DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előterjesztések bizottsági vitája során több általános észrevételt tettünk. A felvetett problémák jellege és súlya mindenképpen figyelmet érdemel a tisztelt Országgyűlés előtt is, ezért engedjék meg, hogy most is szóljak ezekről egy pár szót.
Az előző ciklus igazságügyi kormányzata megindított egy átfogó igazságügyi reformot, amelyet - nyugodt szívvel állíthatjuk - politikai meggondolásból a jelenlegi kormányzat lefékezett, sőt egyes egységeit megbontotta, álláspontunk szerint ezzel jelentős károkat okozott az országnak. Mint ismeretes, az utolsó pillanatban került leállításra az ítélőtáblák működésének a megkezdése. Erről ugyan most már elhangzott egy-két vélemény, de ettől függetlenül azt állítjuk (Dr. Hende Csaba: Tényeket mondtam, és nem véleményt!), hogy a működés feltételei úgy tárgyi, mint személyi vonatkozásban megvoltak. Az erre illetékesek a legtermészetesebb módon készültek az új bírósági és ügyészségi fórumok működésének beindítására.
Az új, 1998. évi XIX. számú érvényes büntetőeljárási törvény, amely a maga egységes szerkezetében lett volna hivatott a büntetőeljárás korszerűsítését és ezzel együtt az eljárás hatékonyságát szolgálni, nem léphet hatályba 2000. január 1-jén. Két, egymással szoros összefüggésben álló eleme az előttünk lévő törvénycsomagnak az országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az éppen most esedékes büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosítása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül mondtam, hogy éppen most esedékes módosítás. Ugyanis várható lesz, hogy az elkövetkezendő években többször is módosításra kerül a büntetőeljárás. Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész szavait idézve úgy tűnik, hogy most már 2003-ig a büntetőeljárási jog a permanens átalakítás állapotában lesz. Egybehangzó szakmai vélemények alapján állíthatjuk, hogy az új büntetőeljárási törvény szétdarabolása és részenkénti beemelése a hatályos jogba jelentős mértékben megnehezíti a jogalkalmazást, a gyakori módosítások elbizonytalaníthatják a jogalkalmazót. Az ilyen gyakorlat nem szolgálja a jogbiztonságot, holott a jog stabilitása az eljárásjogok területén szinte a legfontosabb követelmény, hiszen az abban szereplő hatóságok részére a szabályozórendszer egy tevékenységi normát és formát állít fel. Ennek gyakori változása, nehezen kezelhetősége visszahat munkájuk minőségére.
Nem osztom azokat a kormánypárti megállapításokat, miszerint nem az új Be. szétdarabolásáról és szakaszos átemeléséről van szó, hanem az ott szereplő intézmények alkotó módon történő továbbfejlesztéséről, továbbá azzal sem érthetek egyet - ellentétben egy fideszes képviselőtársam bizottságban kifejtett véleményével -, hogy bölcs dolog lenne egyes intézmények szinte tetszés szerinti beemelése a hatályos jogba.
Az általános vita keretében a büntetőeljárási törvénytervezettel összefüggésben csak érintőlegesen kívánok pár kérdéssel foglalkozni. A tervezet 57. §-ában foglalt azon rendelkezéssel, hogy a hatóság által engedélyezett szóbeli kihallgatás nélkül a tanú által írásban tett vallomást két tanú, illetőleg a bíró vagy közjegyző hitelesítse, nem érthetek egyet. Nem világos ugyanis, hogy a tanúk, illetve a bíró, vagy a közjegyző mit is tudnának igazolni, hiszen a hitelesítés csupán arról szólhat, hogy ezt a tanú maga írta alá - ennyit, és nem többet. A bíró és a közjegyző előtti hitelesítésnek akkor lenne értelme, ha a tanú előttük írná meg a tanúvallomását, de úgy gondolom, ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Kriminalisztikai problémákat is felvet a kérdés, nevezetesen: a tanú nem arra válaszol, ami esetleg a lényeg lenne, nem intézhető hozzá kérdés, a hatóság tagja nem tudja megfigyelni a tanú reakcióit, a tanúkihallgatás bonyolult, kriminálpszichológiai ismereteket is igénylő feladat. Ha mindezeket figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a szóbeli kihallgatás mellőzése veszélyeztetheti a büntetőeljárás hitelességét. Csak igen indokolt és kivételes esetben tartom megengedhetőnek a javaslatban meghatározott vonatkozó szabályokat, például a tanú egészségi állapota vagy más olyan elháríthatatlan akadály, amely a megjelenését korlátozhatja. Kérdés lehet azonban az is, hogy az ilyen írásban tett tanúvallomás a bírósági szakaszban hogyan használható fel.
Dicsérendő célkitűzés az eljárás gyorsításának igénye, de nem hagyható figyelmen kívül a sértett tanú védelme sem. A jelenlegi szabályozás értelmében a sértett tanú csak kizárólag a vádlott kihallgatása után, a vádlott jelenlétében hallgatható ki, mely azzal jár, hogy az érintettek több alkalommal is úgy jelennek meg a bíróságon, hogy nem hallgathatók ki, és ez nemcsak munkakiesést eredményez részükre, hanem emocionálisan is hátrányosan érintheti őket. Álláspontunk szerint, ha a vádlott idézés ellenére önhibájából nem jelenik meg a tárgyaláson, lehetővé kell tenni legalább a sértett tanú, de talán még a többi tanú kihallgatását azzal, hogy ezen bizonyítás anyagát később a vádlott elé kell tárni, és ha kéri, akkor az érintett tanút ismételten be kell idézni, és meg kell hallgatni.
(22.20)
Ez nagyban növelné az eljárások hatékonyságát, csökkentené az eljárások időtartamát és ezzel együtt a költségét is.
Képviselőtársam az elmúlt plenáris ülésen aggályait fejezte ki a javaslat egyes intézményeivel kapcsolatban. Így többek között kifogásolta az úti okmány elvétele kényszerintézkedés tervezett szabályait. Ezt folytatva kell szólnom a lakhelyelhagyási tilalom és a már említett úti okmányok elvétele kényszerintézkedésekről. Mindkét jogintézmény gyakorlati alkalmazása során elgondolkodtatónak tartom azt a körülményt, hogy a vádirat benyújtásáig az ügyész is elrendelheti ezen kényszerintézkedéseket. A hatályba nem lépett új Be. mindenképpen előremutatóbb, hiszen csak a bíróságot jogosítja fel e kényszerintézkedések alkalmazására. Megjegyzem, hogy az elmúlt ciklusban megalkotott büntetőeljárás korszerű szabályait igazolja az a tény, hogy e két intézményt szinte teljes egészében átveszi az előttünk lévő törvényjavaslat. Álláspontom szerint mindenképpen kívánatos, hogy az említett, a súlyos joghátrányt eredményező kényszerintézkedéseket csak a bíróság alkalmazhassa.
Az úti okmányok elvétele tervezett, túl szigorú szabályai pontatlanok is egyben, mert ha jól tudom, lehetőség kínálkozik külföldre utazásra új típusú személyi igazolvánnyal is majd, amely nem elsősorban úti okmány, de erről a tervezet nem szól. Épp ma értesültünk arról, hogy 2000. január 1-jétől nyolc európai országba lehet majd utazni a személyi igazolvánnyal. Nyilvánvaló, ebben a kérdésben olyan megoldást kell találni, hogy a jogintézmény céljának megfeleljen, ugyanakkor a személyi igazolványtól ne fossza meg az érintettet. A lakhelyelhagyási tilalomnál pontatlannak tűnik a "terület", "körzet" kifejezés használata. Helyesebb és egyértelműbb lenne a helység, helységek vagy megye megjelölése. Erre vonatkozóan majd módosító javaslatokat is fogok beterjeszteni.
Az új büntetőeljárásból meríthetett volna nagyobbat is a javaslat, mert több összefüggő szabály átemelésével a törvénytervezetbe felvett intézmény hatékonyabban funkcionálhatna. Nem látom okát annak, hogy miért nem vették át például az úti okmány elvétele intézményénél a korlátozott tartalmi és területi engedélyezés lehetőségét.
Az ügyészi szervekre a büntetőeljárás módosításai fokozatosan növekvő feladatokat rónak, emelkednek a munkaterhek, így az ügyészi szervezet működése szempontjából alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a korábban megállapított létszámkeretet nyissák meg, mert ellenkező esetben a már kiképzett szakembereknek a létszámhiányra tekintettel az ügyészi szervezetet el kell hagyniuk, tudniillik nem lesz státus rá. Ezzel összefüggésben át kellene gondolni a fogalmazóképzést is, illetve azt, hogy megint megfelelő számban lehessen felvenni majd fogalmazókat az ügyészségekre.
Javaslom végezetül, hogy az érdekelt szakemberekkel a legközelebbi módosítás előtt folytassanak szakmai egyeztetést, ne kíméljék a szakmai fórumokat, érdekképviseleti szerveket sem, mert véleményük megismerése a törvényalkotás eredményességét segítheti.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Hende Csaba tapsol.)
