DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amiről ön beszélt, azt nem koronának, hanem Szent Koronának hívják néhány száz éve már.
Minden nemzet életében vannak kiemelkedő állomások, amikor számot vethet a megtett úttal, az elért eredményekkel, kudarcokkal és sikerekkel. Hazánk a 2000. évben érkezik el az államalapítás ezredik évfordulójához. Ez a nagy jelentőségű évforduló alkalmat ad arra, hogy a magyar nép visszatekintsen a megtett történelmi útra, és erőt merítsen az előttünk álló nagy feladatokhoz. A millennium figyelmeztet arra is, hogy meg kell óvnunk minden hagyományos értékünket, amelyek akár szellemi, akár tárgyiasult emlékei a magyar nép nemzetté válásának, kultúrájának, történelmének.
Múltunk tárgyi emlékei közül sajátos helyet foglal el a magyar királyok koronája, amelyet első királyunk után Szent Koronának nevez a történettudomány. A Szent Koronára épült a Szent Korona-tan, amely a Szent Koronát minden közhatalom forrásának tekintette, amelyben egyesül a király és a nemzet hatalma, más megközelítésben pedig a nemzet és a király szerződését jelentette a történeti alkotmány kölcsönös betartására. A Szent Korona ezért nem hasonlítható egyetlen más, a múltból örökölt tárgyhoz sem. A Szent Korona az elmúlt századokban olyan féltő gondoskodástól övezett kincs volt, amely gondoskodással ma is és mi is tartozunk a Szent Koronának, egyben őseink emlékének is.
A mi megítélésünk szerint ezért a Szent Koronát olyan helyen kell kiállítani, amely hűen tükrözi azt a kettősséget, amely benne foglaltatik. Egyrészt a muzeális tárgy mivoltát, másrészt azonban azt az egykori közjogi funkciót is, amit a Szent Korona-tan kölcsönzött neki. Ezért látjuk indokoltnak, hogy a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények kiállítási és őrzési helye a Parlament épülete legyen, hiszen az Országház kiemelkedő értékű műemlék, ugyanakkor a Magyar Köztársaság legfőbb hatalmi szervének otthont nyújtó épület. Az őrzés technikai körülményeit itt is ugyanúgy vagy akár korszerűbb eszközökkel is biztosítani lehet, mint a Nemzeti Múzeumban.
Nem éri veszteség a látogatókat, hogy a Szent Koronát nem a múzeumban, hanem az Országházban láthatják, sőt, itt érezhetik azt a nagyszerű történelmi szellemet is, amit a mindennapos, sokszor eléggé alacsony politikai küzdelem sem tud elhalványítani. Biztosítani fogjuk, hogy sokkal többen láthassák itt a Szent Koronát, mint a múzeumban. Szándékunkban áll Munkácsy Mihály Honfoglalás című képének megtekintését is lehetővé tenni. A Szent Korona parlamenti elhelyezése mindennap figyelmeztetni fogja a törvényhozókat arra a felelősségre és méltóságra, amelyre őket a magyar nemzet kiválasztotta, egyben arra is, hogy minden döntésük, minden állásfoglalásuk kézzelfogható módon történelemmé válik, és a Szent Korona jelenléte adta súllyal kell - ha ellentétes oldalon is, mégis együtt és közösen - munkálkodniuk a magyar nemzet jelenén és jövőjén. Úgy vélem, hogy ezt az üzenetet fogja közvetíteni minden honatya felé a Szent Korona jelenléte az Országházban, így nemcsak az Országgyűlés épülete lesz méltó hely a Szent Korona elhelyezésére, hanem fordítva is igaz, az Országgyűlés is méltóbbá válik majd a betöltött feladatához.
Hogy immár a képviselő úr azon kérdésére is válaszoljak, hogy mit vétett a korona: kérem, a Szent Korona nem vétett senkinek semmit. Annál többen vétettek a Szent Korona ellen és az ellen, amit többek között jelképez, a magyar nemzet szabadsága és a magyar haza szuverenitása ellen. Vétettek többek között azok a hazaárulók és muszka vezetők, akik 1945 után a megszálló orosz hadsereg zsoldjában elnyomták, sanyargatták, kínozták és tönkretették a becsületes, hazájukhoz, népükhöz, esküjükhöz és a Szent Koronához hű, becsületes magyar embereket. A Szent Korona azonban természeténél fogva befogadó, integráló és megbocsátó. Megbocsát, és a nemzethez hasonlóan fiává fogadja az ellene vétőket is. Megbocsát, de nem felejt!
A Szent Korona oszthatatlanul mindnyájunké, minden magyaré itthon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. A Szent Korona nem rekeszt ki senkit, aki pedig magát rekeszti ki a nemzet öröméből és ünnepéből, az magára vessen!
Köszönöm figyelmüket. (Kékkői Zoltán és Várhegyi Attila tapsol.)
