonja, tekintet nélkül arra, hogy egyébként egy rendszerváltozás után született jogszabály korrekciójáról van szó.
Ami a tagság kötelező jellegének megszüntetését illeti, elhangzott a bizottságban, hogy ez társadalmi igény. A kisebbségi véleményt megfogalmazók részéről ellenvetések hangzottak el, hivatkoztak a kamarák írásban közölt észrevételeire, melyek nem értettek egyet a tagság kötelező jellegének megszüntetésével. Ezekkel a véleményekkel szemben helyesen mutattak rá a bizottságban a többségi álláspont képviselői, hogy ebben a kérdésben a kamarák érdeke és a vállalkozók érdeke elválik egymástól, hiszen a kamarák érdeke mint önálló szervezeti érdek jelenik meg, és ez bizony, messze nem vág egybe a tömeges számú vállalkozó érdekeivel.
A bizottságban több hozzászólásban adták tanújelét a képviselők azon tapasztalataiknak és számoltak be azon tapasztalataikról, hogy sokszor a vállalkozók tömege indulatosan utasítja el a kényszertagságot, indulatosan utasítja el a kényszertagdíjat. A többség, hasonlóképpen ahhoz, ahogy ezt Kovács Ferenc képviselőtársam is kifejezésre juttatta, ezekkel a vállalkozói igényekkel azonosul, mellesleg egyébként a Fidesz választási programja célkitűzésének megvalósítását képező ezen célkitűzést kívánja érvényesíteni akkor, amikor a kötelező tagság megszüntetését támogatja.
Felmerültek más vitás kérdések is, melyekbe most idő hiányában sem tudok már belebocsátkozni, de azt is el kell mondanom, hogy a többségi álláspont képviselői részéről is megfogalmazódtak bizonyos kritikák, igények, amelyek arra irányulnak, hogy a törvényjavaslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bizonyos kérdésekben módosításokra szorul.
