LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A középiskolai kollégiumok egyre zsúfoltabbak. A középfokú oktatás általánossá válásával a mai 55 ezerről 2010-ig várhatóan 70 ezerre növekszik a középiskolai kollégisták száma, miközben egyre több mai férőhely végleg elavul.
Nem ritka az a kollégium, ahol 15-24 diák alszik egy teremben, vagy ahol egymásra várnak reggelente az illemhely előtt, vagy esténként a már langyos, hideg vizes zuhanyra. Kevés a saját konyhával vagy közösségi helyiséggel ellátott intézmény. A bútorzat általában korszerűtlen és elhasználódott. A diákszállók kihasználtsága a hivatalos adatok szerint 85 százalékos, a kollégiumi szakmai és érdekszövetség szerint viszont 130 százalékos. Míg a hivatalos szabvány 4,5 négyzetméternyi lakóterületet ír elő egy kollégista számára, a valóságban igénybe vehető terület ennél lényegesen kevesebb. Idézek az érdekszövetség megállapításából egy érdekes mondatot: ha figyelembe vesszük a büntetés-végrehajtási intézményekben fogva tartott rabok 5 négyzetméterben meghatározott egy főre jutó alapterületét, akkor elmondhatjuk, hogy a diákok szűkösebb lakóterületen élnek, mint a szabadságvesztésre ítéltek a börtönben.
A kollégiumi normatíva idei 132 ezer forintról 152 ezer forintra történő felemelése még az árnövekedéssel sem tart lépést, azaz csak szűkülő mértékben fedezi a fenntartási költségeket.
Örvendetes döntés a Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány létrehozása, de ennek hatása csak esztendők múlva jelentkezik, és valószínűleg csak kisebb költségű fejlesztésekhez tud majd akkor is segítséget nyújtani. A már most szükséges, kollégiumonként is tízmilliós nagyságrendű korszerűsítések költségeinek a fedezete még ismeretlen.
Várom a véleményét, tisztelt miniszter úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mit teszünk a következő esztendőben.
Köszönöm, elnök úr.
