DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Nagyon köszönöm. A Ház jelen lévő tagjai remélhetőleg meggyőződhettek arról, hogy milyen liberális egyház a Magyarországi Evangélikus Egyház, hogy ha két ilyen ember is megfér ebben az akolban.
Természetesen különbség van közöttünk. Én az egyház - mondjuk így - hivatalos és főállású lelkésze vagyok, és ennyiben bárhol - lelkészi eskümnek megfelelően - tanítanom kötelességem, amely természetesen mindig megmérettetik mind a Szentíráson, mind az Evangélikus Egyház hitvallási iratain.
Ha ön kívánja, kint a folyosón nagyon szívesen számot adok arról - túl a Luther-idézeten -, hogy milyen alapjai vannak a kijelentéseimnek. (Dr. Fenyvessy Zoltán közbeszól.) Ha nem tart rá igényt, akkor is megkapja!
De a helyzet az, hogy természetesen megkérdeztem, mind a két püspököt fölhívtam, kikérvén a véleményüket és álláspontjukat. Az egyik külföldön volt, tehát az övét nem kaphattam meg, a másikét megkaptam. A híveket is kérdezte. Természetesen őket is meg szoktam kérdezni. A felsorolt evangélikus példák innen származnak. Senkinek semmi baja azzal, hogy ki mikor megy a temetőbe, magánügynek tekintjük. A zsidók jahrzeitet ünnepelnek, és eszükbe nem jutna, hogy valamelyiknek a jahrzeitje legyen állami munkaszüneti nap.
Én pusztán az ellen berzenkedem - ahogy ezt fogalmaztam -, hogy egy felekezeti ünnep nyilváníttassék állami ünneppé; mert engedje meg nekem: valóban nem az MSZP nevében szóltam, hanem a saját magam nevében. Van némi történelmi tapasztalatom arról, hogy ezek a dolgok hogyan szoktak történni.
Köszönöm a figyelmüket.
