MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A miniszter úr expozéjában nem értettem egyet azzal, hogy időszerűtlenné vált az 1995. évi LXVII. törvény előírása, amely kellő garanciális elemeket tartalmazott, és amely garanciális elemeknek a pótlása, más oldalról való biztosítása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezeket a változásokat megejtsük.
Egyetértek a honvédelmi bizottság kisebbségi - nagyon nagy kisebbségi - véleményének előadójával, hogy ezeket a kérdéseket átfogóan kell rendezni, hiszen kétharmados törvényről van szó, más kétharmados törvényekbe és magába az alkotmányba ütközik.
A miniszterelnök úr tárgyalást kezdett és kezdeményezett az ellenzéki pártok vezetőivel, hogy egyeztetésre kerüljön egy sor kérdés a haderőreformmal kapcsolatban. Ennek során vetette föl a miniszterelnök úr, hogy a kétharmados törvények, az engedélyezések területén is szükséges az egyeztetés. Ennek az egyeztetésnek a keretében kellene megoldani ennek a részhalmaznak a problémáját is, amelyik ebben a formában nem áttekinthető, a garanciális elemek nincsenek meg, és meg kell mondani, hogy jelen időszakban nincs is olyan bizalmi helyzet, hogy az ellenzék teljes mértékig támogatná a kormány hatáskörének növelését.
Nem véletlenül döntöttünk úgy tíz évvel ezelőtt a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon, hogy a jövőben igen erős parlamenti kontroll alatt kívánjuk tartani a fegyveres erőket. Úgy gondolom, hogy történelmi szempontból ez a tíz év nem hosszú idő, közben elég sok alkotmánymódosítással engedtünk az akkori szigorú garanciális rendszerből. Az Antall-kormány idején sikeres hatpárti egyeztetés során az alkotmányt megváltoztattuk, és váratlan támadás esetére felhatalmazást adtunk a kormánynak, hogy azonnal intézkedjen, és erről az intézkedésről értesítse a köztársasági elnököt és az Országgyűlést.
(20.30)
Ez akkor egy féléves tárgyalássorozat után született meg, csiszolódott ki, és vele együtt csiszolódott ki a honvédelmi törvénynek a tervezete, amely aztán a későbbiekben jól is funkcionált. Tehát megvolt a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormány között a megfelelő egyeztetések után az összhang, és ezekben a kérdésekben általában nagy konszenzust lehetett elérni, de nem hebehurgya módon, nem belevágva egy-egy részkérdésbe, és abban adott esetben gyors sikereket kívánva elérni azért, mert kényelmetlen a minisztériumnak és az apparátusnak, hogy odafigyeljen a feladatokra, hogy időben forduljon az illetékes szervekhez.
Miniszter úr, ez nemcsak az ön minisztériumára vonatkozik, hanem ugyanilyet tapasztaltam az előző ciklus Honvédelmi Minisztériumában is, amikor például az illetékes helyettes államtitkár egyszerűen nem vette komolyan a parlamenti kontrollt, és hét MiG-29-est úgy küldött ki lengyelországi lövészetre, hogy elfelejtett a parlamenttől engedélyt kérni. Amíg ezek le nem kopnak, és azért mondom, hogy van ennek egy része, amelyik kormány-invariáns, van, amely kormányfüggő; a jelenlegi kormány iránti bizalmat is el kell juttatni olyan szintre, mint amilyen bizalom kialakult, mondjuk, 1993-ban az akkori ellenzék és az akkori kormány, az Antall-kormány között.
Tehát én támogatom az Iváncsik Imre felszólalásából, kisebbségi véleményéből sugárzó mentalitást, vagyis (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a közeljövőben kezdődő egyeztetések során tárgyaljuk ezt a kérdést is, és nem most.
Köszönöm szépen, elnök úr.
