DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértünk azzal, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására ott szülessen az előterjesztés, az indítvány, ahol a legjobban ismerik az elítéltet, ahogy az államtitkár úr is mondta, azok részéről szülessen az indítvány, akik a legtöbbször és leghosszabb időt együtt töltik vele.
Hiszen a börtönőr is majdnem foglya a börtönnek, majdnem ugyanannyit tölt a börtönőr a börtönben vagy összességében talán - nem is talán, hanem biztos -, mint jó néhány elítélt, alaposan ismeri tehát az elítélteknek nemcsak azt a fajta magatartását, amiért el lehet marasztalni vagy büntetni lehet a végrehajtás alatt, hanem tudja azt, hogy hogy viszonyul a börtönben vagy büntetés-végrehajtási intézetben a munkához, hogy viszonyul a zárkatársaihoz, miket mond, hogy mit fog csinálni majd szabadulása után. Mindezt a büntetés-végrehajtási bíró nem tudja, de a büntetés-végrehajtási intézet dolgozói, alkalmazottai igenis tudják!
Természetes, hogy ha megmaradna az indítvány előterjesztésének, a bíróhoz való előterjesztésnek a joga az elítéltnél, az ügyvédnél - igaz ugyan, hogy a mostani jogszabályban évente csak egyszer lehet azonos tartalommal előterjeszteni, de azért az ügyvédeket se nézzük le annyira, hogy nem tudnak más-más tartalmú előterjesztéseket tenni egy éven belül többször is, és ez természetesen indokolatlanul leterheli a bírót. Hagyjuk meg tehát az előterjesztést annak, aki rendszeresen együtt van azzal az elítélttel! Ő a példából is tanulva tudja, hogy miért milyen előterjesztést tesz.
Ami pedig azt illeti, hogy Mécs Imre képviselőtársam említette, hogy ezt az 1. számú módosítást az alkotmányügyi bizottság is támogatta, nyilván azért, mert alkotmányossági kifogást fedezett fel benne: jómagam, csakúgy, mint Csákabonyi képviselőtársam, jelen voltunk azon az alkotmányügyi bizottsági ülésen, nem erről volt szó. Egyszerűen arról, hogy a kormánypárti képviselők kevesebben voltak, és az ellenzéki képviselők megszavazták, fel sem merültek alkotmányossági kifogások. Olyan kifogások felmerültek, amelyek itt is elhangzottak, hogy esetleg a bírónak nem lesz mérlegelési joga. A kormánypárti képviselők nem készültek megfelelően, és nem voltak jelen elegendő létszámban, ez az egyetlen oka volt annak, hogy ezt az 1. pontot támogatták. A további pontok megtárgyalására már bejöttek kellő számban, és úgy születtek a megfelelő döntések.
Rátérnék viszont a saját módosító javaslataimra. Bár egyiket sem támogatta az alkotmányügyi bizottság, én azért mégis elmondanám a módosító indítványok okát.
Négy módosító indítványom van, amelyek gyakorlatilag két témát ölelnek föl. Az egyik típusnak a lényege az, hogy börtön fokozatnál ne legyen alkalmazható az enyhébb végrehajtási szabály. A másik indítványtípus pedig arra vonatkozik, hogy az eredetileg jogerősen börtönbüntetésre ítélet elítéltet, ha a büntetés végrehajtása közben átminősítik a büntetését enyhébb fokozatra, tehát fogház végrehajtási fokozatra, akkor se részesíthessék ebben a kedvezményben, az enyhébb végrehajtási szabályban. Megmondom, hogy miért tettem ezeket az előterjesztéseket.
Egyértelmű, hogy azokat, akiket jogerősen fogházbüntetésre ítéltek, méltónak lehet ítélni arra, hogy időnként kiengedjék a szabad életbe. Hiszen akit fogházbüntetésre ítéltek, az vagy első bűntényes, vagy nem szándékos bűncselekményt követett el, hanem gondatlan lehetett a cselekménye, vagy pedig olyan enyhe súlyú bűncselekményt követett el, hogy ha őt időközönként kiengedik a szabad életbe, akkor sem fog súlyos bűncselekményt elkövetni, hiszen eredendően sem súlyos vagy szándékos bűncselekményt követett el.
(23.30)
A börtön fokozatra ítéltek viszont már vagy visszaesők vagy szándékos bűncselekményt elkövetők vagy pedig súlyos bűncselekményt elkövetők. Ez indokolta, hogy én a börtön fokozatnál és a börtön fokozatból enyhébbre átváltoztatott ítéleteknél nem javasoltam az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását.
Meg kívánom jegyezni, hogy a bizottsági tárgyalás során ellenzéki képviselőtársaim azzal próbálták alátámasztani azt, hogy igenis szükséges a súlyosabb végrehajtási fokozatban lévő elítélteknek is megadni az enyhébb végrehajtási szabályokat, hogy valamivel motiválni kell őket, hogy hamarabb szabadulhatnak, kikerülhetnek az életbe, és ha ilyen motiváltság van, akkor jól fognak viselkedni, míg ha ilyen motiváltság nincs, akkor semmifajta visszatartó erő nem létezik velük szemben.
Jelezni szeretném, anélkül, hogy enyhébb végrehajtási fokozatot kaphatnának, kétféle motiváció létezik: egyrészt, ha jól viselkednek, akkor adott esetben nem kell végig kitölteni a büntetésüket, hanem attól függ, hogy börtönben vagy fegyházban vannak, megfelelő kedvezménnyel korábban szabadulhatnak. A másik pedig, hogy átsorolhatók, átváltoztatható a büntetés enyhébb végrehajtási fokozatra. Tehát igenis érdemes jól viselkedni és nem állandóan szembe helyezkedni a törvényekkel, úgy, mint kint az életben, legalább bent viseljék magukat rendesen, és akkor hamarabb szabadulnak, és enyhébb végrehajtás alatt tölthetik le a hátralévő idejüket a büntetés-végrehajtási intézetben.
Azt azért el szeretném mondani, hogy szerintünk, a Magyar Igazság és Élet Pártja szerint alapvetően nem a bűnöző érdekeit kell képviselni, hanem a társadalmat kell megvédeni bűnözőktől.
Hallottunk az alkotmányügyi bizottság ülésén számokat is, hogy milyen nagy számú volt az enyhébb végrehajtási szabályok által időről időre kiengedettek száma, és milyen kevés volt az általuk elkövetett súlyos bűncselekményt száma. Itt, ha jól emlékszem, két emberölésen kívül hat nemi erőszak is volt, és én ezt is a súlyos bűncselekmények közé sorolom. Ha megkérdezzük azokat, akiknek a sérelmére ezeket elkövették, vagy azok hozzátartozóit megkérdezzük, azt hiszem, nem azt mondják, hogy ez kevés, hanem az így elkövetett hat nemi erőszak szerintem sok, egy is sok nemhogy hat.
Az igaz, és ezt én sem vitatom és a MIÉP sem vitatja, hogy fontos a jó útra tért elítéltek megértése és bizonyos jutalmazása, kedvezményben részesítése, azonban mindennél sokkal fontosabb az állandóan jó úton járó, becsületes, törvénytisztelő állampolgárok védelme, nem megadva azt a lehetőséget az esetleges bűnelkövetés miatt börtönbüntetésre ítélteknek, hogy az ideiglenes eltávozásuk alatt újabb bűncselekményt kövessenek el - ezáltal nem látjuk védve a törvénytisztelő állampolgárok érdekét. Egyetértünk a súlyosbítással, és bár az alkotmányügyi bizottság az én módosító javaslataimat nem támogatta, én - és a MIÉP is - azért minden további nélkül támogatni tudom Pokol Béla előterjesztését, mert az majdnem hasonló, mint az enyém, csak ő egy végrehajtási fokozattal fölötte kezdte el szabályozni, hogy a fegyházból börtönre átváltoztatott ne részesülhessen kedvezményben, míg én azt mondtam, hogy a börtönből fogházra átváltoztatott sem részesülhetne a javaslat szerint a kedvezményben. Pokol Béla javaslatát tehát a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)
