CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlen, hogy képviselőtársam azokról a kritikákról, amelyek a bizottság ülésén általánosan a költségvetéssel kapcsolatosan megfogalmazódtak, nem szólt, hiszen ezek voltak a lényeges kritikai elemek, s ezekből vezethetők le a fejezettel kapcsolatos kritikák is.
Az első mindjárt azt, hogy méltatlan körülmények között tárgyalja az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot, hiszen ahogy kiszámoltuk, a 2113 oldalnyi előterjesztésből 3 nappal a bizottsági ülés előtt kaptunk meg 1637 oldalt. Ez soha nem volt még a magyar parlament történetében, hogy mindössze három nap álljon rendelkezésre ekkora előterjesztés-mennyiség feldolgozására. Úgy gondoljuk, hogy ez a parlament tekintélyének, a költségvetés tekintélyének lejáratása.
Azok a makroszámok, amelyekből a költségvetési törvényjavaslat kiindul, tehát 4-5 százalékos gazdasági növekedés, 6-7 százalékos infláció és a bérek 8,2-8,7 százalékos várható növekedése, megítélésünk szerint irreálisak, elfedik azt a valóságot, amit egyébként a kormány képviselői is nyilvánvalóan jól tudnak.
(18.10)
Lehetőséget adnak egy optimista pozitív propagandára, amely a valóságban egyébként nyilvánvalóan egészen más számokat fog mutatni. Így elfedik ezek a számok azt, hogy a nyugdíjak reálértéke várhatóan csökkenni fog, újabb 30 milliárd forintot fogunk a nyugdíjasok zsebéből kiszedni, legalábbis a parlamenti többség. Elfedi azt, hogy a közalkalmazottak jelentős többségének nemhogy növekedne a keresete reálértékben, hanem valószínűleg csökkenni fog. Elfedik a számok azt a valóságot, hogy az a családtámogatási rendszer, amelyet a kormány továbbra is erőltet itt az Országgyűlésben, az a szegényektől áramoltat át forrásokat a gazdagok irányába, 20 százalékkal csökkenti a családi pótlék értékét, vásárlóerejét, és továbbra is a gyermekkedvezmény irányába indít el növekedést, amely a családok egy nagyon nagy részének nem vagy nem teljes egészében igénybe vehető támogatás.
Felháborító az, ahogy a helyi önkormányzatokkal bánik ez a költségvetési törvényjavaslat. Az ÁSZ elemzése szerint mindössze 6,3 százalékkal növekednek a '99-es előirányzathoz képest a javasolt források. Ez várhatóan mindenképpen reálérték-csökkenéshez fog vezetni, és ami itt forráscsere címen történik, az valóban a csendes ulti kategóriája, de lehetne mondani egy hazárdabb játékot is, ez az "itt a piros, hol a piros" játék a kormány részéről.
A feladatok és források közötti feszültség tovább nő, olyan többletfeladatok, mint a közoktatási törvény változása, amelyből körülbelül 8,8 milliárd forint lefedetlen marad, a lakástámogatási rendszer, a munkanélküli-ellátás, a közmunka megszervezése, az okmányirodák megszervezése mind-mind pluszfeladatként jelenik meg, források biztosítása nélkül.
A kormány 8,25 százalékos béremeléssel számol, eközben csak 5 százalékra biztosít forrást, és a 3,25 százalékra pedig azt mondja, hogy létszámleépítéssel kellene megoldani, akkor, amikor ez a létszámleépítés már lezajlott, akkor, amikor ezzel párhuzamosan új feladatokat kapna ugyanez az intézményrendszer. A dologi kiadások növekedésével pedig nem számol, nem ismeri el ezt a költségvetés. Úgy gondoljuk, hogy ez - azzal összefüggésben, hogy a központi költségvetési szervek kiadásai 16 százalékkal nőnek - felháborító, kiáltó ellentmondás, és ilyen típusú módosító indítványok ennek az egyenlőtlenségnek a kiküszöbölésére indokoltak.
Áttekinthetetlen - és itt csak megerősíteném az európai integrációs bizottság kisebbségi előadójának megfogalmazásait - az európai csatlakozásra fordított források nagyságrendje, felhasználási módja, és ez a nemrégiben megjelent országjelentés tennivalóival nincsen szinkronban.
Ami a fejezetet illeti, úgy gondoljuk, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetben aránytalan az ifjúsági és a sportfeladatokra biztosított források nagyságrendje. Az ifjúsági területen a gyermek- és ifjúsági alapprogramra az előző évihez képest is 70 millióval, de a '98. évi tényhez képest 190 millióval kevesebbet tervez, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványra 80 millió forinttal kevesebbet tervez a költségvetés, mindeközben persze dicsekszik a 12 százalékos fejezeti növekménnyel.
Befejezésül: azért sem tartottuk általános vitára alkalmasnak ezt a költségvetési törvényjavaslatot, mert egy sor olyan feladatot, amely '99-ben is volt, és amelyre biztosított forrást a költségvetés, 2000-ben újra megismétel, tehát áttekinthetetlen, hogy mire akar költeni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
