DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A most tárgyalandó törvényjavaslat a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosítását indítványozza, valamint a 2001. évi népszámlálást törvényi formában javasolja elrendelni. Ez a tervezet tehát két törvényi szintű szabályozást javasol.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogatja az előterjesztés módosító javaslatait a statisztikáról szóló törvény módosítására vonatkozóan. Támogatja azt a célkitűzést is, hogy országunk valós állapotáról minél szélesebb körű és hitelesebb képet kapjon mind a kormányzat, mind a közvélemény. Erre tekintettel egyetértünk a népszámlálás elrendelésével és 2001. évi lebonyolításával.
Magyarországon 1870 óta tartanak népszámlálást. Erre általában 10 éves időközökben kerül sor. 1975 óta népesség-nyilvántartás is működik. Ez azonban nem képes pontosan és minden részletre kiterjedően érzékelni a népszámlálás tárgykörébe tartozó valamennyi kérdéskört. Ezért a MIÉP képviselőcsoportja is szükségesnek tartja, hogy az adott időszakban regnáló kormányzat évtizedenként mérje fel a kormányzati hatalom alatt álló népességet és annak részletekre kiterjedő jellemzőit. Tekintettel a jelentős munkával és felkészüléssel járó feladatra, indokoltnak tartjuk ennek a törvénynek a mostani megvitatását, mivel így jelentős idő áll majd rendelkezésre a felkészüléshez.
Támogatjuk az előterjesztést és annak azt a részét is, amely szerint a vallásra és a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdések is szerepelnek a felmérésben, természetesen szigorúan önkéntes alapon. Mindkettő, még ha nem is várható teljes körű válaszadás, sokkal megbízhatóbb adatokkal fog szolgálni ezekben a témákban, mint a kis létszámú reprezentatív mintavételek. Elvégre nem is lehet összehasonlítani azoknak az adatoknak a megbízhatóságát, amelyeket 7-8 millió embertől lehet kapni azzal, amit egy 1000-1500 fős mintavétel adhat, még ha az a legobjektívebb is kíván lenni, arról persze nem is beszélve, ha a felmérés nem is igen törekszik az objektivitásra. Legalább tisztábban lehet majd látni a vallásosság mértékét, amihez már mint tényhez lehet igazítani az egyházi iskolák számának szükségességét és azok támogatását vagy éppen maguknak az egyházaknak a támogatását.
A jelenleginél tisztábban lehet majd látni az ország nemzetiségi összetételét is, ami szintén fontos abból a szempontból, hogy ne az egyes nemzetiségek képviselői mondják meg, hány embert képviselnek, hanem az állampolgárok önkéntes és titkos bevallása legyen e téren is a meghatározó, maga után vonva ennek jogi, támogatási és egyéb következményeit is.
(20.20)
A MIÉP képviselőcsoportja egy pontos és hiteles nemzeti dokumentációs csomag keletkezését várja a népszámlálástól, amely ráirányítja a közvélemény és a kormányzati szervek figyelmét a hazánkat sújtó tragikus demográfiai helyzetre.
Magyarország demográfiai helyzetében 1980-tól egészen új szakaszt írunk, ekkor kezdődött el a vészes népességfogyás időszaka. Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint 10 millió 709 ezer, az 1990-es népszámlálás szerint már csak 10 millió 375 ezer volt a népesség száma, 1999. január 1-jén pedig 10 millió 92 ezer volt az ország népessége.
Pártunk, a Magyar Igazság és Élet Pártja már megalakulásának a kezdetétől erőteljesen felhívta a figyelmet erre a problémára. Egyházak és egyes társadalmi szervezetek szintén érzékelték és hangsúlyozták ennek a problémának a súlyát, más, nemzeti elkötelezettségű pártok egyes képviselői is meg merték olykor említeni ezt a problémát.
Látni kell azonban azt is, hogy nem elegendő erről a témáról pusztán értekezni. Határozott állami akarat hiányában konkrét és összehangolt elképzelések kidolgozására sajnos eddig nem került sor. A törvényhozás felelős azért, hogy jogrendszerünk összehangolt módon védje a megszületendő és a már megszületett gyermekek érdekeit.
Ezért Országgyűlésünk mint törvényhozó testület valamennyi tagjának érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy a jelenleg hatályos jogrendszer szolgálja-e népünk lakosságának az újratermelődését. A MIÉP frakciója ebből a szemszögből jogrendszerünk alapos és sürgős átgondolására hívja fel a kormányzatot. Merni kell kérdéseket megfogalmazni, és a kérdések megfogalmazását merni kell megválaszolni!
Jogrendszerünk jogágakra tagozódik, ezért a kérdéseket is jogági szakterületenként érdemes feltenni egy törvényhozásnak, hogy a népszámlálás előrelátható és számszerűségében várhatóan tragikus eredménye miatt milyen lépéseket kellene sürgősen megtenni.
A munkajog vajon tisztességes és korrekt módon szabályozza-e, hogy egy gyermeket szülő anya visszakerülhessen a munkahelyére? Ha visszamegy a gyedről, gyesről, visszaveszik-e? Ha munkaszerződése megkötése előtt űrlapokat kell kitöltenie, és nyilatkoznia kell arról, hogy akar-e gyermeket, hátrányba kerül-e? Vajon dr. Majtényi László adatvédelmi biztos tiltakozott-e valaha ilyen űrlapok rubrikái ellen? Szabad-e ilyen kérdéseket feltenni, vagy ezek a kérdések az intim szférába tartoznak? Miért nem emelik magasra a szociálliberális pártok ezekben a kérdésekben a civil kurázsi zászlaját?
A fő kérdés ezen a területen a munkából gyermekvállalás miatt kieső nő újrafoglalkoztatása, a gyed, gyes időtartama alatti esetleges képzése, gyermekneveléssel járó kötelezettségeinek a munkajogi elismerése.
Továbbmenve: az egészségügyi igazgatásról rendelkező jogszabályok vajon elősegítik-e a magzat kihordását és létrehozását? Manapság, ha egy kismama szül, az többszörösébe kerül, mintha abortálna. Ma Magyarországon egy abortusz tízezer forintba kerül. Ha az abortáló aláír egy nyilatkozatot, hogy szociális krízishelyzetben van, akkor ebből még négyezer forintot el is engednek neki. Amikor Bokros Lajos megajándékozta csomagjával országunkat, eszébe sem jutott sokaknak, neki természetesen a legkevésbé, hogy az abortusz költségtérítését lényegesen felemelje.
Miért van az, hogy népességünk drámai csökkenését csak csendesen sajnálkozva, konstatálva próbálja politikusaink, erre hivatott személyiségeink hozzávetőlegesen pontosan körülhatárolható része felemlíteni? Miért olyan fontos az abortusz könnyed kivitelezhetőségéhez való görcsös ragaszkodás?
Továbbá a szociális ellátásról és igazgatásról szóló jogszabályaink is áttekintésre szorulnak ebből a szemszögből. Elegendőnek bizonyul-e ezen a jogterületen a Bokros-csomag által megszüntetett családi pótlék intézményének az alanyi jogon történő visszaállítása vagy az alanyi jogú gyed 2000. január 1-jével történő visszaállítása? Ezek kétségtelenül előremutató lépések a korábbi szociálliberális kormány által bevezetett szabályozásokhoz képest, ezek visszaállítását a MIÉP képviselőcsoportja is támogatta.
Azonban a népszámlálás eredményeként nyilvánosságra kerülő részletes statisztikai adatok meg fogják erősíteni azt a jelenleg is ismert tényt, hogy ezek az intézkedések önmagukban nem elegendőek. Egy család létszámának a gyarapodása az első gyermek megszületésével kezdődik el. Napjainkban azonban az első gyermek megszületésével párosulnak a legjelentősebb kiadások, hiszen a kisbaba gondozásához minden felszerelést meg kell vásárolni a családnak, amivel természetesen nem rendelkezik egy fiatal házaspár.
A népszámlálás kimutatásai is meg fogják erősíteni azt a tényt, hogy a fiatal párok jelentős része az első gyermek vállalását követően egy-két éven belül olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy bölcsődébe kell adni a gyermeket, és az anyának munkát kell vállalnia a családfenntartás érdekében. Ilyenkor legtöbbször elmarad a további utód megszületése. A MIÉP-frakció kéri a kormányt ennek a témának az átgondolására is.
Adójogi szabályozásunk koncepciója vonatkozásában is kérdéseket kell feltennünk a népszámlálás várható eredményeinek a tükrében. Vajon jogrendszerünk ezen a területen megfelelően támogatja-e a gyermeknevelő családok érdekeit?
Valahányszor ez a szempont felmerül, a személyi jövedelemadózással szemben mindig a családi jövedelemadózás elve merül fel. A MIÉP a családi jövedelemadózás gondolata mellett elkötelezett párt. A családfenntartók ugyanis a családjukban nevelt kiskorú személyek eltartásáért is felelősek, nem csupán a saját személyük fenntartásáért, mint például egy egyedülálló személy, ezért jövedelmük nem tekinthető személyi jövedelemnek, mert ez a családjogi törvény szerint nem csupán az övék.
A személyi jövedelemadóra vonatkozó jogszabályok azonban a családfenntartókat egyedülálló személynek tekintik. Amikor erre alkalom nyílik, olyankor ez mindig elmondásra kerül, amivel elvileg mindenki egyetért, de változatlanul minden marad a régi, helytelen, igazságtalan, méltánytalan gyakorlat szerint.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a személyi jövedelemadó nem az egyetlen adónem, amit a gyermeket vállalónak fizetnie kell. Az áfa a gyermeket nevelő családok számára szintén nagyon jelentős teher. Ha megnézzük a babafelszerelési tárgyaktól a gyermekjátékokon és a gyermekruházaton át az iskoláztatási kiadásokig egy gyermeket nevelő család kiadásait, akkor azt kell látnunk, hogy ezek áfaköteles kiadások. A csörgő, az iskolatáska, a búgócsiga és a tornazsák árába 25 százalékos áfa van beépítve. Kell-e a családok gyerekneveléssel szorosan összefüggő kiadásait áfával terhelnie az államnak? Miért nem biztosít az állam ennek a meghatározott termékkörnek áfamentességet?
Ha megvizsgáljuk, hogy az elmúlt évtizedben mennyi adókedvezményben részesültek a multinacionális vállalatok, akkor kiderülhet, hogy ennek egy töredéke is elég lett volna a gyermekek számára. A mostani törvénytervezetben javasolt közelgő népszámlálás árnyékában ezeken a kérdéseken is lenne alkalom elgondolkodni.
Az elmúlt évtized hitel- és pénzintézeti politikája sem kedvezett a gyermekeket nevelő családoknak. Amikor a rendszerváltozáskor átalakultak a kedvezményes fix kamatozású lakáshitelek kamatfeltételei mozgó kamatozású hitelekké, sok gyermeket nevelő család került a fizetésképtelen adósok listájára a banki nyilvántartásokban. A kialakult bizonytalan helyzetben sok újszülött mulasztotta el világrajövetelét.
Ezeket a családokat még nem konszolidálta egyetlen kormány sem. Pedig ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás óta mennyi bankot konszolidált az állam, és ez milyen hatalmas összegeket emésztett fel, akkor világosan kimutatható, hogy ezeknek a kis egzisztenciáknak a konszolidálása a bankok konszolidálására fordított összeg töredékéből megvalósítható lett volna. Az ebből fakadó egzisztenciális jégverést maguk előtt görgető családok konszolidálása a mai napig várat magára. Sajnos, a népszámlálás nem tudja majd kimutatni, hogy hány és hány meg nem született gyermek adatai összeírását kell mellőznie a népszámlálást lebonyolító adatfelvételi biztosnak, akit a családok ilyen helyzet miatt nem tudtak vállalni.
Az előttünk álló népszámlálás eredményeinek a konkrét népesedési, statisztikai adatait megelőlegezve a MIÉP képviselőcsoportja úgy látja, hogy öt stratégiai jogági területen kell jelentős koncepcióváltást magáévá tenni a törvényhozásnak ahhoz, hogy népességünk tragikus fogyása megállítható legyen.
(20.30)
Vannak azonban alapok, amelyekre lehet építkeznie a törvényhozásnak. Magyarországon a fiatal párok két-három gyermeket terveznek a házasságkötéskör. Ezek az elképzelések menet közben, a fent megjelölt jogterületek helytelen szabályozása miatt korlátozódnak egy gyermekre. A magyar nők többsége azonban gyermekre mindenképpen vágyik. Meg kell tehát teremteni a gyermekvállalás közegének feltételeit, és el kell túrni az útból azokat az akadályokat, amelyek a gyermekvállalás útjában feltornyosultak.
Még a szakembereket is meglepte annak a felmérésnek az eredménye, amelyet tíz országban végeztek, és a kérdés mindenhol ugyanúgy volt megfogalmazva: üres-e az élete annak a nőnek, akinek nincs gyermeke? Magyarországon a nők 90 százaléka jelentette ki, hogy igen, gyermek nélkül az élet nem lehet teljes. A boldogsághoz igenis kell a gyermek, voksoltak a magyar nők. Ezzel magasan elsők lettünk abban a rangsorban, ahol többek között a franciák, belgák, olaszok, németek mondhatták el véleményüket. Erről a felmérésről a Kismama című újság számolt be büszkén ez évi szeptemberi számában.
Ha tehát a magyar nők voksoltak ebben a kérdésben, akkor arra a törvényhozásnak is célszerű volna rábólintania, ugyanis úgy gondoljuk, hogy egy ilyen közegben, amelyben ennyire ragaszkodnak a gyermekhez, egy okos családpolitikával hosszú távon megállítható a népesség fogyása. Ehhez az előbb felsorolt öt jogterületen kellene elhárítani az akadályokat, megteremteni a feltételeket - és mindezt koncepciózusan, összehangolt módon.
Összegezve: a MIÉP képviselőcsoportja támogatja a jelenleg tárgyalandó törvényjavaslatot, egyetért azzal, hogy 2001-ben népszámlálást tartsunk, szeretnénk azonban, ha ebben a súlyos kérdéskörben 2001-nél korábban őszinte és elhatározott szándék alakulna ki a kormánypárti és az ellenzéki oldalon helyet foglaló valamennyi képviselőtársunk között. A MIÉP képviselőcsoportja sejti ugyanis, hogy a 2001-es népszámlálások számszaki eredményei nem lesznek örömre okot adók. Ezért azt javasoljuk a törvényhozásnak, hogy ne várjon a javasolt kérdéskörökben 2001-ig, vegyen bátorságot magán, és merészelje megtenni a szükséges lépéseket, méghozzá minél előbb.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP és az MDF soraiból.)
