ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt távozó Elnök Asszony! Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Előre bejelentem, hogy ez a hozzászólás az ügy fontosságára való tekintettel hosszabb lesz. (Közbeszólások.)
Egy 38 évvel ezelőtti, az Európa Tanács tagállamai által aláírt egyezményt kell elfogadnia az Országgyűlésnek. Az Európai Szociális Charta 1961-ben történt kihirdetése óta eltelt egy generációnyi időtávolság olyan mértékű, hogy nagyon alapos fenntartással kell meghallgatnunk azokat a magyarázatokat, miszerint csupán az ország gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy Magyarország a charta valamennyi ajánlását aláírja és betartsa.
Nem valószínű ugyanis, hogy másfél évtizeddel a világháború befejezése után és a gyarmatbirodalmak összeomlása éveiben az európai országok lényegesen kedvezőbb társadalmi és gazdasági körülmények között léteztek volna, mint a mai Magyarország.
(19.00)
Rá kell tehát mutatnunk azokra a tudati és ideológiai gátló tényezőkre is, amelyek feltehetően jobban fékezik Magyarországon a 40 évvel ezelőtti európai szociális szemlélet térhódítását, mint az ország tényleges gazdasági lehetőségei. A charta 19 pontban határozza meg, hogy távlatban milyen szociális jogokat kell megvalósítani. Ezek olyan alapelvek, amelyekkel ellentétes intézkedéseket az aláíró államok még akkor sem hozhatnak, ha az aláírás időpontjában nem tudták vállalni bizonyos szociális kötelezettségek azonnali teljesítését. Ezen távlati célok elérését valamennyi érdekelt államnak, idézem: "minden eszközzel szorgalmaznia kell", ugyanakkor e célok fokozatos elérését kötelezően vállalt határidőkhöz nem köti a charta.
Az aláírás időpontjában a 19 pont többségét, de legalább 10 pontot, az aláíró országoknak teljesíteniük kell. Magyarország 12 pont teljesítését vállalta azonnali hatállyal. A charta szociális alapelvei nem egyenrangúak. A 19 alapelv közül 7 teljesítését az európai országok annyira fontosnak tekintik, hogy ezek kétharmadát, 5-öt azonnal vállalni kell, és csupán 2 kiemelt alapelv teljesítését lehet halasztani. Magyarországon az elmúlt években olyan helyzet alakult ki, hogy a 7-ből 3 alapelv nem teljesült, azaz kockán forgott a charta aláírásának őszintesége és komolysága.
A kiemelt alapelvek közül Magyarországon az európai normákhoz hasonlóan csak 4 érvényesül. Ezek: a munkához, a szervezkedéshez, a béralkuhoz, továbbá a szociális és egészségügyi segítséghez fűződő jogok. Két alapelv aláírását nem vállalta az ország, viszonosság hiánya miatt nem teljesülhetett a migráns dolgozókra vonatkozó alapelv, illetve a teljesen szétvert és kifosztott társadalombiztosítás ma nyilvánvalóan alkalmatlan a tőle elvárt kiemelt alapelv érvényesítésére. Egy harmadik, ma csak részlegesen teljesülő alapelv aláírását már vállalnia kellett a kormánynak, hiszen a charta csak 2 kiemelt alapelv érvényesítésének a halasztására ad lehetőséget.
Nos, ez a nálunk kritikus helyzetben levő harmadik kiemelt európai alapelv kinyilvánítja a család jogát a szociális, jogi és gazdasági védelemhez. Az elmúlt félévben szocialista és szabad demokrata sajtótámadások százai, parlamenti és bizottsági felszólalások tucatjai akarták arra kényszeríteni a kormányt, hogy távolodjon el ettől az európai elvárástól, és ne írja alá az Európai Szociális Chartának a család pozitív diszkriminációját megkövetelő alapelvét.
A szociálliberális támadások egyik célpontja az a kormányzati axióma volt, miszerint a család a társadalom alapsejtje, és mint legkisebb, önszerveződésre és továbbélésre képes egységet, különleges védelem illeti meg. Mint ismeretes, a szociálliberális tábor az egyes személyeket tekinti a társadalom alapelemeinek, és a családot - folytatva a korábbi évtizedek marxista gyakorlatát - az egyéni kibontakozást gátló, maradi és elhalálozásra ítélt képződményként kezeli. Ezen az ideológián (Az elnök jelzi az idő leteltét.) alapult a Horn-kormány családellenes adópolitikája, oktatáspolitikája és kultúrpolitikája. Az elmúlt hetek...
