DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még egyszer Aradról, mert Aradon idén október 6-án sajnos nem zárult le semmi, és nem kezdődött el semmi. Talán csak számos pozitív fejlemény mellett folytatódott a szervezett békétlenség, a jövőre sötét árnyékot vetve. Pedig, azt hiszem, nemcsak mindig nekünk, hanem partnereinknek, szomszédainknak is meg kellene tenniük mindent a jó kapcsolatok és az élhető élet érdekében.
A magyar nemzet tragikus emléknapjainak sorában hamarosan elérkezünk október 23-ához, az '56-os forradalom és szabadságharc kitörésének 43. évfordulójához, és bár az aradi tizenhármak kivégzésének napjával, október 6-ával inkább '56. november 4-e, a leveretés és a megtorlás, a kádárista ellenforradalom győzelme állítható párhuzamba, mégis szólnunk kell az aradi tábornok urak mártíriumának 150. évfordulóján Aradon történtekről; arról, hogy mi nem történt meg Aradon és arról is, ami megesett.
Nem történt meg a nemesen eltervezett magyar-román megbékélési park alapkövének elhelyezése. Nem történt meg, mert Arad városa 12:11 arányban úgy határozott, hogy erre semmi szükség nincs. Nem jött el az obeliszkhez Radu Vasile román miniszterelnök és igazságügy-minisztere sem. Itt jegyzem meg még egyszer, sokadszor, talán sokaknak nem hiába, hogy a találkozót nem Orbán Viktor mondta le. Kár, hogy egyedül maradtunk a kegyelet ünnepélyén, pedig Vasile elődje, Victor Ciorbea korábban, március 15-én külön nyilatkozatban fordult Erdély magyarságához, méltatva a nemzeti ünnepet. Kár, hogy ebben is magunkra maradtunk, és sajnos már nem először, hiszen egyszer már a Petői-Schiller Egyetem is eldőlt, számos kárpótlási, oktatási, gazdasági kérdéssel együtt, később aztán mégis mindig hiányzott az erő és a politikai akarat az ígéretek beváltására, és maradt az ígéret.
De mi az, ami mégis megtörtént Aradon? Először is a korábbi városbéli magyarellenes tüntetést követően megint voltak, akik megzavarták, mert megzavartatták velük a magyar nemzet ünnepét. Megtörtént a nemzetgyalázás, amit nemcsak a magyar, hanem a román törvények is tiltanak. Mindegy, hogy az engedély nélkül tüntetők húszan voltak-e vagy százhúszan, az aradi tábornokokat a románok gyilkosainak nevezték, itt most csak ezt idézem, a hatóság pedig csak nézte. Sok magyar érezhette magát úgy Aradon, mint az a zsidó ember, akivel tüntetők közlik az utcán, hogy nem is volt holokauszt, sőt Auschwitz is csak a zsidók műve. Ez is megtörtént Aradon, mégis csak örülhetünk, örülhettek azok a magyarok, akiknek autóbuszait végül is nem érte bántódás.
Szerencsére azonban más is történt, mert kiszabadult várfogságából Zala György szabadságszobra, melynek darabjait immár véglegesen szabadlábra a minoritáknál helyezték el. Ez pedig mégiscsak a román kormánynak köszönhető. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony nem véletlenül köszönte meg ezt a gesztust, mert az volt, még ha megkésve is. Ez valamit enyhít a történteken, hiszen a sikeres, de feleslegesen komplikált szoborszabadításban a román kormány európai iránytartási kísérlete találkozott össze a magyar kormány eltökéltségével, személyesen pedig a kormány egyetlen női tagjának kitartó fáradozásával. Ami eddig senkinek sem sikerült - és ezt örömmel mondom a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagjaként -, azt szerencsés csillagállás alatt sikerrel hozta tető alá az MDF elnök asszonya. A Zala-szoborcsoport sorsának kedvező alakulása nem más, mint az okos kompromisszumkészség, a méltányosság és a célratörő határozottság sikere, elvileg volna tehát mégis minek örülnünk.
Azonban, tisztelt Országgyűlés, Arad után nem lehet hiábavaló az üzenet és a figyelmeztetés sem. A magyar-román kapcsolatok alakulását a valóban jószomszédi kapcsolatokat Magyarország a Zala-szoborcsoport sorsához hasonlóan így, de legalább így gondolja formálni; szorosabb és érdemibb gazdasági együttműködéssel, új főkonzulátus nyitásával, állami magyar egyetemmel, az egyházi és közösségi javak maradéktalan visszaadásával, a magyar anyanyelvű oktatás teljes rendszerével, és még sorolhatnám.
(15.00)
Vagyis nem másként, mint az alapszerződés kereteinek kitöltésével, nem pedig atrocitásokkal, ígérgetéssel, halogatással, magyar kártyával, hanem másként. Remélem, hogy szavunkat sokfelé meghallják. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
