BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A sajtó híradásai alapján már nemcsak szakmai körökben, hanem a nyilvánosság előtt is ismertté vált az a súlyos ellentét, amely a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság vezetése és munkavállalói között alakult ki, s már odáig vezetett, hogy az érdekvédelmi szervezetek felmondták a munkáltatóval kötött megállapodást.
Az ellentét alapja az a szervezet-korszerűsítési terv, aminek céljaival, a működési hatékonyság növelésével, a költségek csökkentésével mindenki egyetért. Az érdekképviseletek szerint azonban a menedzsment terve, amelynek fő eleme egyes tevékenységek úgynevezett kiszervezése, vagyis nem a részvénytársaságon belüli feladat ellátása, hanem kft.-kkel való megoldása, a jelölt célt nem szolgálja, ugyanakkor munkavállaló-ellenes, indokolatlan elbocsátásokkal jár.
A karbantartás kiszervezése az átalakítás központi kérdése. Egy atomerőműben a karbantartás meghatározó folyamat, annak minősége, a határidők betartása mind a gazdasági eredményeket, mind az üzembiztonságot alapvetően befolyásolja. Ebben a munkafolyamatban pótolhatatlan az a hosszú évek alatt kialakult speciális munkakultúra, amivel az atomerőmű dolgozói rendelkeznek. Vannak már sajnálatos példái annak, hogy ilyen feladatra külső vállalkozások bevonása mit eredményez.
Egyébként a kiszervezést a szállítási és az őrzési, védelmi tevékenységre évekkel ezelőtt megvalósították. Az eredmény: a szállítás esetében a saját létszám 69 fővel csökkent, de a létrehozott kft. 80 főt foglalkoztat; a másik esetben a létszám 70-ről 146-ra nőtt, és mindez a költségeket is tetemesen megnövelte. Mi indokolja akkor újabb tevékenységek gebinbe vitelét? Egy átvilágító cég munkájának kétséges eredménye.
A folyamatot ismerők szerint a cég nem különböző lehetőségeket vizsgált, hanem prekoncepcióval érkezett, és az eredeti küldetéséhez gyűjtött érveket - mindezt 160 millió forintért. A munkavállalóknak a tervezett átszervezés ellentmondásait bizonyító és szakmai érveket felvonultató véleményét nem vették figyelembe.
A költségmegtakarításnak egyébként az elmúlt években lett volna igazi lehetősége; az 1996-os kondenzátorrekonstrukció másfél milliárd forint többletköltséggel járt. Az okok - amint az a jelentésekből kiderül -: a pályázatok közül a nyertes kiválasztása a versenyeztetési szabályok megsértésével, a belső szakmai bizottság véleményével ellentétesen történt; a döntéshozó társasági zsűriről írásos anyag nem készült; nem volt lényegi szempont a kiírásban foglaltak teljesítése; minőségi problémákat okozott a szállító tapasztalatlansága, valamint az első számú magyar alvállalkozó szakemberhiánya. Ennek az alvállalkozónak a kapcsolata közismert volt az MVM Rt. igazgatósági tagjával, az atomerőmű vezérigazgatójának vezető tanácsadójával. Mindezek alapján megállapították a vezetés személyi felelősségét, azét a vezetését, amelyik 140 millió forintos végkielégítéssel távozott.
Visszatérve a jelenlegi konfliktusra: a menedzsmenttel való párbeszéd érdekében az Érdekvédelmi Szervezetek Koordinációs Tanácsa október 11-én kollektív vitát kezdeményezett. A válasz: oszd meg, és uralkodj! A vezetés csak külön-külön, 30-30 percben lett volna hajlandó tárgyalni velük. Itt tartunk most.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem önmagában munkavállalói érdekről van szó tehát, hanem az ország villamosenergia-termelésének 40 százalékát adó atomerőművünk biztonságáról, az azt meghatározó munkakultúra és személyi feltételek fenntartásáról. Az állami felelősség közvetlen érvényesítése nélkülözhetetlen. Az ÁPV Rt. vezérigazgatója azon a napon jelenti ki, hogy értesülései szerint az igazgatóság megtalálta a szakszervezetek számára is elfogadható megoldást, amikor azok felmondták a munkáltatóval kötött megállapodást.
Úgy vélem, hogy az említett állami felelősség érvényesítéséhez közvetett értesülések helyett érdemi vizsgálatra van szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban.)
