DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszak egyik sokat vitatott döntése volt a nyugdíjkorhatár felemelése, amelyet végül az 1996. évi LIX. számú törvény vezetett be oly módon, hogy a férfiak nyugdíjkorhatárát 2 évvel, a nőkét 7 évvel felemelve egységesen 62 évben állapították meg.
Nézzük csak meg, hogy milyen következményei vannak a jelenleg éppen átmeneti időszakát élő nyugdíjkorhatár-emelésnek. Akik ezt kigondolták, nem vették figyelembe az átlagéletkor különbözőségeit a hazai és a nyugati népesség között, ennek figyelmen kívül hagyása mellett hivatkoztak a nyugati példára. Ráadásul amíg ott nő, addig nálunk sajnos csökken az átlagéletkor. Ilyen körülmények között a nyugdíjkorhatár emelése egyértelműen azt jelenti, hogy a mi viszonyaink között a nyugatinál egyébként is jobban elhasználódott idős szervezet még kevesebb időt tölthet a megérdemelt pihenéssel, magyarán - főleg férfiaknál -, alighogy nyugdíjba megy, hamarosan meghal. Ha az volt a törvényhozók szándéka, hogy ezáltal majd kevesebb nyugdíjat kell kifizetni, akkor ezt a célt elérte az előző kormány.
De nézzük meg a további hatásait a nyugdíjkorhatár emelésének. Az idős ember tehát megfáradtan is kénytelen tovább dolgozni, elhasznált szervezete egyre gyakrabban betegszik meg, vagyis egyre több orvosi és gyógyszerköltséget igényel. Továbbá amíg az idős ember nem tud nyugdíjba menni, akár dolgozik, akár betegállományban van, addig az ő helyén nem tudnak fiatalabb dolgozót alkalmazni.
A fentiek alapján kérdezem a tisztelt miniszterelnök urat, jelen esetben az államtitkár urat, hogy nem kívánja-e a kormány felülvizsgálni a nyugdíjkorhatár visszaállítását. Meggyőződésem, hogy a társadalom pozitívan fogadná a döntést. Várom a választ.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiból.)
