LAKATOS ANDRÁS
LAKATOS ANDRÁS
LAKATOS ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy, ahogy az az előttem szóló képviselő részéről elhangzott, a mezőgazdasági bizottság 1999. november 3-án tárgyalta meg a T/1610. számú, a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslatot, s valóban 15 igen és 8 nem szavazattal az Országgyűlésnek általános vitára ajánlotta.
Nekünk, kisebbségben maradottaknak az a véleményünk, hogy a jelenleg hatályos, az 1994. évi XVI. számú kamarai törvény - amely széles körű, alapos vita után igen nagy támogatottsággal jött létre - a két módosítás után különösen korszerű, rugalmas, a hatékony gazdasági önigazgatás köztestületben való végzését biztosítani képes törvény. A mintegy öt év tapasztalatára alapozott kritikák egy része jogos, aminek fő oka persze - az előterjesztésben foglaltaktól eltérően - az, hogy sem anyagi, sem jogi területen nem kapták meg a kamarák azt az ígért, igényelt és várt segítséget, amire szükségük lett volna. Ezért működésük feltételeinek a megteremtéséhez, a törvényi kötelezettségek teljesítéséhez még a bizonyítás előtt tagdíjak beszedésére kényszerültek. Kétségtelen, hogy ez máig ható mély ellenzést váltott ki jelentős számú tagból, amit az időközben beindított és egyre szélesedő szolgáltatás sem változtatott meg teljes mértékben. Érezhetően nőtt ugyan a kamarák elfogadottsága, a tagok pénzéből megteremtődtek a működés feltételei, de a kialakult bizonytalanság - amely ez évben sajnos tovább fokozódott - nem segítette a pozitív folyamatot.
Sajnálatos, hogy az országgyűlési határozatban foglalt határidőhöz képest jelentős késéssel benyújtott előterjesztés nem a jelenleg működő jobbítását célozta meg, hanem egyértelműen és a bizottsági ülésen kimondottan politikai szándékból egy új kamarai törvényt terjesztett elő egy más, szakmailag pontosan nem is látható célból. A benyújtott törvénytervezet véleményünk szerint több helyen alkotmánysértést követ el. Ilyennek ítéljük a törvényesen végrehajtott választások megsemmisítését, a választás hatályosulásának szabályozását.
Az önkéntes tagság bevezetése azt a látszatot kelti, mintha a kormány a vállalkozók terhén kívánna enyhíteni. Pedig ha belegondolunk, látnunk kell, valójában arról van szó, hogy a köztestületiséggel együtt járó jogokat, az általános együttes érdekképviseleteket egy szűk, tőkeerős réteg kezébe tereli ezzel a kormány, és a valóságban kizárja ebből főleg a kis- és középvállalkozókat, valamint az őstermelőket. A javaslatban véleményünk szerint azt kellett volna kidolgozni, hogyan lehet a tagdíjfizetési terheken enyhíteni. Ebbe a rendszerbe bele lehetett volna építeni akár feltételként is a szolgáltatás dinamikus, gyors fejlesztésének igényét is. Véleményünk szerint a kötelező tagság fenntartása - ahogy a világban nagyon sok helyen - nem cél, hanem feltétel jelen gazdasági fejlettségünk mellett ahhoz, hogy a piac minden részvevőjének szervezett segítséget lehessen adni. Megszüntetésével igen komoly hátrányba kerülnek az érdeküket ma még fel nem ismerő vagy megfizetni nem tudó vállalkozók.
A kamarák működését jelentősen befolyásolja, hogy a preambulumban megfogalmazott célt, az állami szerepvállalás csökkentését a kormány mennyire gondolja komolyan, s mennyi közfeladatot ad át a kamaráknak. Meggyőződésünk szerint több állami feladat átadása egyaránt javítaná a kormány munkájának hatékonyságát, csökkentené az apparátust, javítaná és erősítené a gazdasági önszabályozást, önkormányzást, a kamarák súlyát és ezzel együtt elfogadottságát. E folyamat eredményeként alakulhatna ki általános képviseletre alkalmas és képes kamara, az állam és a tagok megelégedésére.
Mindvégig egyetértettünk azzal, hogy az ellenőrzést a Számvevőszék végezze, azonban - mivel a fentiek miatt komoly ellenérveink, ellenérzéseink vannak -, az általános vitára való alkalmassággal a bizottság 8 tagja nem értett egyet.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
