DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Én tulajdonképpen először is szeretném elmondani, hogy nagyra értékelem az ön bátor önkritikáját. Én ugyanis azt, amikor ön a sanyarú helyzetben lévő társadalmi csoportok helyzetéről beszélt, jelentős részben önkritikának is tekintem. Az ugyanis elég nehezen volna elképzelhető, hogy ezen társadalmi csoportok sanyarú helyzetének létrejötte egészen és teljes mértékben az elmúlt egy évhez kötődne.
Erről már csak azért sem nagyon lehet szó, mert ha felmerül a kérdés, hogy mit is kívánna a kormány például kommunikálni, akkor például azt - és ezt akár meg is kérdezhetném a képviselő úrtól, feltételezem persze, hogy jól informált ilyen kérdésekben -, hogy tudja-e, hogy a jelenlegi magyar reálbérek melyik évvel azonosak. (Folyamatos zaj.)
Nos, ha esetleg nem tudná, akkor elmondanám, hogy a mai magyar reálbérek például a 30 évvel ezelőtti szinten vannak. (Horn Gábor: Azon is!) Azt elég nehéz volna elképzelni, hogy pontosan a 30 évvel ezelőtti szintre süllyed, és ez az elmúlt egy év járult volna hozzá. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Már csak azért sem járulhatott, mert az elmúlt egy évben az elmúlt 30 év egyik legjelentősebb reálbér-növekedése valósult meg, a harmadik legnagyobb növekedés (Taps a kormánypárti padsorokban.), akkor, amikor az elmúlt 30 évből körülbelül 12-13 évben csökkentek a reálbérek Magyarországon.
(16.10)
Azt gondolom, például azt is kommunikálnunk kell, hogy az önök kormánya '94 és '98 között derekasan ki is vette a részét a jelentős reálbércsökkentésből (Taps a Fidesz soraiban. - Moraj az ellenzéki pártok soraiban. - Kuncze Gábor: Az előző!), mert az elmúlt 50 évben összesen egy olyan példa akadt, amikor hasonló mértékben csökkentek a reálbérek, mint '95-96-ban, és ez a két évszám 1951 és '52. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólások: Óó!) Nos, azt hiszem, ehhez semmiféle kommentár nem szükséges. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Választ! Választ!)
Tudomásul kell tehát venni, hogy ennek a kormánynak egy olyan - Kornai Jánossal szólva (Horn Gábor: Szegény Kornait ne tessék idézni!) - gigantikus áldozathalasztás- és mulasztástömeggel kellett szembenéznie, amihez nemhogy 4 milliárd forint - mert azt gondolom, ön meglehetősen demagóg módon ezzel próbálta ezt szembeállítani -, hanem 400 vagy akár 4 ezer milliárd forint sem volna elegendő.
Azt gondolom tehát, éppen hogy azt kell kommunikálni, és erre szükséges ez az elkülönített összeg, hogy a polgári kormány milyen társadalom- és gazdaságstratégiával próbálja ezeket a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott problémákat orvosolni. A családtámogatással, az otthonteremtéssel, éppen a kis- és középvállalkozások támogatásával, a vidékfejlesztéssel és a közbiztonság javításával próbáljuk elérni ezeket a célokat.
Azt szeretnénk, ha a gazdaság sikeres modernizációja mellett megszűnne vagy legalábbis csökkenne az a szélesedő szakadék, ami ezt szembeállítja azzal, hogy közben a társadalmi kohézió - természetesen ez egy régi folyamat, körülbelül 30-40 éve zajlik a társadalmi kohézió szétzilálódása -, tehát hogy az a szakadék, amely a sikeresen modernizálódó gazdaság és e között a szétzilálódott társadalmi kohézió között található, csökkenjen. Ehhez új társadalomstratégiára van szükség. Ahhoz, hogy ezt az új társadalomstratégiát itt bent, az országhatárok között és külföldön mindazokkal a partnerekkel, akik a nemzet felemelésében kívánnak együttműködni, és nem a kormányt próbálják támogatni, azokat erről a stratégiáról informáljuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
Szó sincs tehát öncélú sikerpropagandáról, hanem azt próbáljuk elérni, hogy... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)
