CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Közeledik 1956. október 23-ának az ünnepe. Két évvel ezelőtt a jó szándékú s a valóban a forradalomra emlékező magyaroknak az a mérlegelnivaló gondjuk volt, hogy odaálljanak-e az állam felelős vezetői mellé, azok mellé, akik a forradalom leverésében jeleskedtek, s akik az utána következő, a magyarság számára a hanyatlás kezdetét, majd elmélyülését jelentő bűnös, beteg kornak haszonélvezői voltak.
Ma már ilyen gond nincs, hála istennek. Az egykori pufajkások el sem járnak az ünnepségekre, folyik egy egyszer már abbahagyott sortűzper, és a kormány egyik tanácsadója pénteken, tehát még az ünnep előtt elkezdi azt a cikksorozatát, amelyet a MIÉP és a Magyar Fórum, természetesen sokkal kevesebb adat birtokában már 1993-94 óta mond, ír, ami miatt az érintettek akkor is és most is a nemzetközi színtéren egyaránt rásütik a szélsőségesség, az antiszemitizmus, a faji kirekesztés, a fajtamegkülönböztetés módját.
Ez utóbbi szót, azt hiszem, kedves képviselőtársaim még nem hallották. Egy cigány asszony mondta egy rendelőintézet várószobájában, mégpedig rám értve, már hogy én vagyok a fajtamegkülönböztető. Leleményes, eredeti szóalkotás! De hogy jön erre egy olyan ember, aki semmi mást nem tud rólam és a többi hozzám hasonlóról, csak ezt és más rágalmakat? Egyes politikusok körül ma is a rágalmak légiói keringenek. Az asszonynak semmilyen ez irányú tapasztalata nincs, mert nem is lehet. Tudása egy helyről származik, a médiumokból, mégpedig közvetve. Az sem bizonyos, hogy maga szűrte le ezt, hanem csak az, hogy ez jutott el hozzá, s talán az is, hogy a pufajkások, a pufajkások pártja, emberei jó emberek, azok nem fajtamegkülönböztetők, és 3,60-ért fogják neki adni a kenyeret, remélte '94-ben, és lehet hogy megint erre gondol.
Komoly szavak ezek, mert feltárják a nép tudatos, kiszámított, göbbelsi félrevezetésének tényét, módszerét, egész folyamatát, azt a gazemberséget, amely mindeddig megakadályozta, hogy '56 eszméi, köztük szocialista eszméi is eljussanak a magyar néphez, és megfelelő hatást váltsanak ki az agyakban, a lelkekben. A tisztulást, a rendteremtést a lapok, rádiók, tévék többségében folyó hazugságkereskedelem akadályozza meg. Ez 1999 októberének legnagyobb kérdése. A nép - a tisztviselői kartól a kisiparosokig és kiskereskedőig, a katonatisztektől a rendőrökig - nyomorúságos anyagi gondokkal van elfoglalva, és nem is hiszi el, hogy én most a sorsáról beszélek, amikor a televízióról és a tájékoztatásról, a tehetségtelen viccelődésről és a hazudozás művészi tökélyre emeléséről szólok. Pedig ez ma sorskérdés!
Eljut-e a világról való tudás a magyar társadalomhoz? A médiatörvény azért olyan rossz, hogy a hazudást ne lehessen törvényesen berekeszteni. De a rossz médiatörvényt sem tartják be. A következő napokban, hetekben második golyóként ki fogom lőni azt a csalást, amelyet az ORTT elnöke követett el még 1997-ben, becsapva a saját testületét is. Az ORTT elnöke természetesen MSZMP-s, az előző kormány embere, ősi szocdem család sarja. Senki ne higgye, majd akkor, ha a lövés hangját meghallja, hogy nem a leglényegesebbről, nem 1956 számon kérő fényességéről és tisztaságáról van szó! Ruszkik haza! - skandáltuk akkor. Ez már teljesült. A többi még hátra van, többek közt az is, hogy vesszen az ávó! Az ávó szerepének nagy részét ma az Aczél György által megszervezett médiumok vették át.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
