DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak a rend és a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy szemben a Horváth Zsolt képviselőtársam által mondottakkal, a bizottság ülésén nem került szóba Szekeres elnök úr mondanivalója.
Az egészségügyi és szociális bizottság szocialista és szabad demokrata képviselői a jövő évi költségvetési javaslatot általános vitára alkalmatlannak minősítették, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy a kedvező gazdasági folyamatok és optimista prognózisok ellenére rendkívül szűkmarkúan bánik az embereket, s ezen belül a valóban rászorultakat érintő jóléti kiadásokkal, szűkmarkúan bánik az egészségügyi és szociális ágazattal.
Elfogadhatatlan és végső soron a kormányprogramban vállalt ígéretekkel is ellentétes, hogy az egészségügy beruházási előirányzatai befagynak, hogy az AIDS-megelőzést, a mentálhigiénét, a röntgendiagnosztika fejlesztését is szolgáló szakmai programok elolvadnak, és sorsuk követhetetlenné válik az intézményi keretek árnyékában. Elfogadhatatlan, hogy bár a szociális feladatok bővülését törvények írják elő, s az állampolgári jogok biztosa folyamatosan sürgeti az elavult és méltatlan elhelyezési körülményeket nyújtó idősgondozó és fogyatékosokat ellátó intézmények korszerűsítését, a fejezet támogatása valójában csökken.
Ezt a Szociális és Családügyi Minisztérium jelen lévő főosztályvezetője is elismerte, amikor azt mondta, hogy ők ugyan elég hangosak voltak, de más minisztériumok vezetői még náluk is hangosabbak voltak. Úgy fogalmazhatnék, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszer látványos vereséget szenvedett a költségvetési alkukban.
Kicsit konkrétabban néhány érzékeny területről: az ellenzéki képviselők kifogásolták, hogy a közmunkaprogramok finanszírozása éppen akkor nem nő, amikor a kormány a munkanélküli-ellátások korlátozására készül, a munka világába akarja visszavezetni a munkanélkülieket, legalábbis a retorikában.
Másodszor: sajnálatos, és az igazságosság, valamint az esélyegyenlőség elvét sérti, hogy ismét nem jutott pénz a családi pótlék emelésére, holott ez az a juttatás, amelyhez minden család hozzájut, függetlenül a biztosítási jogviszonyától és az adóköteles jövedelmétől. A családi pótlék, mint ahogy erről a költségvetési bizottság kisebbségi véleményében már szó esett, második éve egy fillérrel sem emelkedik, és ennek következtében ennek az ellátásnak a vásárlóereje az 1998. évi érték 80 százalékára csökken jövőre.
Harmadszor: az egészségügy központi költségvetési támogatása az idei zárolás előtti eredeti előirányzathoz képest mindössze 5 százalékkal nő, ezen belül a felújításra szánt pénzeszköz nominálisan is csökken, és nyoma sincs az alapellátás privatizációját elősegítő finanszírozási háttér megteremtésének, amelyről az egészségügyi miniszter úr előszeretettel szokott szólni a nyilvánosság előtt.
Ez a helyzet azért is tarthatatlan, mert egy évvel ezelőtt a kormány azzal érvelt, és ez is elhangzott a bizottsági vitában, hogy új koncepció kidolgozásán szorgoskodik. Ehhez kellenek a háttérintézmények, ezért szenvednek az egészségügy már megkezdett fejlesztési programjai csúszást. Tudomásul vettük, mint ahogy azt is tudomásul vettük, hogy új prioritásokra kell a pénz. Ehhez képest viszont a mai napig nem állt össze az egészségügy fejlesztésének stratégiája. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmazott, hogy az egészségügy reformjára vonatkozó dokumentumok továbbra sem állnak rendelkezésre.
Nincs tehát, tisztelt képviselőtársaim, vállalható program az egészségügy korszerűsítésére, és ehhez nyilván nehéz forrástöbbletet biztosítani. Ezért kellett az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságában nagyon határozott nemet mondani erre a költségvetésre.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
