KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szintén a Horváth Zsolt képviselő úr által jegyzett módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, ami meglehetősen furcsa módosító javaslat.
Csak azért, hogy a kedves rádióhallgatók is tudják, hogy miről beszélünk - mert hiszen már csak ők tudják figyelemmel kísérni ezt a vitát -, nagyon röviden szeretném elmondani, hogy Horváth Zsolt képviselő úr, kormánypárti képviselő úr azt javasolja ebben a nagyon rövid módosító indítványban, hogy a magyar állam vállalja át a Magyar Államvasutak Részvénytársaság összesen 7 darab hitelszerződéséből fakadó hiteltörlesztését, összesen több mint 35 milliárd forintban, továbbá értelemszerűen a hitelek kamatát és minden egyéb költséget is ezután az állam fog fizetni.
Tehát még egyszer mondom: több mint 35 milliárd forint hitelátvállalásról szól a módosító javaslat. A költségvetési bizottsági ülésen elhangzott az, hogy ennek a kamatterhe több mint másfél milliárd forint 2000-ben. Joggal csodálkozhattunk el akkor, amikor megláttuk az ajánlásban ezt a módosító javaslatot, hiszen azt gondolom, hogy egy országgyűlési képviselőtől elég szokatlan egy zárszámadási törvénybe belefoglalni egy ilyen súlyú javaslatot.
Sajnálatos az, hogy a kormányzat, nem tudni miért, de akkor, amikor a zárszámadási törvényjavaslatot elkészítette, nem gondolt arra, figyelmetlen volt, vagy éppen szakszerűtlenül járt el, hogy van egy Magyar Államvasutak Részvénytársaság, amelynek vannak hiteltartozásai, amelyre az állam garanciát vállalt, és ha a MÁV Rt. nem tudja fizetni a hiteltörlesztéseket, akkor nyilvánvaló, hogy az állami garanciavállalásnak működni kell.
Ezt illett volna tudnia a kormányzatnak, és behozni ide a Ház elé, és nemcsak azt kérni, hogy az Országgyűlés járuljon hozzá az egyes hitelszerződésekből fakadó hitelátvállalásokhoz, hanem azt is illett volna elmondani a kormányzatnak, hogy ezek milyen célra fölvett hitelek, miért jutott a MÁV abba a helyzetbe, hogyan jutott a MÁV abba a helyzetbe, hogy ezeket a hiteleket nem tudja visszafizetni. Továbbá az is nagyon jó lett volna, ha a kormányzat felelősen az országgyűlési képviselők elé teszi, akkor, amikor 35 milliárd forintról kér döntést, hogy mi lesz a MÁV Részvénytársaság kibontakozása akkor, ha az állam átvállalja tőle ezt a hiteltörlesztési csomagot.
A költségvetési bizottság ülésén hosszasan elmondtuk a kormány képviselőjének, de itt is meg kell ismételni, hogy nem azzal van alapvetően gondunk, hogy az Országgyűlésnek foglalkozni kell a MÁV Részvénytársaság gazdálkodási problémáival.
Azzal van gondunk, ahogy a kormányzat ezt a problémát kezeli, és amilyen módon próbálja az országgyűlési képviselőkkel elfogadtatni a javaslatát; vagyis hogy egy országgyűlési képviselő, aki behoz a Ház elé egy 35 milliárdos módosító indítványt, a részletes vitában még arra sem veszi a fáradságot, hogy ide jöjjön, és legalább értelmesen tudjunk beszélni a javaslatról. Ezt én rendkívüli módon fájlalom, és nyilvánvaló, hogy egy ilyen módosító javaslathoz ellenzéki képviselő nem adhatja a támogatását. De hogyha felelősen járnak el a kormánypárti képviselők, akkor ők sem adhatják ilyen módon.
Tehát azt gondolom, hogy a szavazásig hátralévő időben a kormányzatnak gondoskodni kellene arról, hogy az országgyűlési képviselők helyzetbe kerüljenek, világos képük legyen a MÁV Részvénytársaság gazdálkodásáról, kibontakozási programjáról, a MÁV Részvénytársaság dolgozói, munkatársai is tudják azt, hogy az Országgyűlés milyen nagyságrendű hitelátvállalással segíti a gazdálkodásukat, és akkor, amikor hamarosan sorra kerülnek a jövő évi bértárgyalások, akkor ezt is figyelembe tudják venni, hogy itt milyen súlyú ügyekben kell a képviselőknek dönteni.
Végezetül még egyszer csak annyit szeretnék kérni, hogy ilyen formában, kiegészítések nélkül a kormánypárti képviselők se fogadják el ezt a módosító javaslatot, amit Horváth Zsolt jegyez az ajánlás 23. számú pontjában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Dr. Veres János és Bauer Tamás tapsol.)
