KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! "Ez az első valódi szembesítés a választási és kormányprogrambeli ígéretekkel. Az első igazi megmérettetés. Vízválasztó, amely meghúzza a demagógia és az igazmondás határát. Amíg egy kormány nem terjesztett elő ilyet, addig miniszterelnöke és miniszterei a szembesülés szégyene nélkül folytathatják a választási kampányban megszokott ígéreteik halmozását az általuk kiválasztott, tetszés szerinti társadalmi csoportok felé." Ezeket a szavakat, tisztelt képviselőtársaim, Áder János a Fidesz vezérszónokaként mondta 1994-ben az 1995. évi költségvetés vitájakor.
Elhangzott már a Házban, hogy az 1999-es költségvetést a kormány még nem tekintette a sajátjának, mert azt az előző kormány készítette elő. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy azokon a pontokon viszont, ahol belenyúlt, jelentősen rontott rajta, és ennek a következményei ma már világosan láthatóak.
Ugyanakkor azonban, ha - most már Áder szavainak megfelelően - a jövő évi költségvetést a kormány magáénak tekinti, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon milyen ez a költségvetés. Mit tartalmaz ahhoz képest, amilyen ígéretek elhangzottak itt, a Házban, mit tartalmaz a választási kampányhoz képest, mit tartalmaz a kormányprogramhoz képest; egyáltalán alkalmas-e ez a költségvetés - a jövő évi vagy akár az idei is - arra, hogy ténylegesen más pályára állítsa az országot, ami egyébként szerintem nem szükséges?
(10.10)
De erősíti-e azokat a folyamatokat, azokat a pozitív folyamatokat, amelyek 1996 óta jellemzőek a magyar gazdaságban, és amelyek egy darabig jellemzőek voltak a költségvetésen belül is?
Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára sokunknak van itt jogosítványa, ezért tudjuk, hogy milyen az, amikor az autó megfelelő sebességgel halad, és a vezető üresbe teszi, hagyja üresjáratban haladni. Ha belül ülünk a kocsiban, akkor azt láthatjuk, hogy a vezető babrálja a rádiót, fügét mutat esetleg a szembejövőknek, ordibál a mögötte ülőkkel - úgy tűnik, mintha lázas cselekvésben lenne tehát. De ha kívülről nézzük ezt az autót, akkor azt látjuk, hogy csak úgy halad a korábban megkezdett lendülettel a maga útján, és ezen az nem változtat, tisztelt képviselőtársaim, ha a volánnal ülő esetleg túlmozog, és össze-vissza rángatja a kormányt, és mindenkit sérteget, aki mellette vagy esetleg szembehalad vele! Hát, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy ez a költségvetés - ez mára már világos - az üresjárat költségvetése.
A miniszter úr a tegnapi expozéjában elmondta, hogy a kormányzat szakít azzal a gyakorlattal, aminek a következményeként a visszafogások miatt visszaesésbe taszítódott a magyar gazdaság. Hadd hívjam fel a tisztelt miniszter úr figyelmét, hogy ezzel speciel mostanában talán nincs módja szakítani, mert 1994 óta a magyar gazdaság növekedést mutat, a '95-ös megszorítás sem taszította zsugorodásba a magyar gazdaságot, de annak eredményeként 1997-98-ban már jelentős eredményt, növekedést tudtunk produkálni. És ez az a növekedés, ami ezzel a lendülettel - persze figyelemmel mindig a világgazdasági környezet hatásaira is - folytatódik tovább, és ez egyelőre független attól, hogy a kormányzat mit tett vagy mit nem tett, merthogy van annyira stabil és fenntartható ez a növekedés egyrészt, másrészt pedig vannak olyanok a körülmények, amelyek ezt lehetővé teszik.
Ezzel szemben viszont mi az, amivel szakított a kormányzat? Szakított a fenntartható növekedést elősegítő költségvetési politikával, szakított azzal, hogy különböző reformokon keresztül magasabb színvonalú és finanszírozható közszolgáltatást biztosítson, és szakított azokkal a törekvésekkel is, amelyek a költségvetésen keresztül is előbbre segítik az Európai Unióhoz történő közeledésünket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én a felszólalásomban arról kívánok beszélni, hogy kik lesznek a vesztesei ennek a költségvetésnek, milyen a költségvetés színvonala, milyen gazdaság- és társadalompolitika rajzolódik ki ebből a költségvetésből, és végül milyen javaslatokat tesznek a szabad demokraták a költségvetési törvényjavaslathoz.
Kik a vesztesek? Vesztesek a nyugdíjasok, vesztes a közszféra, a köztisztviselői-közalkalmazotti kar, vesztesei lesznek a szegények - a gyermekes szegények elsősorban -, vesztesek az önkormányzatok; mondhatom, hogy mindenki egyébként, aki valamilyen módon független a kormányzattól; vesztes lesz az állami beruházások köre, a kisvállalkozók köre, és ezen keresztül természetesen veszteséget szenved a fenntartható növekedési pálya is. Ezekre a veszteségekre később visszatérek, de először beszéljünk arról, hogy milyen színvonalú is valójában ez a költségvetés.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetéssel szembeni követelmény, hogy legyen áttekinthető, a funkciók megvalósulását, hatékonyságát nyomon követő, a kiszámíthatóságot és ellenőrzést elősegítő, a szabályozottságot és stabilitást magában hordozó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Hogy miért? Először is a költségvetés átláthatósága nemhogy javult volna, hanem egyenesen romlott. Először fordul elő, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetés előterjesztése várható adatokat nem tartalmaz. Ez rendkívüli módon megnehezíti a tisztánlátást. Hadd idézzek itt két példát. Egyrészt a költségvetési előterjesztés azt mondja, hogy a személyi jövedelemadó-bevételek 20 százalékkal meg fognak nőni, miközben a jövedelmek növekedésére azt mondja, hogy azok meg 8 egész valahány tized százalékkal fognak növekedni. Ebből a helyzetből azt a következtetést kellene levonnunk, hogy egy igen jelentős adóemelésre kerül sor a költségvetésen belül, holott nem erről van szó, mert tudjuk, hogy a személyi jövedelemadó-bevételek túlteljesülnek, ennek a következményeként viszont a következő évi bevételek mintegy 12, 5 százalékkal fognak nőni. És íme itt van annak az igazolása, amit mi a személyi jövedelemadó törvény vitájakor állítottunk, hogy a változatlanul hagyott adótábla igenis adóemelést fog jelenteni. Itt jelenik meg az a többszázalékos adóemelés.
Persze ez a helyzet az általános forgalmi adónál fordított, hiszen ott viszont - erre felhívtuk a figyelmet egy évvel ezelőtt is a költségvetés vitájában - éppen túltervezték a bevételeket, ezért alulteljesítés fog majd bekövetkezni. Ha a várható teljesítéshez viszonyítjuk a jövő évi bevételeket, akkor kaphatnánk reálisabb képet - ha reális képet akarna velünk persze közölni a költségvetés.
A költségvetés nincs összhangban a törvényhez csatolt számítási anyaggal, az egyes költségvetési előirányzatok mértékei és a szöveges indoklásban szereplő számok között nincsen összhang. Ez számos ponton megfigyelhető, a táblázatoknál, az indoklásnál, a különböző paragrafusoknál. Hadd említsek egy példát. A törvényjavaslat 21. § (4) bekezdésében szerepel, hogy az önkormányzatok egy bizonyos célra a személyi jövedelemadó 37 százalékát használhatják fel, és szerepel egy összeg is. Most vagy a 37 százalék nem jó, vagy az összeg nem jó, tisztelt miniszter úr! Én átlapoztam a költségvetést, nem sikerült olyan számot találnom - pedig igen sok szám van benne -, aminek a 30 százaléka lenne az az összeg, ami ebben a paragrafusban szerepel.
Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy időt kellene hagynunk a kormánynak ahhoz, hogy a saját módosító indítványait kidolgozza a költségvetéshez. Mi a mieinkkel időben megleszünk, de a kormánynak többet kell feltehetően majd benyújtania, hogy ezen hibákat ki tudja küszöbölni.
Egyetértünk viszont azzal, hogy funkcionális feladatok vagy funkcionális felosztás legyen a költségvetésben, bár megjegyezzük, hogy jelen formájában ez az átláthatóságot nem segíti elő, hiszen nem azonos az idei évre vonatkozó felosztással sem, és nagyon nehezen hozható össze a hagyományos módon vett költségvetéssel. De azt az irányt, ami a funkcionális megjelenítésben rejlik, a magunk részéről támogatjuk.
A költségvetés a fegyelmezett és felelősségtejes gazdálkodás helyett a gátlástalanságot és a pazarlást szolgálja, tisztelt képviselőtársaim, az előirányzatok ugyanis korlátok nélkül átcsoportosíthatóak, megfosztva ezzel a parlamentet a döntéshozói és az ellenőrzési funkciótól. Ez számos ponton tetten érhető a költségvetésben. Hadd hivatkozzam az Állami Számvevőszék elnöke által már elmondott államháztartásitörvény-módosításra, ami több mint hatvan helyen módosítja az államháztartási törvényt, és azokra a paragrafusokra, amelyek a kormány egyes tagjai számára korlátlan átcsoportosítási lehetőséget biztosítanak a különböző sorok között.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után nézzük meg, hogy milyen gazdaság- és társadalompolitika rajzolódik ki a költségvetésből. Én három elemről szeretnék beszélni: az inflációról, a önkormányzatok helyzetéről és a kormányzat szociálpolitikájáról. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenék, szeretnék két általános megjegyzést tenni.
(10.20)
Ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, már világosan mutatja, hogy mi lett annak a következménye, hogy a kormány a megalakulása óta gyakorlatilag egyetlen területen sem tett semmilyen reform jellegű lépést, olyan lépést, amivel magasabb szolgáltatást biztosít a költségvetési lehetőségek és keretek figyelembevételével bizonyos területeken, más területeken viszont visszafogja a költekezését, mert meg kívánja szünteti a pazarlást, és ezzel együtt teret biztosít egyrészt a maga számára, hogy a fő prioritások megfelelő támogatást kaphassanak, másrészt meg annak érdekében, hogy a különböző területeken jelentősnek nevezhető terhek érezhetően csökkenjenek, legyen ez igaz akár a személyi jövedelemadóra, vagy legyen ez igaz akár a vállalkozások bizonyos terheire.
Ezeket a lépéseket a kormányzat nem teszi meg. Én nem mondom, hogy szabotálja, a helyzet ennél rosszabb: nem képes rá. Ennek aztán viszont az lett a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy az üresjárat mentén nincs cselekvési tér, nincs mozgástér, ennek következményeként viszont minden egyszerre fog leromolni, miközben egyetlen területen sem jelenik meg valódi perspektíva.
A másik általános megjegyzésem, hogy az idei év első félévéhez képest viszont a külső feltételek részben javulni látszanak, vége lett a recessziónak, jövőre a számunkra meghatározó európai uniós országok nagyobb növekedést prognosztizálnak, ennek a következményeként nálunk is - elsősorban az export területén - kedvező lehetőségekkel kalkulálhatunk, a tartós konjunktúra pedig valóban elősegítheti a megfelelő mértékű gazdasági növekedést. Ugyanakkor másrészt - és erről már szó volt Burány képviselőtársam felszólalásában - az energiahordozók jelentős áremelkedése jelentős fordulat az idei évhez képest, ennek következményeként már ma is megfigyelhető az infláció bővülése, miközben ennek hatásait a jövő évi költségvetés nem veszi figyelembe. És itt térnék át akkor az inflációval kapcsolatos problémák elemzésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az én véleményem szerint az infláció kérdéskörét nagyon óvatosan kell megközelítenünk, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az infláció egy része mindig az inflációs várakozásokból fakad, következésképpen én azokkal a megszólalásokkal, amelyek ezeket a várakozásokat szándékoznak lehűteni, mindig egyetértek és támogatom őket. Ugyanakkor azonban a költségvetéssel az a problémám, hogy nem számol reálisan a várható inflációval, az inflációs folyamatokkal. 6-7 százalékkal kalkulál, de a különböző számításainál 6 százalékot vesz figyelembe akkor, amikor különböző támogatások reálértékét terjeszti elénk, miközben a gazdasági kutatók mindegyike 8-9 százalékot valószínűsít. Erre megfelelő válasz kormányzati oldalról nem érkezik, a költségvetés pedig ezzel kapcsolatban semmit nem tükröz.
Nem lehet azonban feltételeznünk, hogy a kormány nem tudja, milyen folyamatok indultak be. Ha viszont tudja ezt, akkor ezt az ellentmondást tudatosan használja fel a kiadások reálértékének visszafogására. Ezt veszi figyelembe akkor, amikor a nyugdíjasokat kívánja meggyőzni arról, hogy a nyugdíjuk az infláció mértékénél gyorsabban fog nőni, mert véleményünk szerint ez nem lesz így, és ennek az lesz a következménye - figyelembe véve a nyugdíjszámítási szabályokat -, hogy erre a kérdésre év közben majd vissza kell térni; és nem reális a számítás ennek a helyzetnek a következményeként a reálkeresetek számításánál sem, vagyis így lesznek ennek a költségvetésnek vesztesei a nyugdíjasok, és vesztesei a közszférában dolgozók.
Persze, a nagyobb infláció nagyobb bevétellel jár, ezzel együtt más sorokon viszont nagyobb kiadások lesznek, az egésznek együtt meg az a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy több tíz, vagy akár száz milliárd forint keletkezéséről és elköltéséről a nem reális kalkuláció következményeként ma nekünk - önöknek - nincs lehetőségünk, nem lesz lehetőségünk állást foglalni. Véleményünk szerint ennél sokkal jobb lenne a reális helyzetfelmérés, az ezzel kapcsolatos őszinteség és a szembenézés az ebből adódó különböző problémákkal.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés általános jellemzője a központosítás és a kézi vezérlésre történő áttérés. Ennek legjobb példája az önkormányzati finanszírozásban bekövetkezett változás. Ma itt a parlamentben elhangzott a Fidesz vezérszónoka szájából, de korábban a miniszterelnök úrtól is hallhattuk, hogy ez az első év a Bokros-csomag óta, amelyben az önkormányzatok támogatása reálértéken növekszik. Tisztelt képviselőtársaim, ez ugyanolyan állítás, mint az összes többi, a Fidesztől hallható és pusztán PR-szempontok alapján megfogalmazódó állítás: nem igaz. Egész egyszerűen nem igaz! Nem igaz már csak azért sem, mert persze a normatív támogatások, ha jól megnézzük, akkor éppenséggel csökkennek.
Az össztámogatás azért nő, mert a személyi jövedelemadó jelentősen növekszik, és a visszaosztott hányad ennek megfelelően emeli a támogatás növekedését. Csakhogy ha figyelembe vesszük az általam az előbb az inflációval kapcsolatban elmondottakat, akkor abból az is következik, hogy ráadásul nem lesz az idei évben az önkormányzatoknál reálnövekedés a költségvetés oldaláról, lesz majd akkor, ha engednek annak a kényszernek, ami a saját bevételeik növelése irányába mozdítja el őket.
Ezzel szemben viszont, tisztelt képviselőtársaim, 1998-ban például 3,6 százalékkal nőtt reálértéken az önkormányzatok támogatása. Vegyük észre, hogy ez az az év, amikor ennek feltételeit már a beindult gazdasági növekedés megteremtette, és nehogy valaki kételkedjen, hogy ezt én állítom, én ezt az Állami Számvevőszéknek a költségvetéshez fűzött megjegyzései III. kötetének 1. számú mellékletéből veszem, ott mindenki ellenőrizheti, hogy hogyan alakult az önkormányzatok támogatása a különböző években, és 1998 volt azaz év, amikor reálértéken ez a támogatás növekedett. Szerintem meg a 2000. év nem lesz az. De ilyenkor, ha ezt a mondatot mondja a kormányzat, akkor azt is el kellene mondania, hogy valamint 1999-ben csökkentette az önkormányzatok támogatásának reálértékét.
Jelentős változás a támogatási rendszerben a személyi jövedelemadó helyben maradó részét képező támogatás 15 százalékról 5 százalékra történő csökkentése. Hadd idézzek, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz egyik szónokának '95 novemberében elmondott beszédéből. A következőt mondta - ő Tocqueville-tól idézett egyébként -: "A község szabadsága, amely oly nehezen jött létre, egyben a legvédtelenebb is a hatalom beavatkozásaival szemben. A községi intézmények magukra hagyatva alig tudnák felvenni a harcot egy vállalkozó szellemű - ez itt most nem igaz - és erős kormányzattal ahhoz, hogy sikeresen védjék magukat. Előbb ki kell bontakozniuk, és össze kell kapcsolódniuk a nemzeti eszmékkel és szokásokkal. Így tehát a községek szabadsága, amíg át nem hatol az erkölcsbe, könnyen szétzúzható. Viszont addig nem hatolhat be az erkölcsbe, amíg elég hosszú ideig nem volt a törvényekben. A szabad népek ereje mégis a községekben rejlik. A községi intézmények ugyanazt jelentik a szabadság számára, mint az elemi iskola a tudomány számára. A nép általuk fér a szabadsághoz, s tanulja meg, hogyan élhet vele békésen és szokhat hozzá alkalmazásához. A községi intézmények nélkül a nemzet létrehozhat szabad kormányzatot, de nem ismerheti meg a szabadság szellemét."
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt az idézetet akkor mondta el a Fidesz szónoka, amikor a kormányzat a korábbi 30-ról 35 százalékra emelte az önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadó összegét, mondván, hogy a Fidesz ezt kevesli, ennél lényegesen többet kellene az önkormányzatoknál hagyni.
(10.30)
Újabb példája annak, hogy amikor a Fidesz ellenzékben van, mondja, ami éppen eszébe jut, amikor meg kormányon van, teszi mindannak az ellenkezőjét. Ez igaz itt is, és feltehetően ebből adódóan érdemes végiggondolni: igaz lehet akkor is, amikor a fővárosban a Fidesz különböző politikusai bírálatokat nyújtanak be a főpolgármester tevékenységével kapcsolatban. Vagy nem tudta a Fidesz, hogy mit beszél, mit csinál - ez is egy lehetőség, végignézve a programjait egyébként - vagy tudta, hogy ezt nem fogja csinálni, és akkor félrevezette az önkormányzatokat, ahogyan egyébként - ebben semmi új nincs nála - félrevezette a nyugdíjasokat, az egészségügyieket, a pedagógusokat, a kisvállalkozásokat is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A források ilyen mértékű irányított elosztása az önálló gazdálkodás illúziójától is megfosztja az önkormányzatokat. A két év legfontosabb következménye és jellemzője a központosítás és a kézi vezérléshez való visszatérés. Ezekután arra vagyok még csak kíváncsi, hogy a miniszter úr expozéjában mire vonatkozott az a rész, amikor azt mondta, hogy "és az újraelosztás tovább folytatódik, mert megengedhetetlen, hogy jelentős mértékű iparűzési adó képződjön egyes településeken", mert a jelenleg elénk terjesztett törvényekben erre vonatkozóan semmi nincsen. Nem arról van szó esetleg, miniszter úr, hogy settenkedik már valahol egy olyan módosító indítvány, ami további önkormányzatok tönkretételét célozza ezen a soron keresztül? (Dr. Járai Zsigmond mosolyogva bólogat.) A miniszter úr bólogat, hogy valóban lesz olyan indítvány, ami további önkormányzatokat kíván tönkretenni. (Dr. Járai Zsigmond nevetve csóválja a fejét.) Mi a magunk részéről ezzel, miniszter úr, nem tudunk sajnos egyetérteni. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Ez az a helyzet, ami miatt vesztes az önkormányzati rendszer, bár hozzáteszem, vesztes minden önálló, a kormánytól független intézmény is: a bíróság, az ombudsmani hivatal és így tovább.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szó volt már a kormányzat szociálpolitikájáról. Egy gyökeres változásnak lehetünk az elmúlt másfél évben tanúi, hiszen míg korábban a gyermektámogatás például a legmagasabb jövedelmű 10 százalékot zárta ki a támogatásokból, ez a támogatás a legalacsonyabb jövedelmű 20-25 százalékot nem vagy alig részesíti támogatásokban, vagyis a gazdagokat kirekesztő rendszer a szegényeket kirekesztő rendszerré változott át. Ezt bizonyítja, hogy a családi pótlék értéke két éve változatlan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az, amit a Szabad Demokraták Szövetsége támogat, illetve amilyen irányokba el kívánja mozdítani a költségvetést?
Először is egy ellenőrizhető, átlátható, a kormányzatot a szükséges méretűre visszaszorító költségvetés hívei vagyunk. Olyan rendszer kialakítását kívánjuk és akarjuk elősegíteni javaslatainkkal, amely az állam mindenhatóságának hangsúlyozása és a kézi vezérlés helyett az autonóm módon működni képes rendszerek erősítését szolgálja. Ezért tartjuk fontosnak megfordítani azt a folyamatot, ami a kormányzat alatt fölerősödött, az önkormányzatoknál helyben hagyott, csökkenő mértékű személyi jövedelemadót, ami valóban a gazdálkodás önállóságának a gátja. Mi azt javasoljuk, hogy előre kiszámítható módon, fokozatosan térjünk vissza ahhoz a rendszerhez, ahol az önkormányzatoknál minél nagyobb, lehetőség szerint 35 százalékos mértékű személyi jövedelemadó marad helyben, növelve ezzel a gazdálkodásuk önállóságát, mert véleményünk szerint ahogy bővül a gazdaság, tart a növekedés és ahogy esetleg a kormányzat mégis cselekvésre szánja el magát más területeken, megteremtődhetnek a feltételei a kiegyenlítő rendszer erősítésének, oly módon, hogy közben nem fogjuk vissza a fejlődőképes önkormányzatok fejlődését sem. Erre a fokozatos áttérésre a személyi jövedelemadóban javaslatokat fogunk megfogalmazni.
Szeretnénk és javasolni fogjuk, hogy a központi államigazgatási kiadások ne növekedjenek. Nem helyes az az ellentmondás, hogy a kormány a magára költött pénzeket 18-19 százalékkal kívánja növelni egyes területeken, a Miniszterelnöki Hivatalnál vagy 40 százalékkal, miközben az önkormányzatok esetében, ahol minden ember él, 7-8 százalékos növekedést engedélyez csak. Mi arra teszünk javaslatot, hogy a kormányzat saját magára ne költsön többet, mint amennyit az infláció lehetővé tesz. Itt hajlandóak vagyunk egyébként a saját inflációs kalkulációinkat figyelembe venni. Két területet tartunk ez alól mentesítendőnek: a közbiztonság területét és az elköteleződések miatt a NATO-felkészülés területét, bár ott is lesznek majd javaslataink.
Véleményünk szerint növelni kell azon beruházások támogatását, amelyek ténylegesen megteremtik a vidék felzárkózásának esélyeit; autópályák, közművek támogatására gondolok. Olyan javaslatokat fogunk tenni, amelyek a szociális támogatásokat a rászorulók felé terelnék, és bővíteni kívánjuk a szociális foglalkoztatás előirányzatait, éppen a munkanélküliek helyzetére tekintettel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége elutasítja az áttekinthetetlen, perspektívátlan, a növekedés erősítését nem szolgáló, pazarló, de ugyanakkor alattomban megszorító költségvetést. Javító szándékú módosításainkkal perspektívát kívánunk nyújtani mindazoknak, akik képesek és akarnak magukon segíteni; nekik szólnak a gazdaság fejlődését erősíteni hivatott javaslataink. Akik erre nem képesek, azok számára kínálják a túlélés, esetleg a felzárkózás esélyét a szociálpolitika megváltoztatását célzó javaslataink. Bízunk benne, hogy szakítva a korábbi gyakorlattal, a javaslataink elnyerik a többség támogatását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
