TÓTH IMRE
TÓTH IMRE
TÓTH IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló képviselőtársammal szemmel bátran állítom, hogy a gazdasági kamarákról szóló jogszabály változtatását a gazdaság szereplőinek igenis többsége jó ideje várja. A gazdaság egy adott szeletének leképezője, összetevőinek feltárója, minősítő műszere, jobb esetben menedzselője, hajtómotorja a kamara. Egyszóval, a Független Kisgazdapárt alapállása szerint a gazdasági kamarákra igenis nagy szükség van a gazdaság fejlettségének egy meghatározott szintjén a világ minden táján, így tehát hazánkban is.
Ugyanakkor a jelenleg működő gazdasági kamarákról pillanatnyilag elkészült kép meglehetősen eltérő, differenciált, közöttük igen jelentős minőségi különbségek érhetőek tetten, egyrészt területileg, másrészt pedig ágazatilag is. A gazdaság szereplőinek legminimálisabb elvárásait a gazdasági kamarákkal szemben a következőképpen is meg lehet fogalmazni: egyrészt alulról építettek, önként választhatók legyenek; továbbá a tagok által ellenőrzött, áttekinthető legyen a működésük. A tulajdonviszonyok tekintetében szektorsemlegesek legyenek, és hiánytalanul képezzék le a rendszerváltás óta a tulajdonviszonyokban bekövetkezett igen markáns változásokat. Tagdíj- és egyéb díjrendszerük kizárólag csak valós, a tagok által igényelt és értéknek tekintett szolgáltatásra épüljön. Szűnjön meg a kötelező, nem önkéntes tagdíj és az olykor szükségletnek nem tekinthető látszatszolgáltatás ellentéte. Csak ezen igények teljesülése teremti meg azt az egyébként ma is kívánatos helyzetet, hogy a tagság valóban magáénak tekintse, tekinthesse saját gazdasági kamaráját.
A törvénytervezet megfogalmazza, hogy az 1994. évi XVI. törvény által kialakított gazdasági kamarák léte akkor indokolt, ha a hagyományos gazdasági, közigazgatási feladatok átrendeződhetnek az államtalanítási folyamat szellemében. A kormányzati vélemény abban látja a gazdasági kamarák meghonosodásának, megerősödésének akadályát, hogy jelenleg fokozott állami beavatkozásra, szerepvállalásra van szükség a gazdaságfejlesztési, szerkezetátalakítási, piacépítési célok megvalósítása érdekében, ami tehát szükségessé teszi az állami szerepvállalás további fenntartását, sőt átmeneti növelését. Ezt erősítik az uniós csatlakozással kapcsolatos kormányzati feladatok és persze felelősség.
Az igazi problémát jelenti az, hogy a kamarák eddigi működése nem cáfolta meg, sőt igazolta e kormányzati álláspontot éppen azzal, hogy feladatok ellátását nem tudják másképpen elképzelni, csak kormányzati eszközökkel. A kamarai törvény a gazdasági köztestületeknek feladatul szabta, hogy vegyenek részt és működjenek közre a gazdaság szervezésében, a piacgazdaság kialakításában, de azt nem írta viszont ezzel szemben elő, hogy ezt csak közigazgatás módján végezhetik. A gazdasági kamarák nem találták meg az államigazgatás mellett az önkormányzatiság elvére épülő saját modelljüket, és ezzel egy olyan feladatmegoldási struktúra kialakítása maradt el, illetve mondhatnám, hogy nem jött létre, melyben a köztestületi kamarák piacszervezési teendőiket képesek lettek volna hatékonyan végezni.
A piac többi szereplőjével sem tudtak elfogadható kapcsolatot kialakítani a kamarák, mert irányukban is az ellenérdekeltség kerekedett felül. A gazdasági kamarák nem tudtak megfelelően beilleszkedni a gazdasági vérkeringésbe, mert nem ismerték fel a törvény adta kereteken belül valódi hasznos közfeladataikat, így nem tudott korrekt munkamegosztás kialakulni a partnerekkel. Például hiányoztak az egymás kölcsönös elismerését tisztázó együttműködési megállapodások. Ugyanakkor a kötelező tagsággal kapcsolatos törvényi rendelkezésekből is adódóan a kamarai tagok egy jelentős részének kapcsolata a kamarákkal csupán a tagdíjfizetésre korlátozódik, és ezen rendelkezés is alapvetően akadályozta, hogy az európai működő gyakorlatnak megfelelő, szolgáltatásorientált kamarai szervezetek jöjjenek létre és működjenek.
A vezetés és a kamarai tagság érdekei esetenként szétváltak, a kialakult szervezeti rendszer és a működés nem ösztönzi jobb, színvonalasabb szolgáltatásra, a tagság érdekeit szektorsemlegesen felvállaló szakmai munkára a kamarát s annak vezetését. Ugyanakkor jelenleg a kamarák egy része még mindig identitászavarral küzd, nem tudta teljesen levetkőzni érdekképviseleti jellegét, profiljában a közigazgatás dominanciájára törekszik, elhanyagolja a törvény adta közfeladatait, szolgáltató funkcióját, szektorsemlegessége, működésének törvényessége igen gyakran ezáltal csorbát szenved. Nem működik megfelelően az önkormányzati demokrácia, a tagság jelentős része nem azonosul választott tisztségviselőivel, és ezért bizony igen gyakori a bizalomvesztés. A regionális kamarák és az országos szervezet közötti kapcsolat nem feladatorientált, leszűkült a szabályzatokban előírt testületi fórumokra, formális tartalommal.
(11.30)
A tisztségviselők túlnyomó többsége nagy gazdasági szervezetek vezetője és/vagy gazdasági érdek-képviseleti szervezetek tisztségviselője. Saját gazdaságuk gondjaival való érdek-képviseleti funkciójukból adódóan túlterheltségük is megjelenik, és a választott kamarai tisztségükben tevékenykedésük inkább látszati, olykor önérdeket szolgáló.
A kis- és középvállalkozások képviselői nem tudtak versenyben maradni a kamarai választások során, egymástól való elszigeteltségük és közismertségük hiánya miatt, és ez hátrányosan érinti az egyéni és a családi vállalkozások érdekérvényesítő képességét is. Ez magyarázza azt is, hogy ez idáig nem tudott megszerveződni markáns érdekképviseletük sem. Véleményünk szerint a jelenlegi törvénytervezet koncepciójában igyekszik válaszokat, megoldásokat biztosítani az előbbi, csak érintőlegesen vázolt anomáliákra, amelyek szükségessé teszik a kamarai rendszer és a működés újragondolását, új törvényben való szabályozását.
Tisztelt Parlament! A törvénytervezet az európai gyakorlatnak megfelelően meghagyja az agrárkamara önállóságát. A vidékfejlesztés a vidék és a főváros között kialakult igen erős különbségek miatt mind társadalmi, mind gazdasági szempontból az elkövetkezendő időszak meghatározó és kiemelt feladata lesz. A vidékfejlesztés a hazai sajátos társadalmi-gazdasági viszonyok miatt törvényszerűen a mezőgazdaság fejlesztését is jelenti, és azt magában foglalja. Az agrárgazdálkodás jellegében a környezethez, tájhoz szervesen illeszkedik, hatékonyságát csak közgazdasági mutatókkal minősíteni nem lehet. Jelentős hatással lehet a népesség helyben tartására. Mindezek miatt indokolt az agrárium külön és kiemelt kezelése. A törvénytervezet megszünteti a kötelező kamarai tagságot az agrárkamara esetében, a mezőgazdasági vállalkozó és az őstermelő kikerül a kamarai szabályozás hatálya alól.
Ugyanakkor az Európai Unió gyakorlata, a gazdálkodó szervezetek teljes körű regisztrációja, beleértve az évenkénti gazdaságszerkezeti felmérésüket is, erre az alapelvre épül. Ez képezi az információs alapját az uniós támogatások folyósításának, illetve ezek felhasználásának, ellenőrzésének. Ezen okok, valamint jelentős számuk és leginkább rászorultságuk miatt is indokolatlan a mezőgazdasági vállalkozók és őstermelők kiemelése a törvény hatálya alól. Tehát megfontolandó, hogy e törvényben kellene szabályozni a teljes körű regisztráció kérdését is, természetesen tiszteletben tartva a kamarai tagság önkéntességének elvét. Ez a kérdés egyébként szervesen összefügg a kamaráktól elvárt szolgáltató tevékenység kialakításával, folytatásával mind a gazdálkodói kör, mind az ágazati irányítás felé.
A törvénytervezet 15. §-a egyértelműen és helyesen rendelkezik arról, hogy a gazdasági kamarák nem láthatnak el ágazati, szakmai, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet, ugyanakkor ezt a szabályt a kamarai tisztségviselők megválasztásával kapcsolatosan is logikusan végig kell vezetni a törvényen. Tehát az legyen választható, aki gazdasági érdek-képviseleti szervnek nem tisztségviselője, nem alkalmazottja. A választási szabályok körültekintő átgondolása elejét veheti annak az egyes kamaráknál jelenleg tetten érhető gyakorlatnak, hogy a tagság meghatározó többségével szemben, a szektorsemlegesség elvének sérülésével egyes kamarák, kamarai vezetők szűk lobbiérdeket képviseljenek.
A törvénytervezet szándékai szerint a kialakuló, megszervezendő új kamarai rendszer, az európai működő gyakorlatnak megfelelően, a tagság gazdasági tevékenységének segítése és előmozdítása érdekében szolgáltatásorientált lesz mind a gazdálkodói kör, mind az ágazati irányítás felé. E szolgáltatási tevékenység finanszírozása részben költségvetési forrásokból fog megtörténni, ezért elkerülhetetlen és fontos feladat annak felmérése, meghatározása, hogy a jelenlegi kamarai rendszer milyen jellegű és volumenű szolgáltatásokat végez mind a tagság, mind a kormányzat felé, e szolgáltatások finanszírozása milyen forrásból történik, és mindezekkel összefüggésben milyen a hatékonyságuk, költséggazdálkodásuk. Ennek ismeretében lehet és kell a költségvetési források nagyságrendjét, folyósításuk célját meghatározni és tervezni.
Végezetül át kell gondolni, pontosan kell szabályozni a kormánymegbízott feladatait, jogkörét, hatásköreit. A törvény végrehajtása során a választások előkészítése, a pénzügyi, vagyoni helyzet felmérése, mindezek ellenőrzése - együttműködve más államigazgatási szervekkel - indokolttá teszi, teheti kormánybiztos kinevezésének megfontolását, jogkörének, hatáskörének törvényben vagy kormányrendeletben való szabályozását.
Tisztelt Parlament! A Független Kisgazdapárt a kamarai törvény jó szintű megoldásában érdekelt, közreműködik, és kéri ahhoz a parlament szíves támogatását. Az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartom, tartjuk. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
