LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magyar rendszerváltás aranyfedezetét és hírünk a világban jobbra fordulását az '56-os forradalom és szabadságharc bátor harcosai adták. Azok az egykori fiatal férfiak és nők, akik közül a szerencsésebbek még ma is közöttünk élnek, akik életüket kockáztatva fegyverrel szálltak szembe függetlenségünkért a világ egyik legerősebb hadseregével. Sokszor és sokat hivatkozunk rájuk, különösen így október tájékán, hiszen legitimitásunkat az ország-világ előtt ők adják, nemzeti törekvéseinket ők hitelesítik. De vajon megbecsüljük-e őket érdemük szerint?
Ha egy Széna téri hős vagy a Corvin köz parancsnoka levélben vagy telefonon közérdekű ügyben az illetékes miniszterhez, államtitkárhoz fordul, válaszolnak-e kérdéseire, felvetéseire? Előfordult-e már, hogy mindez fordítva történt, hogy politikusok kérték volna az ő véleményüket, tanácsaikat ugyancsak közérdekű ügyekben?
A Corvin köz legendás parancsnoka, az MSZP-SZDSZ-kormány idején bilincsbe vert Pongrácz Gergely saját pénzén és számolatlan kétkezi munkával Kiskunmajsán létrehozta Magyarország mindmáig egyetlen '56-os múzeumát, maradandó emléket állítva ezzel annak a forradalomnak és szabadságharcnak, amelyre mi, politikusok nap mint nap hivatkozunk. Az önzetlen áldozatvállalók számára a kérés nagy szégyen. Saját értékeinket akkor védjük okosan, ha beszélő viszonyban maradunk az értékhordozókkal. Ám ha a mulasztásban vétkesek vagyunk, változtassunk ezen az áldatlan helyzeten, és segítsünk e közös kincsünket őrző, sorsfedezettel bíró embereken addig, amíg megtehetjük.
Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm.
