GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: (Iratcsomagokkal a kezében lép fel a szónoki emelvényre. - Csurka István: Ez 15 percbe nem fog beleférni! - Derültség.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést, de lassan kifújom magam. Olyan törvényjavaslat van most a kezünkben, amely tökéletesen megfelel az Orbán-Torgyán-kormány jelszavakkal való kormányzásának és törvényalkotó filozófiájának. (Taps az MSZP soraiból.) Választ egy jól hangzó szlogent, amit sokan szeretnének hallani, jelesül a kötelező kamarai tagság megszüntetését, és a törvényben bármit megtehet a kormány, mert a kiegyensúlyozott média már csak a blöffről és nem a valós tartalomról szól. A kormány nem hajlandó és nem is igényli az együttgondolkodást.
A parlament elfogadott egy országgyűlési határozati javaslatot a kamarai törvény felülvizsgálatáról, de érdekes módon a vizsgálat eredménye a mai napig nem került sem a gazdasági bizottság, sem a tisztelt Ház elé. Vajon miért? Mert meg kellett volna állapítani, hogy a kamarák egyre jobban megfelelnek a velük szemben elvárt követelményeknek; vagy, ahogy idézték kormánypárti képviselőtársaim, lehet, hogy kritika illeti a Horn-kormányt, de el kellett volna ismerni, hogy menet közben mégis jelentős lépéseket tett a kamarai feladatok átadására.
(11.10)
Ez az első alkalom ebben a ciklusban, amikor egy törvényjavaslat vitája úgy kezdődik meg, hogy a kijelölt főbizottságban azt nem tartották általános vitára alkalmasnak, még kormánypárti képviselők sem.
Az előzményekről nagyon röviden. A gazdasági kamarákról szóló törvényt, kedves képviselőtársam, a Boross-kormány idején fogadták el, annak az utolsó pillanatában, és valóban a német kamarai modellt választották mintának. Az önkéntes szervezők munkájának eredményeként így alakult meg az agrár-, a kézműves, az ipari és a kereskedelmi kamara.
A tagregisztráció és a működési feltételek megteremtéséhez a tagdíj bevezetése az első pillanatban teljesen jogos ellenérzést váltott ki a vállalkozókban. De vizsgáljuk meg, voltak-e valóban megfelelő feltételek ahhoz, hogy a kamarák teljesítsék a tőlük elvárt feladatokat! A válasz egyértelműen: nem. Az a rövid időszak, amely '94-től rendelkezésre állt, kevés volt ehhez. A kamarák alakulásához sem technikai, sem anyagi támogatást nem kaptak. A tagregisztráció megszervezése, az információhoz jutás kifejezetten nehéz feladat volt, ehhez még megfelelő jogi hátteret sem teremtett a Boross-kormány. Az anyagi források elmaradása indokolta a kamarai tagdíj azonnali bevezetését, és valóban évekre volt szükség, mire a kamarák közfeladatot kaptak, miközben az Alkotmánybíróságon folyamatos támadás érte őket. 1997-ben a kormány törvényben rögzítette, hogy mely kérdésekben és milyen gyakorisággal hajlandó leülni a kamarák képviselőivel.
Képviselőtársaim! A kamarák munkájáról ezeken a dokumentumokon kívül - mert ebben újság és szórólap nincs, amit Sümeghy képviselő úr említett - mi, képviselők tudnánk mindannyian nyilatkozni egészen hitelesen, ha elmondanánk, milyen elkeseredett küzdelmet folytatnak hétről hétre a kamarák képviselői a törvényhozókkal. Sajnos egyre többször hangzik el és rögzítik jegyzőkönyvek, hogy a kamarák nem kapták meg a törvényjavaslatokat, és nem állt módjukban véleményüket időben kifejteni. A gazdasági kamara súlyát, az a meggyőződésem, hogy egyrészt a tagság, másrészt a kormány tárgyalókészsége és a tárgyalóasztalra tett kérdések súlya adhatja meg.
A Horn-kormány idején megvalósult, hogy a kamarai tagdíj 50 százalékban levonható az adóból, a másik 50 százalék költségként elszámolható. A kamarák közfeladatokat kaptak - a köznapi szóhasználatban az egyablakos rendszert -, és törvény garanciát ad arra, hogy a kormánynak egyeztetnie kell a kamarákkal a vállalkozásokat érintő kérdésekben. Mi lett az eredmény? Nagyon röviden: a kamarák fejlődnek, korszerű infrastruktúrát alakítottak ki, a közfeladatokat állami támogatás igénybevétele nélkül, zökkenőmentesen átvették. Egyes területi kamarák ma már forrásokat tudnak visszaforgatni a vállalkozásokba fejlesztési céllal.
Mi lett a folytatás? Az Orbán-Torgyán-kormány képviselői önálló indítvánnyal teljes támadást indított a gazdasági önkormányzat ellen. Az indítvány felülvizsgálatot kezdeményezett, a képviselőknek viszont nem volt lehetőségük - mint ahogy hivatkoztam rá -, hogy személyes tapasztalataikkal szembesítsék a vizsgálat eredményeit. A kormány egyszerűen benyújtott egy új javaslatot. Ennek az új javaslatnak a lényege: megszűnik a Kézműves Kamara, beolvad az Ipari és Kereskedelmi Kamarába; megszűnik a kötelező kamarai tagság és tagdíjfizetési kötelezettség; új választásokat kell tartani erőszakosan, határidő előtt; a kamarai elnökök személyével szemben területi szinten a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének, országos szinten a miniszterelnöknek ellenjegyzési joga van, és az ellenjegyzés megtagadása automatikusan új választást von maga után; a kamarák finanszírozásában ugyan részt vállal a kormány a távoli jövőben, de bizonytalan és meghatározhatatlan mértékben; a nem kamarai tagok választanak tisztségviselőt, akit jelölnek, annak viszont kötelező a tagság és a tagdíjfizetés.
A szocialista frakció álláspontja, hogy a törvényjavaslat jogszabály-szerkesztésileg - udvariasan szólva - nagyon silány, több helyen alkotmánysértést is tartalmaz. Értékelni kellett volna korrektül a gazdasági kamarák működését és a kamarai törvényt az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Egyetértettünk volna a módosítással több ponton is. További feladatokat kellett volna átadni a kamaráknak az "olcsó állam" jeligéje mögött. Célszerű lenne kialakítani a költségvetés hozzájárulásának mértékét az átadott feladatok függvényében. A gazdasági kamarák valós önkormányzatként működhessenek, és ne gyűrje maga alá azt a kormány! Tudomásul kellene venni, hogy a kamarák a vállalkozások általános érdekeinek megjelenítői. Felelős kormánynak a törvényalkotói munkájában nélkülözhetetlen a gazdaságról kapott közvetlen információ.
Az Európai Unióban számtalan helyen ma már a kamarák képviselői ülnek az állami bürokraták helyett a tárgyalóasztalnál. A kötelező kamarai tagság megszüntetése csak eltereli a figyelmet a kormány önkényes államosításáról. Veszélybe kerül az önkormányzatiság, a kormány a saját arcára akarja formálni a gazdasági kamarát is. Sajnos a vállalkozók még nem ismerték fel az érdekeiket, hogy a kormánnyal szemben és a nemzetközi versenyben segítséget csak a kamaráktól várhatnak. A megállapítás különösen igaz a kis- és középvállalkozásokra. Ki fog velük foglalkozni a jövőben?
Vannak személyek és szervezetek, amelyek abban érdekeltek, hogy ne erősödjenek tovább a gazdasági kamarák, és a vállalkozásokat szembeállítsák egymással. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a jelentős tényt, hogy a gazdasági kamarák anyagi alapjait a nagyvállalatok, köztük multinacionális cégek teremtették meg az állam helyett.
Az általános érdekek képviseletéről csak annyit: a kamarák túl erőssé váltak, ez kínos a mai kormány számára. A kamarák már létrehoztak olyan háttérintézményt, amelynek a segítségével egyenrangú tárgyalópartnerek lehetnek a kormánnyal szemben. Középtávú stratégiát dolgoztak ki, és teljesen természetes, hogy folyamatosan támasztanak követelményeket a vállalkozások érdekében a kormánnyal szemben. Ebben a szerepkörben egy felületes szemlélő számára valóban úgy tűnik, hogy a kamarák ellenzéki szerepkörben vannak. Olyan kormány, amely a gazdasági növekedésben, a lakosság jólétének emelésében érdekelt, nem nélkülözheti az erős gazdasági önkormányzatokból nyerhető közvetlen információt a gazdaság állapotáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános érdekképviselet valahol együttműködést is jelentene mind a két fél között.
Sajnos ez a törvényjavaslat nem ad új feladatokat a gazdasági kamaráknak. A megfogalmazott általános feladatokat, a jogalkotói szándékot egyszerűen hiteltelenné teszi a közelmúlt törvényalkotási gyakorlata. Sorozatban diszkriminatív intézkedéseket hozott a tisztelt Ház a kamarákkal szemben, ha csak a területfejlesztést, a szakképzést említem és emelem ki. Sajnos a kezünkben lévő törvényjavaslatot sem lehet komolyan venni, mert a hatályba léptető rendelkezések között sem tesz kísérletet arra, hogy ezeket a korábbi jogosítványokat visszaadja a kamaráknak. Eggyel több ok arra, hogy valóban rossz szándékot feltételezzünk a törvényjavaslat mögött.
Sajnos az államigazgatásban dolgozók - ez minden kormányra igaz - keményen ellenállnak a feladatok átadásának. Ez munkahelyek elvesztését, a beleszólás lehetőségének megszűnését jelenti. Ezért hiszem azt, hogy nekünk, törvényhozóknak kell fokozatosan továbbmenni azon a megkezdett úton, amely a Horn-kormány idején indult.
A törvényjavaslat több helyen hivatkozik külön jogszabályokra. Képviselőtársaim, tessék elgondolni, 2000. január 1-jén lép ez a törvényjavaslat hatályba - ezeket az egyéb törvényeket még nem láttuk! Mit fog ez hozni maga után? Milyen lesz az a regisztrációs díj, amiről Sümeghy képviselő úr beszél? Mennyit kell fizetni azokért a közigazgatási feladatokért, amelyeket ma még nem is tisztáztunk?
Még néhány gondolat a finanszírozásról. Az eddigi gyakorlat az, hogy a kamarai tagok tagdíjat fizetnek, amelyet adók módjára lehet behajtani. Ebből a tagdíjból finanszírozza a kamara a működési és a közfeladatok ellátásának költségeit, és a lényeg, amire már hivatkoztam: visszaforgatnak forrásokat vállalkozások fejlesztésébe. Igenis, ez a jövő útja, ez egy apró bizonyítéka annak, hogy ezek a kamarák mégiscsak jó irányba indultak el - csak az alakulás feltételei voltak rendkívül mostohák. Az államigazgatás helyett végeznek feladatokat a vállalkozók pénzén. Ezt tessék nagyon meggondolni!
Az általánosságban megfogalmazott elvek, mely szerint a kamarák közfeladatot látnak el, részt vállalnak a tisztességes piaci magatartás kialakításában, közreműködnek a gazdaság kifehérítésében, ez már mindannyiunknak közös érdeke.
(11.20)
A 2000. évi tagdíjfizetésről: vajon miért csak erről az évről intézkedik a törvényjavaslat konkrétan? Bennem egyfolytában motoszkál egy kérdés: az országgyűlési határozat vitájánál egy képviselőtársam azt kérte, hogy az előterjesztők nyilatkozzanak arról, van-e köztartozásuk vagy esetleg kamarai tagdíjtartozásuk. Tisztelt Ház! A mai napig erről a képviselő urak nem nyilatkoztak. A kérdésem: lehet itt valamilyen összefüggést keresni a tagdíjfizetési fegyelem és a javaslatban szereplő megoldás között? Vajon tisztségeket vesznek meg az önkéntes kamarai tagok akkor, amikor a jelölést elfogadva vállalják csak a kamarai tagdíj fizetését? A kívülállók vajon csak haszonélvezői lesznek a kamarai rendszernek, a mások által befizetett tagdíjnak vagy valamilyen külön törvény által biztosított kedvezményeknek, vagy milyen szolgáltatási díjat fizetnek? - et már nem akarom ismételni. És szeretném kihangsúlyozni, a vállalkozók tudják, ma egyetlen tanácsadásért több díjat kell fizetni, mint egy éves kamarai tagdíj, ahova a kamarához minden alkalommal annyiszor mehet, ahányszor valamilyen szakmai információigénye van.
Ma érvényesül egyfajta szolidaritás is a tagdíjfizetésben. A tagdíjak több mint 80 százalékát a tagok kevesebb mint 10 százaléka fizeti. Ez azt jelenti, hogy a kamarát valóban a nagyvállalatok, a Magyarországra települt vagy a privatizációban részt vevő multinacionális cégek tartják el és finanszírozzák működését. És lehet, most nekik érdekük az, hogy tagdíjmentesség legyen, hogy megszűnjön a kötelező kamarai tagság? Igen! Ők képesek lesznek ezeket a szolgáltatásokat a saját berkeikben finanszírozni.
Képviselőtársaim! Vajon kinek kedvez a kormány? Vagy hadd tegyem föl a kérdést, itt 6 milliárd forintról van szó: van-e a központi költségvetésben ekkora összeg a kamarai költségvetés működésére, vagy megér-e ennyit a kormánynak az államosítás, egy kierőszakolt, idő előtti kamarai választás?
A vagyonvédelemről: látványos az előterjesztő aggodalma, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a vagyont a kamarai tagok az adózott jövedelmükből hozták létre, amit most zár alá helyeznek, amit most burkoltan államosítani akarnak.
Még az ellenőrzésről: nagyon jó, hogy aggódik a kormány mint felelős, de gondoljuk végig, a kamarák tisztségviselői, alkalmazottai a kamarai tagoknak felelősek! Számukra a kamarai tagok adnak feladatot, vajon nem ők tudnának-e leghatékonyabban ellenőrizni? És itt még a legnagyobb ellentmondás: a könyvvizsgálat. Kérem, a törvény azt mondja, hogy kétévente kell csak ellenőrizni. Vajon páros vagy páratlan évben szabad majd lopni?
A javaslatunk: a kötelező kamarai tagság megtartása mellett enyhíteni a tagdíjfizetési kényszert, a kezdő vállalkozások, nyugdíjasok számára kedvezményeket adni, közfeladatokat átadni továbbra is a kamaráknak, és ehhez járuljon hozzá a kormányzat az állami költségvetésből. Jogi eszközökkel is segíteni kell a kamarákat, hogy az eredeti törvényalkotói célnak megfelelhessenek. Az államtitkár úr által elmondott expozé igazolta, hogy nem új törvényre van szükség, hanem néhány módosító paragrafusra. Ezt a törvényt feltehetően csak az alkotója és mindazok fogadják el, akiknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szolgálati úton ezt meg lehet parancsolni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
