DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyrabecsült Frakcióvezető Úr! Egyetérthetünk abban, hogy igen nagy szükség volna egy konszenzusos politikára. Ehhez a konszenzusos politikához azonban két fél kell - egy kevés. És az is kevés, ha az egyik fél csak szavakban emlegeti ezt, tettekben azonban minduntalan ellene tesz. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) Én szeretném önnek személyesen is felajánlani a konszenzuskeresésben és -teremtésben azt, hogy próbálkozzunk meg együtt.
Az előttünk álló kormányzásban nagyon sok olyan törvény van, amely kétharmados törvény. Én meghívtam az önök képviselőit és minden parlamenti párt képviselőjét, és arra kértem őket, hogy tekintsük át azokat a kétharmados törvényeket, amelyekben van reményünk arra, hogy érdemes dolgoznunk, a szaktárcánknak érdemes dolgozni, és terjesszük az Országgyűlés elé. Az önök ott megjelent képviselői azt mondták, minden olyan kétharmados törvényben partnerek lesznek az elkövetkező időszakban, amely a kormányzat hatalmát nem növeli.
Szeretném megkérdezni, hogy a NATO-val kapcsolatban benyújtott javaslatunk mennyiben növeli a kormány hatalmát (Közbeszólás: Sokban!), de azt is szeretném megkérdezni, hogy a múlt héten az alkotmányügyi bizottságban leszavazott, a nemzetközi szerződések megkötésének rendjével kapcsolatos előterjesztésünk, amelyről a tisztelt képviselőtársaim - szégyenletes, hogy egy ilyen törvénnyel működik Magyarországon a nemzetközi kapcsolatrendszerünk -, az önök képviselői úgy nyilatkoztak, hogy koncepcionális vitában nem támogatják, és ne is terjesszük be ezt az anyagot, mert nem fogják támogatni.
De azt is szeretném megkérdezni a kedves frakcióvezető úrtól, hogy az a jogalkotási törvény, amely 1989-ben született, és amely jogalkotási törvénynek ma már a fele sem igaz (Közbeszólás: 1987-ben!), és csúnya dolog ilyet mondani a jogállamban, hogy időnként kikerülve, időnként szavait nem értve a jogalkotási törvénynek alkotjuk a jogszabályainkat, beterjesztettünk egy új javaslatot, önök pedig azt mondták, koncepcionális szinten sem érdemes a végső formáját benyújtanunk, mert önök ezt nem támogatják.
Lehet feles törvényekkel, kérem szépen, kormányozni, de ahhoz, hogy valóban előrelépés történjék - nem kettőnk viszonylatában, hanem a magyar nemzet jövőjében, sorsában, uniós csatlakozásában és a NATO-nak való megfelelőségünkben -, a konszenzus elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a legfontosabb kétharmados törvényekben önök partnerek legyenek. Márpedig önök minden egyes alkalmat kihasználnak, frakcióvezető úr, arra, hogy kicsinyes belügyekkel vagy indokolás nélkül elutasítsák azokat a kéréseinket, amelyek a kormányzat hatalmának növelése nélkül az ésszerűsítő munkához (Vancsik Zoltán: Ilyen nincs! Egy darab sincs ilyen!) szükséges kétharmados törvényeket szeretnék az Országgyűlés asztalára tenni. Ennyit a konszenzusról, melyben szeretném még egyszer azt mondani a frakcióvezető úrnak, feledjük el az árokásásokat, és próbáljuk meg lebontani azokat a falakat, amelyeket közel másfél év óta az ellenzék és a kormánypárt közé időnként láthatatlan kezek húznak (Közbeszólás: Nem láthatatlan!), mert senkinek nem tesz jót.
Aki a magyar társadalomban járja az országot, az látja, hogy mennyire nem érdekli a magyar társadalmat az, hogy itt milyen vita folyik, hanem az érdekelné, hogy milyen építő tevékenységet tudunk tenni, és ebben a mi megállapodásunkon múlik az, hogy előre tudjunk lépni. Én kezet nyújtok önnek ehhez, kérem, támogassanak minket ebben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ehhez parlamenti ülések is kellenek! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Változatlanul...
Az alacsony parlamenti részvétellel kapcsolatban pedig, én azért tartom méltatlannak egy nagy tekintélyű volt külügyminiszterhez azt, hogy kiragadjunk egy-egy elemet abból, hogy miért volt kevés ember a választáson: van, aki azt mondja, hogy kiábrándultak a politikából, van, aki azt mondja, hogy nincs tétje egy ilyen időközi választásnak, van, aki azt mondja, hogy jó a kormány és a kormánytöbbség, ezért nem kell elmenni a választásra (Közbeszólás: Ez meglátszik a választáson!); és hogy önöknek is szerezzek örömet, van, aki azt mondja, hogy rossz az ellenzék, ezért nem kell elmenni a választásra (Derültség.), mert jó az arány, amely kialakult a parlamentben.
Én nagyon-nagyon szeretném, ha az elkövetkező - (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.) bocsánat, az időm lejárt (Közbeszólás: Még van két és fél év! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - időszakban komolyan gondolnánk azt, hogy hogyan tudjuk megteremteni a nemzet jövője érdekében a konszenzust.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
