LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is az ajánlás 16. számán szereplő módosító javaslathoz, Horváth Zsolt képviselő úr már Keller László által érintett javaslatához szeretnék szólni. Ez az a bizonyos javaslat, ami a Televízió kétségkívül szorult gazdasági helyzetén úgy akar segíteni, hogy az ÁPV Rt.-t hatalmazza fel, nem tudni, hány tévéingatlan megvásárlására, módosítva ezzel az eredeti költségvetést.
Nekem meggyőződésem az, hogy a TV-nek valóban el kell adnia néhány ingatlanát, mert drágán, feleslegesen és sok helyen működik. Mi a bajom mégis ezzel a módosító indítvánnyal, ami feltehetően nem Horváth Zsolt úr egyéni leleménye, szemlátomást egy kormánykérést teljesített vele?
Azt hiszem, itt arról van szó, hogy egy illegitim helyzetet kívánnak az ÁPV Rt. jobb sorsra érdemes köpönyegével letakarni. Az illegitim helyzet az - nem belemenve most a TV-kuratórium körülötti ismert vitába -, hogy jelenleg a TV-elnöknek nincs aláírási joga. Jelentkezett ugyan piaci körülmények között is valaki, a Bank Austria Creditanstalt, amely az egyik TV-ingatlant meg kívánta volna venni 3,5 milliárdért, de a vevő visszariadt ettől az illegitim helyzettől, és nem volt hajlandó olyan emberrel, olyan intézmény élén álló vezetővel üzletet kötni, akinek aláírási joga bármikor kétségessé tehető. Ezért volt szükség tehát az ÁPV Rt. közbeiktatására, ami jó néhány törvényhelyet sért, ahogy Keller László képviselő úr már elmondta.
Nekem azonban, mint nem gazdasági szakembernek, hanem a kulturális bizottságnak a TV iránt felelősséget érző tagjának más és talán nagyobb bajom is van ezzel az akcióval, mintsem az, hogy sérti a privatizációs törvényt és még jó néhány más törvényhelyet. Tudniillik számok röpködnek, és nem tudjuk, hogy a közpénzekkel való felelős gazdálkodás jegyében mi mennyit ér, és ki fizeti meg mindennek az árát. Ez a módosító indítvány, amiről beszélünk, 6 milliárdot csoportosítana át az ÁPV Rt.-től. Ezzel párhuzamosan - szóbeli információ alapján, a bizottsági üléseken úgy tájékoztatott minket a Pénzügyminisztérium képviselője -, a jövő évben újabb 6 milliárdot szánnának megint csak az ÁPV Rt. forrásából hasonló célra.
Eközben a sajtóban megjelentek egyéb számok is, éspedig az, hogy az így összejövő 12 milliárdon túl még 3,1 milliárdot fordítana az ÁPV Rt. egy kft.-je annak a bizonyos ingatlannak a megvásárlására, ahol a Bank Austria volna a vevő, de érdekes módon a vételár most már nem az eredetileg megajánlott 3,5 milliárd, hanem 3,1 milliárd. Tehát mindjárt az első akcióban elveszett 400 millió - vagy legalábbis nem tudjuk, hová lett.
A számok továbbra is röpködnek. Az is szerepelt Stumpf miniszter úr nyilatkozatában, hogy még további kötelezettségeket is vállal az ÁPV Rt. - vagy a kormány más szerve, nem tudni -, hozzájárul tudniillik ahhoz, hogy a TV új székházat rendezhessen be és építhessen. Ez a TV-elnök saját becslése szerint ismét 9 és 10 milliárd.
Nem tudni tehát, hogy itt 6 plusz 6 milliárdról van-e szó, mint az eredeti tájékoztatásban szerepelt, vagy 15,1 milliárdról, tehát ehhez hozzájön-e még a 3,1 milliárd az ÁPV Rt. kft.-je által felkínált vételárban, vagy pedig egészen egyszerűen már 25 milliárdról van szó, mert az új székház költségeit is valamilyen módon az ÁPV Rt. állja.
Aggodalomra ad okot az is, hogy a Televízió hivatalos vagyonleltárában az ingatlanok irreálisan alacsony értéken, összesen 8 milliárd értéken szerepelnek. Elég nehéz lesz tehát a reális árat meghatározni, erre lett volna jó a szabadpiaci vásárlás, ami önmagában igazolta volna a vételár jogosságát.
A Televíziónak ugyanakkor 15 milliárd adóssága van. Tételezzük fel, hogy a 12 vagy a 15 milliárdos szám stimmel, és ennyit juttat az ingatlanok fejében az ÁPV Rt. a Televíziónak. Ebben az esetben ez az összeg pusztán arra jó, hogy a Televízió adósságait törlessze - valamennyi vagyona felélése árán természetesen -, nem tudni, miből fogja ez esetben az új székházat berendezni és működtetni, és nem tudni, hogyan fogja a közszolgálati feladatait a továbbiakban, az eddiginél megnyugtatóbban ellátni. Félő tehát, hogy a Televízió amúgy is kormányfüggő menedzsmentje egy tál lencséért kénytelen elkótyavetyélni a Televízió vagyonát, legalábbis nem látni bele, hogy itt most mi és elegendő összeg fordítható-e a közpénzekből a közszolgálati televízió működésére.
Érdekeltek vagyunk természetesen a Televízió működésének helyreállításában, ez mindenkinek érdeke, aki közszolgálati televíziót akar, de a Televízió hosszú távú működésében és nem teljes és áttekinthetetlen vagyonfelélésében vagyunk érdekeltek.
Meg kell mondanom őszintén, van még egy politikai aggályom is. Az általam most bírált módosító javaslatban már szerepel az a Keller László által citált rész, hogy kormányengedéllyel részletekben folyósítja a vételárat vagy ennek valamilyen megelőlegezett részét az ÁPV Rt. A médiatörvény, amit annak idején a parlament négyötöde fogadott el, nem véletlenül az automatizmusok technikáját írta elő a közmédia finanszírozásának technikájául, el akarta tudniillik kerülni, hogy napi, havi, évi alkuk eszköze legyen a televízió és a rádió finanszírozása. Ha itt részletfizetésekkel hol ki lehet nyitni a kormány által a pénzcsapot, hol meg el lehet zárni, ez óhatatlanul feltámasztja mindenkiben azt a gyanút, hogy bizonyos politikai kívánságok teljesítésének függvénye lesz a következő részlet megérkezése.
(22.20)
Ellentmond tehát ez a finanszírozási technika nemcsak a médiatörvénynek, nemcsak a privatizációs törvénynek, hanem a valódi közszolgálatiság hosszú távú érvényesülésének és a politikai függetlenségnek is.
Épp ezért kérem a módosító javaslatot beadó kormánypárti képviselőt, valamint a többi kormánypárti képviselőt is, hogy találjuk meg közösen a köztévé szanálásának módját, és olyan módokat találjunk, amelyek mind a privatizációs törvénnyel, mind a médiatörvénnyel, mind a köztévé függetlenségével összeegyeztethetők.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Keller László és Bauer Tamás tapsol.)
