BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetés megítélése alapvetően két dolgon múlik: az egyik dolog az, hogy mennyire tartjuk megalapozottnak ezt a költségvetést, a másik dolog pedig az, hogy a költségvetés mire helyezi a hangsúlyt a következő esztendőben.
Nézzük először az első kérdést: mennyire megalapozott a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetése? Részben meg kell dicsérnem a kormányt, hiszen az idei esztendővel szemben a jövő évi költségvetés megalapozottabb, kevesebb számszaki hibát tartalmaz, nem tartalmaz ilyen nagyságrendű elkalkulálást a bevételeknél; viszont tartalmaz egy súlyos hibát, ugyanis ma már csak a kormány hisz abban, hogy jövőre az infláció 6 százalékra csökken. Ezt nem támasztják alá az ez évi tendenciák sem.
Az ez évi tendenciák az év első felében igen kedvezők voltak ezen a téren, azt tapasztalhattuk, hogy az infláció a vártnál gyorsabb mértékben csökken, olyannyira, hogy éves 11 százalékos prognózist érdemes volt lefelé korrigálni, és felcsillant a remény, hogy az ez évi infláció mértéke 10 százalékon belül marad. Ez a csökkenés viszont - ezt meg kell mondanunk - nem a kormány érdeme, és elsősorban olyan külső tényezőknek köszönhető, amelyek segítették ezt a folyamatot. Két ilyen külső tényező volt, az egyik a nyersolaj akkori árának példátlanul alacsony volta, a másik pedig - az élelmiszeripar válságának köszönhetően - az élelmiszer-ipari árak alacsony volta. Ez az év első felében hűtötte az inflációt. A baj az, hogy az év második felében ez a kedvező trend megfordult. Azóta azt tapasztaljuk, hogy az infláció, ha kismértékben is, de újra csökken, és jelenleg 10 százalék felett van. Jelenleg nem látszanak azok a tendenciák, amelyek biztosítanák, hogy ez a jelenleg 10 feletti növekedés a jövő év során átlagosan 6 százalékra csökkenthető lenne.
Ez az inflációs prognózis két következménnyel jár; az egyik, hogy egy rejtett reáljövedelem-csökkentést jelent elsősorban a közszféra dolgozói és a nyugdíjasok számára. Mindannyian tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyugdíjasok nyugdíjemelése - a törvények rendelkezései szerint - a várható inflációhoz van kötve, tehát ha ezt alábecsüljük, akkor a nyugdíjemelést is alábecsüljük. Ezért tartalmaz ebben a szférában, a nyugdíjasok szférájában egy rejtett reáljövedelem-csökkentést, ha nem csinálnánk semmit. A közszférában ugyanez a helyzet, hiszen a kormány törekvései nem biztosítják, hogy a közszféra reáljövedelmei nőjenek. Ugyanakkor előnyei is vannak ennek, tisztelt hölgyem és uraim, hiszen ha a társadalom számára az infláció alábecslése egy rejtett reáljövedelem-csökkentést tartalmaz, akkor megállapíthatjuk, hogy ezzel szemben a kormány számára egy rejtett bevételnövekedést tartalmaz.
Nézzük a második kérdést: mire helyezi a kormány hangsúlyt? Mint ahogy az már elhangzott, a kormány a hangsúlyt elsősorban saját magára helyezi. A központi költségvetés működési kiadásai 16 százalékkal növekednek, miközben az államháztartás más alrendszereiben épphogy csak a reálszintet biztosítja a költségvetés. Ez számunkra elfogadhatatlan! Annyira elfogadhatatlan, hogy egy alternatív költségvetési koncepciót dolgoztunk ki.
Szeretném hangsúlyozni, hogy javaslatunk megőrzi a pénzügyi egyensúlyt, híven eddig követett gazdaságpolitikai törekvéseinkhez. Ugyanis azokhoz a kiadásokhoz, amelyeket fontosnak tartunk, elegendő források állnak a rendelkezésre, ha valós inflációval számoljuk a bevételeket, és ha átrendezzük a kormányra szánt kiadásokat.
Nézzük ezek után, hölgyeim és uraim, hogyan teremtjük meg a forrásokat a saját törekvésekhez! Ha átszámoljuk a bevételeket és a jövő évi valós inflációból indulunk ki, akkor azt kapjuk, hogy az intézményi saját bevételeknél 7 milliárd forinttal több bevételre számíthat a kormány, az adóbevételeknél ez a többlet pedig mintegy 37 milliárd forintos, akkor is, ha igen szerényen számolunk. Egyébként ezek a viszonylag kis számok jelzik, hogy a kormány igazából saját maga sem hiszi el inflációs prognózisát, a tényleges eltérésnél sokkal nagyobb számokat kaptunk volna, ha a kormány maga 6 százalékkal számolt volna.
Az adóbevételek 37 milliárdján belül a társasági adó, megítélésünk szerint, legalább 2 milliárd forinttal fogja meghaladni bevételi szinten a tervezettet, a vám- és importbefizetéseknél szintén 2 milliárddal forinttal látunk lehetőséget növelni a bevételi számokat.
A tegnapi nap fontos politikai fejleménye, hogy immáron a Fidesz is feladta a biztosítási adóba vetett reményét. Mi ezzel az adónemmel nem is számoltunk, ezt a 3 milliárd forintot nem vettük figyelembe. Ugyanakkor az általános forgalmiadó-bevételeknél, úgy ítéljük meg, a tényleges bevételek legalább 8 milliárd forinttal haladják majd meg a tervezett mértéket. Szintén igen markáns lesz az emelkedés a jövedéki és fogyasztási adóknál, ahol ez mintegy 10 milliárd forintot hoz pluszban a kasszába.
Tekintettel arra, hogy a mi alternatív költségvetési koncepciónk tartalmazza az államadósság csökkentését - erre majd még kitérek -, ezért mintegy egymilliárd forintos kamatmegtakarítással többletként szintén számolhatunk. Azt is el kell mondanom, hogy csökkenteni akarjuk az állam kiadásait, az ÁPV Rt. kiadásait mintegy 45 milliárd forinttal javasoljuk csökkenteni, a központi költségvetés működési kiadásait pedig majdnem 48 milliárd forinttal javasoljuk csökkenteni.
Mire költenénk a többletet, hölgyeim és uraim? Számunkra alapvető fontosságúak a jóléti és kulturális kiadások. Mi azt tartjuk, hogy az a legjobb családtámogatási rendszer, amely minden családhoz eljut, még a legrászorultabb családokhoz is. Ez külön pénzbe nem kerül. Javaslatunk lényege az, hogy a családi pótlékot növeljük meg azzal az összeggel, amelyet a kormány jelenleg gyermekkedvezmény formájában ad oda a családoknak, ezzel viszont az a baj, hogy a családok jelentős része nem vagy csak részben tudja igénybe venni. A mi javaslatunk nem vesz el senkitől pénzt, ellenkezőleg, minden családnak biztosítja azt, hogy a családtámogatások reálértéke növekedjék.
Említettük már, hogy nyugdíjemelésre 25 milliárd forinttal többet szánunk jövőre, mint a kormány.
Oktatási kiadásokról már volt szó. Szeretném hangsúlyozni, hogy számunkra a kulturális kiadások is fontosak. A helyi közművelődés lehetőségeire 1,4 milliárd forinttal szeretnénk többet költeni.
(9.40)
Van egy tétel, amit nagyon fontosnak tartunk. Nagyon fontosnak tartjuk ugyanis, hogy újra hozzuk létre a Nemzeti Kulturális Alapot. A kormány ezt az intézményt jelenleg elsorvasztja. Gyakorlatilag a helyébe lépő nemzeti kulturális alapprogram nem más, mint a kormány saját újabb intézménye, amelyben a kiadások és a támogatások elsősorban a saját döntéseitől függnek. Ezzel ezeket a döntéseket kivette a független, szuverén szakma kezéből. Mi ezeket a döntéseket vissza akarjuk adni a szakma kezébe, és ezért javasoljuk 2,6 milliárd forint értékben újra létrehozni a Nemzeti Kulturális Alapot, amelynek kuratóriuma a kormánytól független és szakmailag szuverén lenne.
Három nagy területen különösen súlyosnak látjuk a helyzetet, a mezőgazdaságban, az önkormányzatok területén és az egészségügyben. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatokról és az egészségügyről már részletesen volt szó, engedjék meg, hogy a mezőgazdaságról beszéljek kicsit részletesebben.
A mezőgazdaság az idén igen nehéz évet fog zárni. Úgy ítéljük meg, hogy nehéz időkben különösen fontosak a korrekt megállapodások. Tudjuk, hogy ennek a kormánynak a szava nem úri becsületszó. Nem is a kormány szavát akarjuk védeni, hanem a mezőgazdaságot, és ezért megteremtjük azt a forrást, amely biztosítja a kormány számára, hogy teljesítse azt a megállapodást, amelyet felelős minisztere kötött az agrártársadalommal. Ezért mi a javaslatunkban 7 milliárd forinttal többet szánunk agrárberuházásokra, 15 milliárd forinttal többet szánunk a piacra jutás támogatására, és 25 milliárd forinttal többet szánunk a termelői költségek csökkentésére. Ez mintegy 47 milliárd forinttal növelné a mezőgazdaságra fordított összegeket, és biztosítaná a forrást, hogy a kormány betarthassa a szavát.
Az önkormányzatokról nem szólnék részletesen, de elhangzott két szám, amit nem hagyhatok szó nélkül. Az egyik, hogy az önkormányzatok jövőre átlagosan 7,2 százalékkal bővíthetik a forrásaikat. A másik szám, ami elhangzott a Fidesz vezérszónoka részéről, hogy ezen belül Budapest forrásai 4,5 százalékkal növekednek. Szeretném hangsúlyozni, hogy számunkra mind a két szám elfogadhatatlan. Az önkormányzatok támogatását reálértékkel növelni akarjuk, s erre újabb 30 milliárd forintot szánunk. Különösen elfogadhatatlan számunkra az, hogy Budapesten a támogatás reálértéke - még a kormány bevallott szándéka szerint is - csökkenne. Ez szakmailag elfogadhatatlan, és politikailag is érthetetlen, hogy a kormány miért kívánja Budapestet büntetni.
Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném megemlíteni, hogy javaslatunk az államadósság csökkentését is tartalmazza 15 milliárd forint értékben. Ez egy pici reményt ad ebben a reménytelen költségvetésben. Ez az államadósság-csökkentés megteremti a lehetőséget, hogy kevesebb teher háruljon az elkövetkezendő generációkra. Mi ezt a jövőt fontosnak tartjuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
