DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindjárt ezzel a Tímár képviselő úr által felvetett problémával és az arra adott válasszal kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy igen tisztelt képviselőtársaim megítélésem szerint nem egy malomban őröltek, mert Tímár képviselő úr azt mondotta volt, hogy a visszaható hatály amiatt következik be, hogy a már jogerősen elítéltekre és a büntetésüket töltőkre is kiterjed a szigorúbb szabályozás. Márpedig kiterjed mindazokra, aki még az enyhébb végrehajtási kedvezményben nem részesültek. Tehát végeredményben csak részben fogadható el arra a kérdésre a válasz, amit az emberi jogi bizottság iménti előadója felvetett.
Az egy más dolog, én nem tudom: ez valami új rendelkezés, hogy a részletes vita előtt is a bizottsági előadók felszólalnak, hiszen az általános vita előtt már kifejtették az észrevételt? Lehetséges ez is egyébként, ha ezt igénylik a bizottságok. (Bauer Tamás: Lehet, a Házszabály biztosítja!) Csak a gyakorlatban nem nagyon szoktuk alkalmazni.
Nagyon rövid leszek: az 1. és a 4. ajánlási pontokhoz szeretnék rövid észrevételeket fűzni, és indokolni az általam, továbbá Hankó Faragó Miklós képviselőtársam által jegyzett 1. számon szereplő módosító javaslatot.
Nem táplálok hiú reményeket. Az alkotmányügyi bizottság keddi ülésén az államtitkár úr a kormány üléséről jövet jelezte, hogy egyetlenegy módosító indítványt támogatott a kormány, ez Pokol képviselő úrnak a szigorításra vonatkozó indítványa. Én mégis röviden elmondom azt, amit nekem az 1. ponttal kapcsolatosan el kell mondanom. Ugyanis én komoly visszalépésnek tekintem azt, hogy az elítélt és a védő indítványozási jogát a javaslat megszünteti.
(22.50)
Miért? Azért, mert nem helyettesíti ezt az indítványozási jogot a törvényerejű rendelet 36. § g) pontjában meghatározott panasz, kérelem előterjesztéséhez való jog, ugyanis a bíróság érdemben nem is foglalkozhat a kérelemmel, ha az hozzá megérkezik, mert erre a törvény nem ad lehetőséget. Tehát az ügy érdemi eldöntésével nem foglalkozhat, hanem visszautalhatja azt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának jogkörébe, hogy kérem szépen, jött egy ilyen panasz ide, aztán tessék megvizsgálni, hogy ez megalapozott, nem megalapozott, és amennyiben az intézet parancsnoka úgy látja, akkor terjessze elő ő ezt a kérelmet, mert egyébként a bíróság ezzel érdemben nem tud foglalkozni. Ez, azt hiszem, így teljesen egyértelmű.
Amiért én szólni kívánok, az az, hogy megítélésem szerint nem az az indok, ami a törvényjavaslat szakaszhoz fűzött részletes indokolásában szerepel. Mégpedig, mivel az átmeneti elhelyezést illetően a parancsnok döntési kompetenciájába tartozik a dolog, így indokolt az, hogy az evsz szabályai is ugyanabban a kompetenciában szerepeljenek; nem ez az indok. Az indok az, most már világosan látjuk, hogy az esetek egy részében, egyes statisztikák szerint körülbelül 20 százalékában, másrészt 27 százalékban vagy 26 százalékában, a megyei börtönbíró az intézmény véleményétől eltérő határozatot hoz.
Ez a két szomorú eset, amely a közelmúltban megtörtént, nem teljesen úgy történt ténybelileg, mint ahogy az kiderült a bizottság ülésén, hogy ott a parancsnok véleménye ellenére történt a döntés: csak az egyik esetben történt így, amikor aztán nem volt később ügyészi fellebbezés, tehát első fokon jogerőre emelkedett ez a bírói határozat; a másik esetben viszont maga a börtön is javasolta az evsz alkalmazását. Én úgy emlékszem, hogy Solt Pál elnök úr ezt adta elő a bizottsági ülésen - a jegyzőkönyvben megnézhetjük. De ez sem kardinális kérdés.
A kardinális kérdés megítélésem szerint az, hogy mi - nagyon helyesen egyébként - vizsgáljuk a társadalom védelme szempontjából az egész esetkört, de ugyanakkor nem vizsgáljuk azon elítéltek tömegének a szempontjából azt, hogy ők rendkívül hátrányos helyzetbe kerülnek egyébként is a szigorítás kapcsán, azonban hogy annak a bírónak ne tehessenek közvetlen indítványt, aki az ő ügyükben a döntési joggal rendelkezik, én ezt egészen egyszerűen majdnem elképzelhetetlennek és megengedhetetlennek tartom.
Alkotmányossági kérdés, hogy a törvény által rendelt bíróhoz való jog magában foglalja az odafordulás lehetőségét. Nem alanyi jog. Egyetértek az államtitkár úr korábbi érvelésével, visszaemlékszem erre. De a kezdeményezés, már elnézést kérek, egy olyan fórumhoz, ahol a döntés megszületik, nekem igenis alanyi jogom, hogy én közvetlenül odafordulhassak garanciális szempontokból. Elmondtuk azt is, hogy miért. Kérem szépen, a bírói jogkör korlátozását is jelenti megítélésem szerint ez a megoldás, azért, mert a bíró dönthet a parancsnok véleményének megfelelően - javasolta, jó, ráütöm a pecsétet, megadom az evsz-t -, avagy pedig elméletileg mondhatja azt, hogy én a parancsnok javaslata ellenére sem fogom megadni, amit elenyészőnek, sőt gyakorlatilag talán kizártnak is tartok. Tehát formálissá teszi, kiüresíti a bírói hatáskört.
A Solt elnök úr és a miniszterelnök úr találkozóját követő sajtótájékoztatón - én a televízióban láttam, és az újságokban olvastam róla - a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, hogy ez a törvénytervezet ezt a problémát, hogy a bíróság másként ítél, mint ahogy azt a bv javasolja, megszünteti azáltal, hogy most már a bírónak nincs mit mérlegelni.
Kérem szépen, erről van szó, így mondta a miniszterelnök úr - nem biztos, hogy szó szerint idézem, de ez volt a lényege -, hogy ezt a problémát megoldja ez a törvényjavaslat, mert ha nem terjesztheti oda közvetlenül a kérelmet a védő vagy az elítélt, akkor a bírónak nincs miről döntenie, gyakorlatilag nincs mérlegelési lehetősége a börtönparancsnok véleményével szemben. Ez a bírói hatáskör kiüresítését jelenti, és alkotmányossági problémákat vet fel, és nem is tudunk ezzel a rendelkezéssel így egyetérteni. Én nagyon kérem és tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy gondolja meg ezt a dolgot.
Én nem akarok már arról beszélni, hogy egyébként sem biztos, hogy a szigorítások mindig azt az eredményt fogják elérni, ezekben az esetekben pedig pláne nem, de rendben van, a társadalom védelme érdekében tényleg mindent el kell követni annak céljából, hogy az ilyen sajnálatos esetek minimumra csökkenjenek. De minimális példák miatt azért ennyire túlmenni és ennyire távoli dolgokat is lehetetlenné tenni, szerény véleményem szerint nem lehet.
Ami a 4. pontban szereplő módosító indítványomat illeti, azt én már itt szóban különösebben indokolni nem is kívánom. Az írásban leírt indokolásomat fenntartom, azzal a kiegészítéssel, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amennyiben a büntetés megkezdése, tehát a végrehajtás foganatba vétele és az előzetes fogva tartás között csak egyetlenegy nap eltelik - tehát mondjuk egy napra valamikor szabadlábra helyezik a foganatba vétel előtt, bár ez gyakorlatilag nem egy nap szokott lenni, hanem valamivel több -, akkor már eleve kizárja az evsz. alkalmazásából.
Nagyon félő, hogy azoknak az elsőbűntényeseknek vagy kisebb súlyú bűncselekményeket elkövetetteknek az előzetes fogvatartási idejét fogja ez a beszámítás tekintetében megakadályozni, akik egyébként az evsz-re alkalmasak lesznek, illetve méltóak lesznek arra, hogy ebben a kedvezményben részesüljenek. Tudniillik azok, akik végig előzetes letartóztatásban vannak, egészen a jogerős ítéletig, rendszerint a nagy jelentőségű, nagy tárgyi súlyú bűncselekmények miatt vannak ilyen hosszú ideig, végig előzetes letartóztatásban, amit általában fegyház fokozat követ - gondoljunk itt az emberölésekre, a minősített eseteire, amivel én magam is egyet tudok érteni -, de ennek az előzetesnek a beszámítását megengedi a törvény. Ugyanakkor a másik rendelkezése pedig megakadályozza azt, hogy ez a fegyházfokozatra elítélt esetleg bármikor kezdeményezhesse az evsz-t, hiszen korlátlan mérlegelési lehetősége van a börtön parancsnokának.
És az utolsó mondatom: az előzetes fogva tartásban eltöltött idő a fogva tartottra nézve legalább akkora súlyt és hátrányt jelent, mint majd a jogerős büntetés, elítélés, így a bírói gyakorlat által kialakított ezen a jogintézménynek a megszüntetését céltalannak tartom, és nem fog a szigorítás irányába hatni, hanem talán visszafelé fog elsülni.
Köszönöm szépen.
