VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Vidéki lakosként én is nagyon büszke vagyok a fővárosra, de sajnos annál kevésbé lehetek büszke arra, amit a főpolgármester úr bizonyos politikai kérdésekben csinál. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Úgy tapasztalom, a főpolgármester úr szinte tudatosan törekszik arra, hogy konfrontálódjon a kormánnyal, és megpróbálja tudatosan élezni azokat a konfliktusokat, amelyek a kormány és a főváros viszonyában fölmerülhetnek.
Szeretném elmondani, hogy amikor a kormány meghívta az ülésére a főpolgármester urat, az ülésen, azt kell mondanom, nagyon konstruktív és bizakodó légkör alakult ki. Úgy tűnt, hogy a főpolgármester úr kész együttműködni a kormánnyal abban, hogy a különböző, fővárost érintő problémák kezelése megtörténjen. (Bauer Tamás: Jegyzőkönyv készült?) Még úgy tűnt, hogy a kormányülést követő sajtótájékoztatón is kész erre a főpolgármester. (Bauer Tamás: Jegyzőkönyv nincs róla!)
Ezután 180 fokos fordulat történt. Nyilván a főpolgármester úr hazament, és a PR-osai elmagyarázták neki, hogy nem helyes, ha a kormánnyal bármiféle együttműködés kialakul, sokkal kedvezőbb talán a számára vagy a pártja számára, ha a konfrontáció tudatos fenntartására törekszik.
Hogy mennyire kicsinyes ez a magatartás, arra hadd mondjak egy példát. Néhány nappal a kormányülést követően a főpolgármester úr egy reggeli televíziós műsorban arról panaszkodott, hogy mennyire magalázó volt számára a kormányülés, mert nem a főasztalhoz ültették ezen a kormányülésen, hanem egy szervizasztalhoz, pincérasztalhoz, vagy úgymond, macskaasztalhoz.
(9.20)
A riporter együtt szörnyülködött vele, hogy "valóban, ez borzalmas, egy macskaasztalnál ültették le a főpolgármestert?" Sajnos a főpolgármester úr nem tudja, hogy a kormányülésen mindenkinek meghatározott helye van, és a meghívott vendégek egy külön asztalnál foglalnak helyet. Ennél az asztalnál foglalt helyet korábban a Központi Statisztikai Hivatal elnöke (Bauer Tamás: Igazat mondott!), ennél foglalt helyet az Országgyűlés elnöke, és ennél foglalt helyet a Nemzeti Bank elnöke is. Számukra nem volt megalázó ez a helyzet (Bauer Tamás: Elég szégyen!); úgy tűnik, a főpolgármester úr számára külön elbánás lett volna ildomos. Ennyit a macskaasztalról és a főpolgármester konfrontatív tevékenységéről.
Engedjenek meg néhány számot arról, hogy a főváros valóban kedvezőtlenebb helyzetbe kerül-e vagy sem. Szeretném elmondani, hogy a 2000. évben az arányosabb forráselosztás mellett is megmarad a főváros kiemelt helyzete, hiszen itt egy lakosra 83 900 forint jut, míg ugyanez az átlag országosan 67 100 forint, a vidéki településeken 63 500 forint. Szeretném elmondani azt is - gondolom, a képviselő asszony ezt jól tudja -, hogy a főváros önfinanszírozó képessége jóval kedvezőbb az átlagosnál. Ezt reprezentálja például az iparűzési adó, amelyből a főváros az országos átlag 2,2-szeresét, míg a vidéki átlag 3-szorosát realizálja.
A főváros kiemelt helyzete tükröződik az államháztartás egészéből történő részesedésében is. Az önkormányzati szabályozott forrásokon túl figyelembe véve a központi beruházásokat, a fejezeti célelőirányzatokat, a központi intézményhálózat adatait is, a fővárosban egy lakosra 194 800 forint jut, ami 137 százaléka az országos átlagnak, és 155 százaléka a vidékinek. Hadd tegyem ehhez hozzá azt is, hogy számos olyan közintézmény működik a fővárosban, amelyet a központi költségvetés finanszíroz, költségvetésük az adott szakminisztérium költségvetésében szerepel.
Ezen felsőoktatási intézmények, múzeumok, könyvtárak, művészeti intézmények, bíróságok, ügyészségek, rendőrség, egészségügyi intézmények, sportlétesítmények és közigazgatási hivatalok szolgáltatásait azonban döntő részben vagy jelentős hányadában a fővárosi lakosság veszi igénybe. Ez összesen az 1999. évben 150,1 milliárd forintot tesz ki, és az ilyen fővárosi intézmények részesedése az azonos típusú intézmények összkiadásaiból 31,2 százalékot tesz ki. Én tehát azt gondolom, hogy a számok egyáltalán nem tükrözik azt, amit a képviselő asszony állított.
És mindehhez még hadd tegyem hozzá azt is, hogy Katona Kálmán közlekedési miniszter ott, a kormányülésen meghívta Demszky Gábort egy M0-ás szakasz avatójára; sajnos a főpolgármester úr ezt a meghívást sem tudta elfogadni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
