DR. HELMECZY LÁSZLÓ
DR. HELMECZY LÁSZLÓ
DR. HELMECZY LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Az 1472. számú törvényjavaslat büntetőeljárási törvényt érintő részével szeretnék foglalkozni a Fidesz frakció részéről, illetve érintőlegesen az ítélőtáblákkal, hiszen a kettő tulajdonképpen szervesen összefügg.
A törvényjavaslatban lévő Be. novella tulajdonképpen egy elfogadott, de hatályba nem lépett új büntető-eljárási törvénynek egyes rendelkezéseit veszi át, és az is megállapítható, hogy az új büntetőeljárási törvény hatályba lépése és a táblák behozatala a jogrendszerünkbe szerves egységet képez. Ezzel kapcsolatosan az államtitkár úr által elmondottakon túl én még az ítélőtáblákkal kapcsolatosan egy észrevételt szeretnék tenni. Azon túl, hogy az ítélőtáblák korábbi behozatalát jogrendszerünkbe a számadatok sem indokolták, még egy lényeges körülmény van. Nevezetesen az, hogy ilyen számadatok mellett aránytalanul lassította volna az ítélőtáblák, illetve a négyfokozatú eljárás behozatala a büntetőeljárást mint olyat.
Még egy érv az új Be. hatályba lépésének elhalasztása mellett: amikor a kormány úgy döntött, hogy elhalasztja az új büntetőeljárási törvény hatályba léptetését 2000. január 1-jére, a szakma már olyan késésben volt, amit nem lehetett volna behozni. Arra szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy az egykori, eredeti büntető perrendtartás az 1896-os törvénnyel lett elfogadva, és 1900-ban négy esztendei felkészülés után lépett hatályba.
Ennek a mostani törvényjavaslatban lévő Be.-módosításoknak tulajdonképpen, tisztelt Ház, két markáns része van. Az egyik rész az, amely az eljárások gyorsítását, egyszerűsítését szolgálja úgy, hogy igyekszik megtartani a garanciális elveket, és vannak pontosító részei, illetve nyilván további garanciális elemei.
Mik azok, amik az eljárás gyorsítását, egyszerűsítését szolgálják? Néhányat csak kiragadnék. A nyomozási határidőket rugalmasan szabályozza, a szakértői bizonyítás rugalmasabb szabályozása, a hatósági tanúknak, a védőknek a jelenlétére vonatkozó szabályok, az írásban tett vallomás lehetősége. Az új büntető-eljárási törvényből is átvesz egyszerűsítő és gyorsító megoldásokat, így a lemondást a tárgyalásról, vagy a távollévő terhelt elleni eljárás lehetőségének a behozása.
Vannak pontosító és garanciális elemet tartalmazó részei is a novellának, így a lakhelyelhagyási tilalom, amelyet Ábrahám képviselőtársam is említett az előbb. Az ő hozzászólására reflektálva szeretném elmondani, hogy én a gyakorlatban nem érzem olyan nagy problémának azt, hogy a lakhelyelhagyási tilalmat adott esetben az ügyész is engedélyezheti. Azért nem érzem a gyakorlatban nagy problémának, sőt az eljárást gyorsító és könnyítő intézménynek is tartom és még garanciális intézménynek is, mert kényszerintézkedésről van ugyan szó, amit az új Be. valóban a bíróságnak enged meg, de a lakhelyelhagyási tilalom a Be.-nek ebben a módosítással érintett rendszerében is tulajdonképpen egy előzetes letartóztatást helyettesítő és a terhelt mozgását korlátozó intézmény, amely elősegíti a hatóságok munkáját. Hangsúlyozni szeretném, úgy, hogy nem kerül sor bírósági határozat alapján adott esetben szabadságelvonásra.
Azt gondolom, az ilyen módon való szabályozás semmiképpen nem hátrányos végül a terheltre sem, hiszen elkerül egy sokkal súlyosabb kényszerintézkedést, elkerül tulajdonképpen egy bírósági eljárást, és a hatóságoknak pedig kifejezetten előnyös, hiszen a terhelt nyilván a lakhelyét nem tudja megváltoztatni vagy elhagyni.
(22.30)
Ily módon gyakorlatilag könnyebben lehet sort keríteni arra, hogy a hatóság rendelkezésére álljon.
Visszatérve a pontosító, illetőleg a garanciális, gyorsító elemekre - ilyen például az útlevél elvételének a büntetőeljárási törvényben való szabályozása -, tudjuk azt, hogy a közelmúltban ezzel kapcsolatosan voltak gyakorlati problémák is, erre külön azonban nyilvánvalóan nem kívánok kitérni.
Mik a leggyakoribb kifogások a büntetőeljárási törvény mostani módosításával? A gyakori kifogások azok, hogy az új büntetőeljárási törvényt szétdarabolja, illetőleg az a másik gyakorlati kifogás, hogy az új büntetőeljárási törvényt szakaszosan veszi át a novella, illetőleg az 1472-es törvényjavaslat. Ennek ellenére azt állítom, hogy alkotó módon veszi át. Mondanék rá példát; a jogegységi eljárást a korábbi Be. ahogy átveszi, illetőleg ahogyan ez a novella átveszi arra vonatkozóan, amikor a jogegységi eljárás a terheltre is kihat. A másik kifogás az, hogy szakaszos az átvétel, illetőleg átmeneti ez a Be. Azt gondolom, abban igaza van Ábrahám képviselőtársamnak, hogy valóban szükség lesz a Be. további módosítására, ez nem kétséges, azonban azok a szabályok, amelyeket tulajdonképpen ez a Be.-módosítás hoz, nem átmeneti, hanem hosszú távú, megalapozott és garanciális szabályok. Tehát nem hároméves szabályozásról van tulajdonképpen szó, hanem hosszú távú szabályozásról. Más kérdés, hogy valóban bizonyos mértékben, figyelemmel a korábbi Be.-módosításra is, szakaszosan történt. Tehát kisebb terjedelmű törvénymódosításra, én sem vitatom, lehet számítani természetesen az elkövetkezendő időben. De ezt egyébként indokolja tulajdonképpen az ítélőtáblák felállítása, az ezzel kapcsolatos konzekvenciákat nyilvánvalóan a jogalkotónak le kell vonni.
Összegezve: a Be.-módosítás gerincét tulajdonképpen az új büntetőeljárási törvényben már kodifikált és a jogalkalmazás számára is megnyugtató megoldást jelentő szabályok teszik ki, amelyek, úgy gondolom, jól beilleszthetők a hatályos büntetőeljárási szabályokba. Összességében álláspontom szerint a büntetőeljárás szabályozása, amely a T/1472. számú törvényjavaslatban fellelhető, mindenképpen az eljárás gyorsítását, sok esetben egyszerűsítését és rugalmasabbá tételét szolgálja úgy, hogy a garanciális elemek, amelyek egy büntetőeljárási törvénynél nagyon-nagyon fontosak, minden esetben fellelhetők. Jól követhető a jogalkotó azon szándéka, hogy minden módosítás, legyen az az új Be. pontosítása vagy esetleg új szabályozás bevezetése, figyelemmel van a garanciális szabályokra, ami az én álláspontom szerint, mivel a büntetőeljárás nagyon sok esetben alapvető szabadságjogokat is korlátozott, igen lényeges körülmény.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
