DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A költségvetés vitája mindig számvetés a kialakult helyzetről, a következő év társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzéseiről, és természetesen megalapozását célozza hosszú távú stratégiai döntéseknek. A költségvetés fontos üzenet a lakosság, a vállalkozói szféra, a külföldi befektetők és partnerek felé, tükrözi a kormány gondolkodásmódját a legfontosabb kérdésekről.
Végigtekintve az 1990-es rendszerváltozás óta megtett úton, meg kell állapítanunk - és ezzel a sokat hivatkozott Európa és a világ gazdaságilag fejlett országai is egyetértenek -, hogy Magyarországon az elmúlt tíz esztendőben rendkívül gyors gazdasági fejlődés ment végbe. Mára lényegileg leírtuk a 40 éves szocializmusból eredő veszteségeket, az ország gazdasága modern szerkezetűvé alakult, megalkottuk a piacgazdaság intézményrendszerét, a magángazdaság aránya a gazdaságon belül magasabb, mint sok más európai országban, látványosan fejlődnek a szolgáltatások, az ipar, a kommunikációs viszonyok, a forint konvertibilissé vált, a külkereskedelem szerkezete átalakult, kereskedelmünket meghatározó részben a fejlett világgal bonyolítjuk le. A demokrácia intézményrendszerei is jól működnek. Ennek a helyzetnek a kialakításában a rendszerváltás minden kormányának komoly szerep jutott, és azt hiszem, mindannyiunk számára egyértelmű, hogy akarva-akaratlanul ezek a kormányok mindvégig Antall József vízióját valósították meg.
Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság túljutott az 1980-as években kialakult súlyos gazdasági válságon, a piacgazdaságra való áttérés sok fájdalmas megrázkódtatásán és az elkövetkezendő években mindenképpen egy kiegyensúlyozott növekedési pályán fog mozogni. Hozzáteszem, hogy ugyanakkor a társadalomban még nagyon komoly feszültségek vannak. A kormány növekedésbarát gazdaságpolitikát folytat, és a költségvetéshez mellékelt hároméves kitekintés egyértelműen bizonyítja, hogy nagy figyelmet kíván szentelni a gazdasági egyensúly megvédésének.
A piacgazdaság kulcsfigurája a vállalkozó. A sokáig elhanyagolt foglalkoztatásban a költségvetési intézmények mellett a legnagyobb szerepet a vállalkozások játsszák, tehát a kormánynak ezért is fontos feladata a vállalkozások ösztönzése. Ez a kívánalom a vállalkozási lendület megvalósulására irányuló igény és az ehhez szükséges feltételek javuló mértékben benne vannak az előttünk fekvő költségvetésben.
(10.40)
A következő évi költségvetés sarokszámait áttekintve megállapíthatjuk, hogy ezek megfelelnek az MDF választási programjában leírtaknak, az 1990-es évinél jobban megfelelnek a realitásoknak, ami számunkra azt jelenti, hogy gazdaságpolitikai várakozásainkat az élet visszaigazolta.
A tervezett gazdasági növekedés az idei közel 4 százalék után 4-5 százalék körül lesz, valójában a tervezet 4,5 százalékban gondolkodik. Az MDF nem tartotta reálisnak a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az ennél magasabb gazdasági növekedést. Tudjuk, tudtuk, hogy ennek még nem jött el az ideje, és azt is tudjuk, hogy a túlzottan szép növekedési számok a makrogazdaságot más vonatkozásokban szétrázták volna.
A Magyar Demokrata Fórum programja az infláció fokozatos, évi 20-25 százalékos csökkentését látta elérhetőnek. Szerintünk e körüli érték fog megvalósulni az infláció lemorzsolódásában ebben és a következő esztendőben is. Kicsit optimistának tartjuk a kormány elképzeléseit, illetve várakozásait a jövő évi 6-7 százalékos infláció vonatkozásában. Nagyon örülnénk természetesen, ha a kormány által tervezett inflációcsökkenés megvalósulna, de mi úgy véljük, hogy reálisan a jövő évi infláció 8 százalékra történő csökkenése várható el.
A tavalyi költségvetés vitája során a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka elmondta, hogy a törvényjavaslatot ambiciózusnak tartjuk, úgy véltük, hogy a bevételek felülbecsültek, a kiadások alábecsültek a tervezetben. Ha nem is drámai módon, mindez igaznak bizonyult, és ehhez még hozzájárult az is, hogy az infláció csökkenése az év első felében jóval alatta maradt a várakozásunknak, ami a költségvetési bevételekre csökkentően hatott. Most az a véleményünk, hogy a jövő évre alulbecsült infláció bizonyos tartalékokat, 60-80 milliárd forintra várható bevételi többletet jelenthet a költségvetésben. Ugyanakkor nehezen számszerűsíthető, hogy ennek mik a következményei a kiadási oldalon. Valószínű, hogy a szaldó végül bevételi többletet fog eredményezni.
A makrogazdasági bűvös négyszög - a növekedés, az infláció, a foglalkoztatottság és a költségvetési mérlegek - harmadik eleme a foglalkoztatottság. Nagyon örvendetes, hogy a gazdasági növekedés, a vállalkozások élénkülése következtében a foglalkoztatottság az elmúlt két esztendőben jelentősen, 160 ezer fővel emelkedett. Ugyanakkor mintegy 60 ezer fővel csökkent a munkanélküliek létszáma is. Ez a tendencia a következő években folytatódni látszik, és az előttünk fekvő költségvetés azt is bizonyítja, hogy a kormány tudatos lépéseket tesz a foglalkoztatás bővítése irányába, elsősorban a kis- és középvállalkozások feltételeinek javítása révén.
Ami a költségvetés hiányát illeti, nagyon fontos lenne, hogy a GDP-ben mért 3,5 százalékot tartani tudjuk. A folyó fizetési mérleg egyenlegével kapcsolatban az év második fele óta derűsebb kilátásaink vannak, ennek javítására azonban további tudatos lépéseket kell tennie a kormánynak. Nagyon jó, hogy a külföldiek még mindig nagyon jelentős befektetései a külgazdaság deficitjét részben ellensúlyozzák, ennek azonban reálisan az a következménye, hogy a megtermelt jövedelmek, profitok egy jelentősebb részét a tulajdonosok repatriálják, azaz jelentős tőkét, jelentős mennyiségű devizát vonnak ki az országból. Hozzáteszem, mi természetesnek tartjuk ezt a jövedelemkivonást, hiszen a piacgazdaság törvényei szerint befektetni csak nagyobb jövedelmek elérése érdekében szokásos, és a nyereséget a tőketulajdonosok természetesen optimálisan kívánják felhasználni. Mindenképpen pozitívnak tartjuk, hogy a magyar kormány továbbra is kedvezményeket kíván adni a külföldi befektetőknek.
A költségvetés tárgyalása során óriási érdekütközések vannak minden polgári országban. Ilyen ütközések jellemzik a költségvetés előkészítését, a kormányon belüli vitákat és természetesen a parlamenti vitákat is. Az alapvető képlet az, hogy a felek - különös tekintettel választóikra és saját érdekeikre - az adókat és járulékokat általában soknak, a költségvetés támogatási lehetőségeit kevésnek tartják. Valószínűleg ez így is van. A költségvetési vitában tulajdonképpen az ellenzék könnyebb helyzetben van, mint a kormánykoalíció - ez mindig is így volt -, hiszen népszerű, csak éppen az egész rendszert figyelembe véve megvalósíthatatlan igényeket fogalmazhat meg. Kifogásolhatja a bevételi és kiadási oldal szerkezetét, hiszen mint tudjuk, optimális költségvetés nincs.
A költségvetés bevételi oldaláról, elsősorban az adókról és járulékokról kívánok röviden szólni most. A Pénzügyminisztérium 1999 januárjában-februárjában már elkészített egy adó- és járuléktörvény-tervezetet, aminek jó részét az MDF már akkor nem tartotta elfogadhatónak. Az adóviták egész nyár folyamán folytatódtak, a kormány szintén elutasította a Pénzügyminisztériumnak a tárgyban készült mindkét előterjesztését, és végül is a szeptemberben beterjesztett adótörvény-javaslat mellett döntött. Ez a törvényjavaslat nem tervez látványos változást az elmúlt évi adózáshoz képest, nem reform, de mindenképpen alkalmas arra - mint ahogy ezt már kifejtettük -, hogy a Magyar Demokrata Fórum részéről néhány kisebb módosítással elfogadni javasoljuk.
Az adóreformnak ebben az esztendőben az lett volna a célja, hogy egyszerűsítse az adminisztrációt, és közelítse a tőkejövedelmeket terhelő elvonásokat a munkajövedelmet terhelő elvonásokhoz. Ezeket a helyeselhető célkitűzéseket a tervezetek a rendszer olyan átalakításával kívánták megoldani, ami az MDF véleménye szerint a társadalom majdnem minden rétege szempontjából sérelmezhető volt, és nagyban megemelte volna a lakosság szerényebb jövedelmű rétegeinek a terhelését.
Más vonatkozásban a tervezett reformok éppen célkitűzéseinkkel ellenkező irányba mutattak, nevezetesen a központi adók és a helyi adók közötti arányok változása, így például az iparűzési adó központi adóvá való alakítása területén. A kormányprogram célkitűzései közé tartozik, hogy az adórendszeren belül a helyi adóknak növekednie kell a központi adók rovására, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az adózásból származó bevételek összessége csökken, hanem csak azt, hogy a megosztás a központi és az önkormányzati szféra között másként alakul. Egy ilyen adópolitika a demokrácia egyik alapintézményét vagy ha úgy tetszik, a demokrácia iskoláját: az önkormányzatiságot kívánja erősíteni.
Fontosnak tartjuk a szubszidiaritás elveinek érvényesülését, vagyis azt, hogy a döntések ott szülessenek, ahol az ezekhez szükséges feltételek és információk a legjobban rendelkezésre állnak. A döntések végrehajtásához rendelkezni kell a szükséges erőforrásokkal is. Erőforrások, vagyis helyben alakítható bevételek híján ugyanis az önkormányzatok elvesztik az érdekeltségüket abban, hogy a rájuk bízott terület fejlesztésében kellő aktivitással működjenek közre. Egy önkormányzat számára a legfőbb érték az adófizető polgár, tehát érdekeltségének kell lennie abban, hogy ez a polgárság az adott közigazgatási egységen belül jól érezze magát, hogy a középréteg köre bővüljön, az adóbevételek, a források a vonzó települési feltételek biztosítására ott helyben rendelkezésre álljanak.
A személyi jövedelemadóban való érdekeltség ezt fejezte ki közvetlenül, de az 5 százalékos visszatérítés mellett ennek jelentősége teljesen marginális. Ugyancsak fontos, hogy az iparűzési adó helyben maradjon, hogy az önkormányzat érdekelt legyen abban, hogy mennél több vállalkozás telepedjék meg a rábízott területen. Tudjuk, hogy vannak anomáliák, hogy a Paksi Atomerőmű csak Pakson van, de a szegény önkormányzatok felzárkóztatása jobbára központi feladat, amin például egy autópálya megépítése sokkal többet segít, mint az ilyen adók átcsoportosítása.
Az önkormányzatok jövője, jövőbeni anyagi függetlensége tehát politikai kérdés. Az ezzel kapcsolatos koherens elképzelésekről a koalíciós partnereknek véleményünk szerint az elkövetkezendő esztendőkben még fontos egyeztetéseket kell folytatniok. A várhatóan elfogadásra kerülő adótörvények, amelyek a bevételi oldalt biztosítják, ugyanakkor tényleg egyszerűsítik a vállalkozások adminisztrációját, és a családi adójóváírás összegének növekedésével, a gyerekes családok támogatásán keresztül jelentős előrelépés történik a szegényebb társadalmi rétegek helyzetének javításában is.
Az MDF ugyanakkor javasolja az ötmillió forint feletti jövedelműek személyi jövedelemadójának 50 százalékra való emelését.
(10.50)
Őszintén meg kell mondanunk, nagyon fájlaljuk, hogy ezt a javaslatot a kormány nem kívánja támogatni. Úgy érezzük, így jobban közelítenénk egy igazságos közös teherviseléshez. Voltak javaslataink a hirdetési és reklámadó bevezetésére, de nem azért, mert az MDF mindenképpen új adók kimódolásának híve, hanem azért, mert úgy véljük, hogy a költségvetési kiadási oldalon meg kellene emelni az egészségügy, a tudomány és a kutatás-fejlesztés, a családok és az önkormányzatok támogatását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A költségvetés legizgalmasabb része ilyenkor a kiadási oldal. Sajnos, a tervezett nullbázisú költségvetést nem sikerült megvalósítani. A költségvetési intézmények korszerűsítésére, felülvizsgálatára nem történtek látványos lépések. A nullbázisú költségvetés azt jelenti, hogy minden egyes költségvetési tételnél ismét meg kell vizsgálni azok indokoltságát, mert különben már régen feleslegessé vált feladatokra jelentős forrásokat vonhatnak el a fejezetek, nehezítve ezzel az érdemi feladatok végrehajtását. Ilyen alapon megkérdőjelezhetjük, hogy elég hatékony-e a benyújtott költségvetési tervezet kiadási szerkezete, de hozzá kell tenni, hogy a hatékonyság ebben az esetben nagyon nehezen értelmezhető. A költségvetésben kifejeződik a kormány legfontosabb stratégiai célkitűzése, nevezetesen az, hogy a családpolitika révén megakadályozzuk a népességfogyás ütemének felgyorsulását.
A tavalyi előremutató családpolitikai intézkedések után idén is jelentősen növekednek a családi támogatások, részben az adójóváírás 30 százalékos emelése, részben a 36 milliárd forintba kerülő gyed rehabilitációja, részben a gyermeknevelési támogatás közel 30 százalékos emelése révén. A Magyar Demokrata Fórumot végtelenül meglepi, hogy az ellenzék, amely a Bokros Lajos nevével fémjelzett drasztikus beavatkozást a családpolitikába gazdasági kényszerhelyzetnek tekintette, ma, amikor jobb idők járnak az ország gazdaságára, miért nem támogatta sosem ennek a családpolitikának a visszaállítását, erősítését.
Ha őszinte akarok lenni, idén kicsit módosult ez a kép, mert például két MSZP-s és egy SZDSZ-es képviselő módosító indítványai a családi kedvezmény megszüntetését javasolják, három MSZP-s és három SZDSZ-es képviselő a családi adókedvezmény növelését kívánja. Örülünk, hogy az ellenállás egy, a nemzet számára pozitív intézkedéssorozattal szemben már nem olyan egységes, és mi is, a Magyar Demokrata Fórum a kedvezmény 10 százalékos emelését módosító indítványában javasolni fogja. Hozzáteszem, s ezt nem győzzük eleget elmondani, hogy jó lenne a családpolitikában a parlamenti pártok között konszenzust kialakítani, mert a kívánt célt csak egy hosszú távú, kiegyensúlyozott családpolitikával lehet megvalósítani. Felhívom mindenkinek a figyelmét arra, hogy ennek a családpolitikának a támogatása a lakosság körében igen népszerű, a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy pártszimpátiára való tekintet nélkül a kormány családpolitikáját a lakosság több mint 80 százaléka támogatja.
A honvédelmi kiadások emelése egyrészt érdekünk, másrészt nemzetközi kötelezettségeinkből is fakad. Fontosnak tartjuk, hogy ehhez a kormány jelentős többletforrást kíván biztosítani a 2000. évi költségvetésben.
A költségvetés következő fontos célkitűzése a lakástámogatások 30 százalékos emelése, illetve az önkormányzatok bevonása e kérdés lebonyolításába. Tudjuk, hogy nem a lakásdarabszám jelenti ma a fő gondot Magyarországon, hanem a lakások topológiai elhelyezkedése, minősége, mérete, komfortfokozata és a lakáshoz jutás költségei. Reméljük, a tervezett intézkedéscsomag segíti a polgárokat és a fiatalságot a lakáshoz jutásban, a lakással rendelkezőket pedig lakhatási körülményeik javításában, a lakások karbantartásában.
2000-ben az évek óta elhangzó szimpatikus szlogeneket tettek is követik a kis- és középvállalkozások érdekében. A tisztelt Házhoz benyújtott kis- és középvállalkozói törvénytervezetben megfogalmazottaknak megfelelően a költségvetésben 7,3 milliárd forintos célelőirányzat szerepel a Gazdasági Minisztérium fejezetében, ami nagyon sokféle lehetőség megvalósításához nyújt támogatást a célzott szektornak. Mindez, reméljük, hozzájárul ahhoz, hogy a GDP-termelésben a mikro-, kis- és középvállalkozások stagnálását élénkülés váltsa fel.
A Magyar Demokrata Fórum indokoltnak tartja 1999 után 2000-ben is az agrártámogatások tervezett emelését, a vidékfejlesztés feltételeinek javítását. Az agrárium területén még nagyon sok a teendő, nagyon sok problémát kell megoldani az európai uniós csatlakozás eléréséig, és mint tudjuk, az agrárium szempontjából az 1999. év nem tartozott a legszerencsésebbek közé, rengeteg problémát kellett megoldani. Hozzátesszük, a Magyar Demokrata Fórum indokoltnak tartja azokat a törekvéseket, amelyek a tervezettnél több forrás biztosítását célozzák meg erre az adott területre.
Tisztelt Ház! A svájci rendszerre való áttérés értelmében a nyugdíjak 8 százalékos emelése az Antall-kormány idején kialakított szabályozáshoz képest, be kell vallani, kedvezőtlenebb a nyugdíjasok számára. Ezen belül azonban megnyugtatásként mondjuk a nyugdíjasoknak, hogy amennyiben az infláció nem a költségvetésben előirányzott 6,3 százalékos szinten alakul, hanem sajnálatos esetben ennél magasabb lesz, úgy kötelező lesz a kormány számára a nyugdíjak 8 százalékon túli, a változásnak megfelelő emelése az év során.
A költségvetés számunkra legneuralgikusabb pontja az egészségügy, a népegészségügy helyzetének alakulása miatt. Úgy véljük, hogy ez a magyar gazdaság elhanyagolt területe. A Magyar Demokrata Fórum elégedetlenségét kell hogy kifejezze azért, mert nem történt előrelépés az egészségügy rendszerének reformjában. A népesedéspolitikának egyik ága a családpolitika, amit csak dicsérni tudunk, a másik ága az egészségügy, sajnos itt a súlyosabb kritika is helyénvaló.
Az ország egészségügyi állapota katasztrofális, mindannyian tudjuk, a születéskori várható átlagos életkort tekintve Magyarország majdnem a legutolsó helyen áll Európában, a haláloki statisztikák azt mutatják, hogy az ország lakosságának egészségi állapotát nem tudjuk karban tartani a kívánt szinten. A sorozási adatok is azt bizonyítják, hogy az egészségi és fizikai állapot romlása már fiatalon megkezdődik. Ezen a területen 1999-ben sem történt lényeges előrelépés, az egészségügyi reform továbbra is késik, s nem lehet tudni, hogyan oszlanak meg majd az egészségügy terhei az állam, az önkormányzatok és a polgárok között. Ezen a területen nincs helye már a várakozásnak. A rendszer átalakítását, hatékonyabbá tételét kell megoldani, nem pedig a jelenlegi rendszer betegellátási és gazdasági csődjét eredményező pénzügyi kereteket kell lefaragni. Évek óta ugyanis ez történik.
Az MDF módosító javaslataiban javasolni fogja az egészségügy rendelkezésére álló források mintegy 10 milliárdos megemelését, ami ugyan nem fog lényeges változást jelenteni a szolgáltatásokban, de megmentheti a rendszer egy részét az összeomlástól.
Az önkormányzati fejezetben vannak pozitív elmozdulások, ide tartozik például a közoktatási normák emelése és a szegényebb önkormányzatok támogatásának javítása, a kistelepülések összefogásának ösztönzése, de látnunk kell, hogy összességében az önkormányzatok 2000. évi helyzete nem javul. Megfigyelve a támogatási tendenciákat megállapíthatjuk, hogy például az 1994-et száznak véve, reálértéken az önkormányzati támogatások és szja-bevételek 2000-ben várhatóan 75,4 százalékot tesznek ki, vagyis '94-hez viszonyítva jelentős csökkenést tapasztalunk.
Ugyanakkor ezt nem lehet kompenzálni a helyi adók emelésével, mivel a helyi és központi adók közötti arányok nem változnak.
(11.00)
A helyi adók kívánatos emelése önmagában pedig túladóztatáshoz vezetne. Ugyanebben az időszakban, ha megnézzük '94 és '99 között, a központi költségvetési szervek támogatása 122 százalékra emelkedett, vagyis 2000-ben ez az olló látványosan kinyílt.
Áttanulmányozva a hároméves kitekintést, a helyzet nem vigasztaló, hiszen a melléklet 2001-re és 2002-re csak évi 1-2 százalékos forrásbővüléssel számol. Az önkormányzatok szabadon felhasználható, személyi jövedelemadóból származó bevételeit a központi költségvetés lényegében elvonja, csak 5 százalékot hagy helyben. Itt egyetértünk az Állami Számvevőszék véleményével, hogy ebben az esetben lassan feleslegessé válik a személyi jövedelemadó településenkénti gyűjtése.
A normatív finanszírozás kiszélesedésével, a szerkezeti változtatások hatására, a helyi önkormányzatok támogatásai között a felhasználási kötöttségű támogatások 35,6 százalékkal nőnek. A települések önálló döntési helyzete jelentősen romlik, pedig ez a valódi önkormányzatiság lényeges feltétele, és ezzel a tendenciával a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés nagyon pozitív célkitűzése a turisztikai célelőirányzat 36 százalékos növekedése. Az idegenforgalom véleményünk szerint az elkövetkezendő évek egyik meghatározó húzóágazatává válik az országban, a fejlődése foglalkoztatási szempontból is igen fontos.
A műszaki fejlesztési célelőirányzatok 2000-ben jelentősen, 22 százalékkal emelkedni fognak, és ez a magyar gazdaság számára nagyon fontos változást jelent. Ugyanakkor általában a kutatási támogatások összességében csökkennek, ezeknek a kereteknek az emelését az MDF javasolni fogja. Úgy véljük, szavakban és tettekben egyaránt többet kell tenni a tudomány megbecsülése érdekében. A hazai tudomány helyzete és jövője Magyarország hosszú távú fejlődésének meghatározó része, lényeges eleme kell legyen a nemzetstratégiának. A kormány, különösen 1999-ben, elismerésre méltóan sokat tett a felsőoktatás fejlődéséért, nem nézhető tovább tétlenül, hogy a tudomány viszont a tartalékait éli fel.
Összefoglalva a Magyar Demokrata Fórum véleményét, megállapítható, hogy az előttünk fekvő 2000. évi költségvetés megalapozottabb az 1999-es évinél, és reméljük, hogy a gazdaságunkra ható külső tényezők ennek a teljesítését jobban fogják segíteni, mint ahogy azt tették ebben az évben.
A költségvetés három fontos stratégiai kérdést állít előtérbe, ezek: a családok helyzetének a javítása, a kis- és középvállalkozói kör erősítése és az agrárgazdálkodás felzárkóztatása. Ezek igen fontos célkitűzések, de ezeken túlmenő, látványos gazdaságpolitikai elképzeléseket a költségvetés nem tükröz vissza.
A Magyar Demokrata Fórum súlyos politikai kérdésnek tartja az egészségügy helyzetét, és elhibázottnak tartja az önkormányzatok önállóságának a pénzügypolitikán keresztül történő csonkítását. A Magyar Demokrata Fórum néhány módosító javaslatot kíván előterjeszteni, amelyekkel ebben a helyzetben kisebb változtatásokat kíván elérni, tudván, hogy a felvetett problémák ezen költségvetés keretein belül már csak gazdasági okokból nem oldhatók meg.
Mindezen megállapítások mellett a költségvetést a tisztelt Ház számára elfogadásra javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
