DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagy érdeklődéssel hallgattam Bauer képviselő úr laikusnak tűnő, ám igen nagy jogi szakértelemről tanúskodó hozzászólását.
(22.00)
Visszafelé haladva: ha jól figyeltem a vita eddigi menetét, akkor Csákabonyi képviselő úr azt kifogásolta, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény, tehát egy bizonyos törvény - kétharmados törvény - egyes rendelkezéseit támogatni tudják, míg más rendelkezéseit nem tudják támogatni. Ez a felfogás szöges ellentétben áll Bauer képviselő úr felfogásával, mert ha törvényenként terjesztjük elő, ez a probléma akkor is fennáll az MSZP oldaláról.
Egyébként pedig szeretném felhívni Bauer képviselő úr figyelmét arra, hogy ez a törvénycsomag, amelyet a kezemben tartok (Felmutatja.) és amely az ön asztalán is fekszik, oly szorosan összetartozó részekből áll, hogy ezek az intézkedések mint fogaskerekek kapcsolódnak egymásba az igazságszolgáltatás nagy gépezetében, és ezek harmonikus együttmunkálkodása fogja majd azt eredményezni, hogy remélhetőleg a törvényjavaslat elfogadása után egy hatékonyabb, gyorsabb, korszerűbb igazságszolgáltatási rendszere lesz az országnak, és a perek valóban rövidebb ideig fognak tartani.
Képviselő úr, csak egy olyan rendelkezést mondjon az előttünk fekvő javaslatból, amely lényegi tartalmánál fogva nem kapcsolódik össze az előterjesztés többi részével! Képviselő úr, ilyet nem tud mutatni! Pontosan az ennek az előterjesztésnek a lényege, hogy rámutatunk vele arra, hogy a magyar igazságszolgáltatás helyzetének javítása nem az ítélőtábla, nem ítélőtáblák, tehát nem ékezetek kérdésén múlik, képviselő úr, hanem nagyon-nagyon sok kölcsönhatásban lévő, amúgy igen sok pénzbe kerülő intézkedéstől összességében függ. Ezt mutatjuk be ebben az előterjesztésben, és erre teszünk kísérletet a parlament segítségével.
Ami az ítélőtábla vagy ítélőtáblák kérdését illeti, ez engem egy kicsit emlékeztet Madách Ember tragédiájából a homousion és a homoiusion problematikájára. Képviselő úr, a világért nem szeretném önt alkotmányjogi tájékoztatásban részesíteni, mert erre nem vagyok hivatott, de szeretném azt önnek elmondani, hogy az egyes jogintézményekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság mindig a tartalmi kérdéseket tekinti döntőnek; itt az a tartalmi kérdés, hogy négyszintű vagy háromszintű bíráskodás legyen-e Magyarországon.
Az egy országos ítélőtábla mellett is megvalósul a négyszintű bíráskodás, ezért a tartalmi alkotmányossági követelmény igenis megvalósul.
Amennyiben kételye van e tekintetben, és nyilván nem ön az egyetlen, ez már a vitában több oldalról elhangzott, úgy módja van bárkinek az Alkotmánybírósághoz fordulni, nekünk e tekintetben nincs tartanivalónk, szakmailag jó lelkiismerettel mondhatom ezt.
Ami azonban az ügy lényegét illeti, ezt most még egyszer el kell mondani: ezelőtt egy esztendővel a kormány azt mondta, hogy az Országgyűléstől egy kis időt kér, hogy megvizsgálja, felmérje, hogy vajon biztos, hogy azok a vágányok, azok a sínek, amelyeket önök, az előző, 72 százalékos többségű koalíció, kétharmados törvények és az alkotmány módosítása keretei között az igazságszolgáltatási reform megvalósítására lefektetett, jó irányba visznek.
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Vizsgáljuk meg, egy pillanatra állítsuk meg ezt robogó vonatot, adjunk magunknak fél évet, és végezzük el a vizsgálatokat! Emlékezzünk vissza, sokan, nagyon sokan, ön is, képviselő úr, számtalanszor azzal vádolta a kormányt, hogy lábbal tapodja az alkotmányt, amiért nem állítja fel 1999. január 1-jével az ítélőtáblákat. Az meg sem fogalmazódott, és nagyon szomorú vagyok, hogy ellenzéki oldalról nem hallom a korrektségnek és az igazságnak járó köteles tisztelet hangját ebben a kérdésben, mert az idő és az azóta lefolytatott vizsgálat igenis a kormány akkori álláspontját napnál világosabban és fényesen igazolta.
A képviselő úr ugyan nem jogász, de azért hadd mondjam el önnek, ha felálltak volna azok a bíróságok, amelyeket ön oly hevesen és gyakran számon kért a kormányon, még akkor is, ha azok a hatásköri intézkedések, amelyeket itt előírunk ebben a törvényben, hatályba léptek volna, akkor is az az eredmény következett volna be, tisztelt képviselő úr, hogy a győri, a pécsi és szegedi ítélőtáblán, ebben a sorrendben évente összesen 527, 529, illetve 494 büntetőügy, valamint 620, 685 és 573 polgári ügy kerülhetett volna elbírálásra.
Ön nem jogász képviselő úr, de szeretném azt elmondani, hogy 527 vagy éppen 494 büntetőügy egy-két hónapra való munka egy büntető fellebbviteli tanácsnak. Képviselő úr és mindenki, aki ebben a vitában a kormányt támadta a tavalyi esztendőben, most jó lelkiismerettel, nyíltan álljon ki, és mondja meg, hogy ő amellett tört lándzsát, hogy súlyos milliárdokért, teljes bírói fizetéssel, teljes bírói állásokba olyan bíróságokat állítsunk fel, amelyeknek a bírái az év nagyobbik részében tétlenül malmoztak volna. Mert mi munkájuk lett volna? Semmi!
Nem hallottam egyetlen szót sem az ellenzéki képviselőktől ebben a vitában, amelyben az egy évvel ezelőtti téves, nyilvánvalóan téves álláspontjukért megkövették volna a kormányzatot, és azt mondták volna, hogy elnézést, rájöttünk, hogy talán mégsem kellene sok-sok milliárd forintért, beruházási költségért felállítani, majd pedig évente sok milliárd forintért az üresen őrlő garatokkal járó igazságszolgáltatási malmokat működtetni. Ez ennek a vitának a lényeg, tisztelt Országgyűlés!
Innentől kezdve, hogy ítélőtábla vagy ítélőtáblák szerepel valamelyik jogszabályban, engedje meg, képviselő úr, nem tartalmi kérdés és egy formai kérdés, és higgye el, erre garanciát vállalok, ha kell, ékezetek és tévesen használt többes számok miatt a kormány a jövőben sem fogja az adófizetők pénzét az ablakon kidobálni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
