DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1472. számú törvényjavaslat általános vitája keretében elsősorban e törvényjavaslat második részéhez kívánok hozzászólni, tekintettel arra, hogy az igazságszolgáltatás működését érintő törvények kapcsán benyújtott törvényjavaslat olyan terjedelmű, hogy frakción belül képviselőtársaimmal még az általános vita keretén belül is egyfajta munkamegosztásra törekedtünk.
(21.00)
A törvényjavaslat ezen része a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény néhány rendelkezését módosítja, elsősorban is ennek a törvénynek az alapelveit. Azt hiszem, hogy sem a tudományos élet képviselői, sem a szakmai körök érdeklődését különösebben a törvényjavaslatnak ez a része nem váltotta ki, talán éppen a törvényjavaslat terjedelmessége miatt, és mert a közérdeklődés középpontjába inkább a büntetőeljárási törvények és a büntetőjogszabályok módosítása került; jóllehet, a polgári eljárás szabályainak megváltoztatása, alapelveinek átfogalmazása alapvetően meghatározó a polgárok életében, hiszen a több tízezernyi vagy százezernyi polgári eljárás a polgárok életviszonyait átalakítja, megváltoztatja. Mintegy fél évszázadnyi elveket ad fel most a törvényhozás reményeim szerint, illetve a kormány kezdeményezésével, amikor ezeket az alapelveket megfogalmazza.
Ezek közül én a teljesség igénye nélkül hármat emelnék ki. Az egyik a bíróság feladatával kapcsolatos új megfogalmazás, második a hivatalbóliság elvének visszaszorítása, a harmadik pedig - elég csúnya szóval - a perhatékonyság növelése. A bíróság feladatát a hatályos törvény az igazság kiderítésére való törekvésben határozta meg évtizedekkel ezelőtt. Igazából olyan tudományos vélemények elhangzottak már... - és itt hadd idézzem néhai Farkas József professzor álláspontját, aki azt vallotta, hogy az igazság kiderítése nem lehet teljes körű igénye a polgári eljárásjognak, hiszen eleve olyan intézményei vannak az eljárásjognak, amelyek ezt megakadályozzák, ellene hatnak. Itt a törvényes vélelmekre kell gondolni vagy olyan esetekre, amikor a polgári eljárás keretében a bíróság a valószínűségi szintű bizonyítással is megelégszik. Itt származási perekre gondolhatnék vagy egyáltalában a bizonyítási kötelezettség, pontosabban a bizonyítási teher szabályaira, amikor is a bizonyítatlanság következményét az adott tényt állító, tehát bizonyításra köteles félnek kell viselnie.
Nyilvánvaló, hogy egy illúzió volt azt elvárni, és a polgári eljárással szemben olyan követelményt támasztani, hogy a polgári eljárás során az igazságnak kell kiderülnie. Persze, ebben hittünk és hittek az igazságszolgáltatásért folyamodó felek is, csak aztán végül a döntés vagy egyik félnek volt igazságos, vagy a másiknak, igazából nem az igazságosság volt az objektív igény az ítéletekkel szemben. Ezt ismerte fel egyébként az igazságügyi kormányzat, amikor most már korszerűen határozza meg a bíróság feladatát, mégpedig abban, hogy a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez a feleknek ehhez való jogait hivatott és köteles a bíróság érvényesíteni.
Nagyon érdemes a bíróság feladatkörének ekkénti meghatározását a másik oldalról is megvizsgálni, tehát ami a bíróság feladata, az a fél joga, tehát a fél jogainak a biztosítása egyben a bíróság kötelezettsége. Meggyőződésem, hogy a bíróság ezt a hármas igényt, ezeket a feladatait akkor tudja biztosítani, ha pontosan azokat az elveket juttatja kifejezésre eljárása során, amelyeket a törvény az alapvető elvek fejezetében meghatároz. A törvény maga mondja azt egyébként, hogy a bíróság a törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit csak az alapelvekkel összhangban értelmezheti, mintegy egészében egy nagyon fontos alapelvként rögzíti tehát a törvény értelmezésével kapcsolatos, a bíróság által követendő magatartást.
A most hivatkozott elvek közül és az általam kiemelendők közül tehát a hivatalbóliság elvének visszaszorítása az egyik legfontosabb, jövőbe mutató és a törvény hatálybalépése után szinte azonnal alkalmazandó és folyamatosan kifejlődött igény. Vagyis a per, a polgári eljárás ura a fél, vagyis a felek rendelkezési jogát kell segítenie a bírósági eljárásnak. Az, hogy a polgári eljárás kezdeményezője kivételes esetektől eltekintve a fél, tehát a fél a per ura, egyébként alapvető rendelkezésekben megnyilvánul, hiszen maga az eljárás a fél kezdeményezésére indul, de ami újszerű itt, hogy a bíróság az eljárása során a fél kérelmeihez és nyilatkozataihoz kötve van. A fél dönti el azt, hogy milyen jogot milyen ténybeli alapon érvényesít, de a fél joga azt is eldönteni, hogy a bizonyítottságnak milyen szintjével elégszik meg az eljárás menetében. Eddig a bíróság hivatalból volt köteles a bizonyítást lefolytatni, úgy is fogalmazhatnék, hogy túlzott kíváncsisággal indokolatlan bizonyítási terhet vett a vállára, és ez az eljárás olyan fokú elhúzódásához vezetett, amely már a védeni kívánt jogi érdek sérelmével járt. Hiszen az eljárás - és ez egy másik alapelv - mielőbbi befejezéséhez néha fontosabb érdek fűződik, mint esetleg a bizonyításnak egy alacsonyabb fokán történő döntéshez.
Némileg, és ezt kritikaként hadd mondjam, akkor következetesen szakítani kellett volna egyébként a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlásával kapcsolatosan azzal a tilalmi szabállyal, amely azt mondja, hogy szankcionálandó az a peres fél, amelyik olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős. Nyilván tiltani kell a perbeli hazugságot, igazmondási kötelezettséget kell előírni, ez változatlanul a törvényben megvan, de azt hiszem, ha a bizonyítást most már a fél kötelességévé tesszük, akkor nem feltétlenül kell feltárnia olyan tényt, amely esetleg az ő oldaláról pervesztést fog eredményezni. Tehát ennyiben szinkronba kellene hozni az új elvekkel a fél ezen magatartásának az értékelését.
Nagyon következetesen érvényesíti a javaslat a felek egyenlőségének elvét, úgy is mondhatnám, hogy esélyegyenlőségének az elvét, a bíróság kötelességévé teszi ennek az elősegítését, részben változatlan szabályok megtartásával, tehát a jóhiszemű pervitel kötelezettségének a fenntartásával és egyébként sokkal szigorúbb szankcionálásával; mert utalnék rá, hogy az eddigi pénzbírság összege egészen pontosan tízszeresére fog emelkedni. Ugyanakkor az esélyegyenlőség elvét szolgálja az is, hogy nem ad indokolatlan jogi segítséget az akár jogi képviselő nélkül eljáró fél számára, mert egyfajta kioktatási kötelezettség továbbra is megmarad, de ez most már nem az anyagi jogról való tájékoztatás kötelezettségét jelenti a bíró számára, hanem az eljárási jogai tekintetében tartja csak meg szűk körben ezt a fajta kötelezettséget.
A harmadik elv - amit felhívnék és utalnék rá - a perek mielőbbi befejezésének az elve. Ez az elv nemcsak kinyilatkoztatásra kerül az alapvető elvek között, hanem tulajdonképpen a polgári perrendtartás módosításának, tehát tételes jogi szabályainak a módosítása mind vagy döntő részben azt szolgálja, hogy ez az elv megvalósuljon, tehát ésszerű időn belül a perek befejeződjenek. Nagyon korszerű és előremutató az a felfogás, amely a perek gyorsítását, tehát meghatározott perbeli cselekmények időhöz kötését nemcsak a peres felek részére írja elő határidő kitűzésével és a határidők elmulasztása miatti szankciók kilátásba helyezésével, hanem a bíróság számára is határidőket határoz meg.
(21.10)
Csak példaként, hogy ez az elv miként jelenik meg a módosításra kerülő törvényi szabályozásban: a keresetlevél idézés nélküli kibocsátására abban az esetben is sor kerülhet, ha a jogi képviselővel eljáró fél alapvető, a perrendtartásban előírt hiányosságokkal adja be a keresetlevelet, vagy nem csatolja a meghatalmazást, vagy nem rója le az illetéket; tehát nem fogja a bíróság az időt azzal tölteni, hogy ilyen esetben hiánypótlásra hívja fel a felet vagy a jogi képviselőjét, hanem egyből a keresetlevél elutasítására kerül sor.
Nagyon újszerű - és én, megmondom őszintén, személy szerint is nagy várakozással fogom figyelni ennek a jogintézménynek a mikénti meghonosodását - a fellebbezési jogról való előzetes lemondás intézménye. Ugyanis ez azt a célt szolgálja, hogyha a felek mindegyike jogi képviselővel jár el, akkor az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztése előtt, tehát ítélethozatal előtt előre már egy meghozandó ítélet elleni fellebbezési jogukról lemondanak. Én egy kicsit nehezen tudom ezt elképzelni, mert ez talán akkor fordulhat elő, ha mindkét fél abban bízik és abban biztos, hogy azt a pert megnyeri. Az államtitkár úr segítségével is maradok inkább ennél a megoldásnál, tehát én úgy képzelem, hogy előzetes lemondásra akkor kerülhet sor, ha mindkét fél a pernyertességben hisz. Ehhez viszont annak az elvnek kell maradéktalanul érvényesülnie, amit egyébként a perrendtartás leszögez, hogy pártatlan és tisztességes eljárást kell a bírónak lefolytatnia, pervezetése során a részrehajlás gyanúja sem merülhet fel, de nemcsak részrehajlás gyanúja nem merülhet fel, hanem nem tehet olyan nyilatkozatokat, amelyekből valamelyik fél esetleg a per megnyerésére biztosan következtet, mert egyébként ehhez az intézményhez túl sok reményt akkor nem fűzhetünk.
Az eljárás gyorsítását fogja nyilvánvalóan szolgálni - és ígérem, nem fogom az általános vita keretében végigelemezni a javaslat rendelkezéseit - az a megoldás, hogy az alperesi ellenkérelem körébe vonja a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztést mint a védekezés egyfajta módját, tehát már az ellenkérelem - ami magába foglalja a védekezés ezen módját - keretében, tehát a felperesi kereseti kérelem előterjesztését követően nyilatkozni kell ezen igények tekintetében is. Az igazolási kérelem 6 hónapról 3 hónapra leszállítása ugyancsak az eljárás gyorsítását szolgálja.
Sokkal érdekesebb, és ennek a perrendtartásnak az új szellemiségét jelzi az, hogy javaslat a bíróság részére állapít meg olyan határidőket, mely határidők eddig a szabályozásból hiányoztak. A bíró kötelessége a beadványt, legyen az keresetlevél vagy bármilyen más előkészítő irat, 30 napon belül megvizsgálni. A jegyzőkönyvet, amelynek elkészítésére eddig egy irreálisan alacsony időtartam volt a bíróság részére meghatározva, most a bíróság 15 napon belül készítheti el, de ezt a jegyzőkönyvet 15 napon belül annak a félnek, aki részére azt kézbesíteni kell, ki is kell kézbesíteni, hiszen a perbeli jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a jegyzőkönyv előtte van, és a korábbi perbeli cselekményekről hitelesen értesülhet.
A bíróságnak 30 napon belül intézkednie kell a tárgyalás kitűzése iránt, és a tárgyalást 6, illetve 9 hónapon belül ki is kell tűznie. Ez is újdonsága az eljárásjognak. A tárgyalás elhalasztásának tekintetében új rendelkezés, hogy a folytatólagos tárgyalás határnapját a bíróságnak nyomban ki kell tűznie, és ezt a kitűzést úgy kell teljesítenie, hogy a folytatólagos tárgyalásra 6 hónapon belül kerüljön sor.
Nagyon lényeges szabály a határozat kézbesítésére vonatkozó határidő megállapítása, amivel kapcsolatosan a javaslat úgy rendelkezik, hogy az írásba foglalástól számított 15 napon belül a határozatot kézbesíteni kell. Általános panasz volt a bírósági eljárásokkal kapcsolatosan, hogy az írásba foglalás még úgy-ahogy megtörtént, tehát határidőn belül megtörtént, de aztán hónapok múlva került kézbesítésre egy hónapokkal korábbi időpontra dátumozott ítélet, tehát tulajdonképpen a bíróságot nem kötötte a kézbesítés tekintetében semmilyen határidő, jóllehet a jogkövetkezmények, a joghatások a kézbesítéshez állnak be. A fellebbezési tárgyalás egy esetben lesz csak a jövőben elhalasztható. És még egyet említenék, a másodfokú bíróság az iratokat 30 napon belül köteles megküldeni az elsőfokú bíróságnak, tehát a kézbesítésre vonatkozó szabályok érvényesítése mellett most már a fél egy bizonyos határidőn belül joggal számolhat azzal, hogy az érdemi döntést megkapja.
Ezeket példaként, tehát az alapelveket is példálózva említettem meg, és a perrendtartásnak azokat az új, a javaslatban szereplő rendelkezéseit is, amelyek az alapelvek megvalósítását elősegítik. Én kiemelkedő jelentőségűnek tartom - a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának álláspontját közvetítve és elmondva - a polgári perrendtartás módosítására vonatkozó javaslatot, és azt támogatjuk, mert bízunk abban, hogy azok a kormányzati célok, amelyek az igazságszolgáltatással kapcsolatosan megfogalmazódtak, a törvényjavaslat elfogadása esetén megvalósulhatnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
