BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma reggel Dávid Ibolya miniszter asszony egy napirend előtti hozzászólásra válaszolva a következőket mondotta: "Egyetérthetünk abban, hogy igen nagy szükség volna egy konszenzusos politikára. Ehhez a konszenzusos politikához azonban két fél kell, egy kevés. És az is kevés, ha az egyik fél csak szavakban emlegeti ezt, tettekben azonban minduntalan ellene tesz."
Az Igazságügyi Minisztérium, mint tudjuk, feles törvényt kíván benyújtani az Országgyűléshez az államalapítás évfordulójáról és a koronáról. Egy korábbi napirend utáni hozzászólásomban már beszéltem arról, hogy a köztársasági államformával véleményünk szerint nem egyeztethető össze a koronának bármiféle közjogi szerepet tulajdonítani. Ezért nem járultunk hozzá szabaddemokraták ahhoz, hogy az alkotmányba kerüljön egy a korona közjogi szerepére vonatkozó passzus. Éppen, mert ezzel nem értünk egyet, azt sem tartjuk helyesnek, hogy a Nemzeti Múzeumból a parlamentbe, a köztársasági államiságot megtestesítő épületbe, a köztársaság legfontosabb közjogi intézményei székhelyéül szolgáló épületbe kerüljön a korona. Ezért elfogadhatatlan számunkra az úgynevezett koronaőri testület létrehozása.
Most azonban nem ezekről a tartalmi kérdésekről kívánok újra szólni, az elmúlt hetekben folytatott nyilvános vita megerősített abban az álláspontban, amit korábban kifejtettem. Most arról szólnék, hogy az alkotmánymódosítás kudarca után a jobboldali kormánytöbbség feles törvénnyel tulajdonképpen ugyanazt akarja elfogadni, amire az alkotmánymódosítás vonatkozott volna. Azt gondolom, hogy sok területen indokolt, magától értetődő, hogy feles törvények szülessenek a költségvetésről, a gazdaságpolitikáról, a privatizációról, az agrárpolitikáról, az oktatáspolitikáról, a büntetőpolitikáról, sőt a külpolitika számos kérdéséről is egy demokráciában a kormánytöbbség hoz törvényt. Vannak kétharmados ügyek, a közjogi berendezkedés alapkérdései vagy az emberi jogokra vonatkozó törvényalkotás tartozik Magyarországon ide.
De vannak olyan szimbolikus gesztusok, amelyeknek csak akkor van értelme, ha széles, talán még a kétharmadnál is szélesebb konszenzus áll mögöttük. Ha nem áll mögöttük ilyen konszenzus, ha 54 vagy akár a MIÉP-pel megerősítve 58 százalékkal dönt így a jobboldali kormánytöbbség, akkor a dolog értelme, a gesztus nemzeti jellege vész el. Úgy tűnik, hogy ez most is így lesz.
Kilenc évvel ezelőtt a címer ügyében is éppen hogy sikerült a kétharmados többséget összehozni amellett, hogy a koronás címert válasszák.
(24.00)
Akkor, kilenc évvel ezelőtt bizonyos értelemben kényszerhelyzet volt, dönteni kellett a címerről. Most semmiféle ilyen kényszer nincs. Mégis a kormánytöbbség erőltet valamiféle döntést, és ezáltal egy politikai ügy tárgyává teszi ezt a valamennyiünk által nagyra becsült nemzeti ereklyét. Vajon miért?
Talán emlékeznek még rá, hogy kilenc évvel ezelőtt az SZDSZ, az MSZP képviselőinek többsége, de a Fidesz képviselőinek a többsége is azok közé tartozott, akik nem szavazták meg azt, hogy a koronás címer legyen az ország címere. Többek között Orbán Viktor, jelenlegi miniszterelnök, Áder János, jelenlegi házelnök, Kövér László, jelenlegi titkosszolgálati miniszter még a harmadik szavazásnál is tartózkodott, vagyis nem támogatta a koronás címert.
Úgy tűnik, most éppen Orbán Viktor miniszterelnök úr az egyik fő harcosa annak, hogy a korona a köztársaság egyfajta jelképévé váljon. Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy valami neofita buzgalom, az egykori liberálisból konzervatívvá vált Fidesz-vezetők, frissen megtért emberek buzgalma az, ami arra készteti őket, hogy kierőszakoljanak egy döntést a csekély parlamenti többséggel, és ezáltal tegyék a koronát egy félresikerült, erőszakos politikai gesztus tárgyává.
Mit vétett a korona, hogy effajta politikai akció tárgyává teszik a millennium évében? Köszönöm szépen a figyelmet. (Mécs Imre tapsol.)
